Puskaporos artisták

Vizsgaidőszakba csöppentünk a Baross Imre Artistaképző Szakközép- és Szakiskolában. Az általános iskolás előkészítősök és a gimnazista szakosok ilyenkor adnak számot a tanultakról. A kicsik például ma délután is a szocreál küllemű képzőben, amit Baross Imre artista alapított 59 éve, és szemmel láthatólag már kinőtték. A nagyok a következő nap a Maciva (Magyar Cirkusz és Varieté Kht.) Hungária körúti épületében. Rosszkor jöttünk? Talán nem. A gyerekek addig is pihenhetnek, míg szót váltunk velük, Domonkosné Görög Mária igazgató pedig elmondhatja: fogyóban a szakma. Idén ötven gyereket felvételiztettek a százas létszámú iskolába, de egyre kevesebben jelentkeznek.

Az emeleti terem civil szemmel nézve tele van kínzóeszközökkel, az egykerekűt kivéve. Krizsa Diána a gumiasztalról ugrik mellém. A 12 éves, másodéves előkészítős kislány kiskorában balettozott.
– Egyik nővérem balett-táncos, Amerikában él. Négy tesómból ketten trapézosok, Franciaországban dolgoznak. Ők is itt végeztek. Rávettek, hogy balett helyett itt tanuljak, és ha megkapom az oklevelet, együtt járjuk majd a világot, mert külföldön jól fizetnek. Nekünk ez nem mindegy. Angyalföldön élünk, apukám nyugdíjas asztalos, anyukám a kereskedelemben dolgozott. A tanáraim szerint jó vagyok. Az akrobatikát szeretem, pedig nehéz, az ügyességi tárgyat nem igazán. Emlékszem az első hátraszaltómra! Rázós volt. Nem tudtam átfordulni a levegőben, a hátamra estem. De nem volt nagy gond, pár óra múlva már sikerült. Örülök, hogy idejöttem. Délelőtt mi, kicsik suliba járunk a Táncművészeti Főiskolára, délután meg egyfolytában edzünk. A szakosok ugyanezt teszik, csak fordítva, mert kevés a hely. Este tanulok, szabadidő semmi. Bocs, mennem kell!