Gyökerek a magyar sivatagban

Vészjósló tény: elsivatagosodik az Alföld. Kiszárad a föld, a víznek nyoma sincs. Pusztul az állatvilág, szomjaznak a növények. Hétszázezer ember jövője került veszélybe. Ám a homokhátságiak jajkiáltása nemigen hallatszik el a döntéshozókig. A mentőakció a remények és álmok szintjén mozog. Drága tanulmányok, milliárdos ígéretek születnek ugyan, de a cselekvés késik – az óra pedig ketyeg.

RiportBorzák Tibor2009. 08. 13. csütörtök2009. 08. 13.

Kép: Kunbaracs, 2009. augusztus 06. Tolnai József lányával Tolnai Ágnessel és unokájával egy kipadt kútnál. Homokhátság, vizgazdálkodás. Fotó: Ujvári Sándor

Gyökerek a magyar sivatagban
Kunbaracs, 2009. augusztus 06. Tolnai József lányával Tolnai Ágnessel és unokájával egy kipadt kútnál. Homokhátság, vizgazdálkodás. Fotó: Ujvári Sándor

„Kívánatos, hogy egy európai jelentőségű, integrált homokhátsági vidékfejlesztési és vízgazdálkodási program szülessen” – vélekedett Csatári Bálint, az MTA Alföldi Tudományos Intézetének igazgatója a Szabad Föld 2005. április 29-én megjelent cikkében. Szembesítés: „Ez csak részben született meg, mert a kidolgozott tervek nem érték el azt a színvonalat, amit európainak lehetne nevezni.”

Mi ez a vödörben? Úristen, egy kisebb hüllő csontváza. Víz után kutathatott szegény, amikor belecsusszant a gyűrűs kút mellett hagyott vödörbe. Aztán nem tudott kikecmeregni belőle. Jött az eső, ujjnyi víz gyűlt össze az edény fenekén, azt pedig a tűző nap jól felforrósíthatta – szerencsétlen állat a bádogpokolban lelte halálát.

Kunbaracs külterületén járunk, Daruháton. Nem nehéz kitalálni, hogy a hajdani uradalmi major területét a vízimadárról nevezték el, merthogy valaha tényleg sok volt errefelé belőle. Akkor tűntek el, amikor lecsapolták a tavakat. Fokozatosan csökkent a talajvízszint, elillantak az időszakos vízfolyások, s a kutak is kiapadtak.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek