Térkép e táj

Csala Zoltán földje odébb költözött pár méterrel. Nem sokkal, éppen csak annyira, hogy ráment a domaszéki önkormányzat betonútjára, főként annak szegélyére, ami ráadásul tele van fával, meg a Démász – a dél-alföldi áramszolgáltató – karóival. A hetven körüli férfi így elvesztett jó néhány négyzetméter hasznos termőföldet: nyert viszont több platánfát, néhány trafót, amelyhez nem nyúlhat, meg azok tövében némi parlagfüvet, amelyet lekaszálni nem tud, viszont bármikor megbüntethetik érte.

A baj ott kezdődött, hogy a Démász a közeli autókereskedés felé szeretett volna nagyobb kapacitású vezetéket kiépíteni, és úgy egyeztek meg Csala Zoltánnal, illetve a szomszédjával, hogy a kettejük közti telekhatárra telepítik az oszlopot. Kimérték a karó helyét, és kiderült, hogy a határ vagy négy méterrel odébb van, mint előtte hitték, méghozzá Csala Zoltán kárára. A férfi először azt gondolta, tévedés az egész: a Démász kimérette a földet még egyszer. Megint ugyanaz jött ki. Ekkor Csala maga fogadott földmérőt, aki kimérte harmadszor is a területet: az eredmény nem változott.

Kiderült, hogy a határok eltolódásával Csala még egy kis darab betonútra is szert tett. A földje négyzetméterre ugyanakkora maradt, csak elcsúszott, méghozzá a volt téeszmajorba vezető, az önkormányzat tulajdonában álló betonút felé. Az útnak ugyan csak egy kisebb, leágazó részét fedi le az ingatlan keresztbe, viszont az út menti fák és a Démász által az önkormányzat területére épített trafók most már mind Csala Zoltán földjén vannak. Akinek nem kevés gondot okoz, hogy mit is tegyen velük. Kérte a Démászt, hogy vigye el a trafót meg az oszlopokat, és azt az ajánlatot kapta, hogy egymillió forintért, a saját költségén megszabadulhat tőlük.

– Az egész föld nem ér annyit – mondja Csala Zoltán.
A felépítmény a Démászé, elvinni csak pénzért hajlandó, rendben tartani a művelhetetlen földrészt viszont Csala Zoltánnak kellene. A Démász oszlopainak az alját már fel is verte a parlagfű. Ha a föld valóban Csala Zoltáné, akkor művelni szeretné, oszlopok és fák nélkül: ha nem az övé, akkor viszont legyen a parlagfű más gondja, vagyis valaki vegye meg tőle azt az út menti földsávot, amihez kéretlenül jutott. A Démásznak nem kell, maradt még az önkormányzat – őket viszont nem veti fel a pénz, és nem is kötelezi semmilyen szabály arra, hogy megvásárolják a területet.

Csúszkáló háztömbök
– Most kezdenek előjönni a hasonló problémák – mondja Dobó Szilveszter, Domaszék alpolgármestere. – Az ingatlan-nyilvántartás több helyen egyszerűen nem fedi a valós állapotokat. Még a belterületen sem. Ha az ingatlan-nyilvántartási térképet ráteszi az ember egy légi felvételre, a kettő nem fedi egymást.
A polgármesteri hivatalnak más esetben is meggyűlt a baja a nyilvántartással. Egy külterületi művelődési ház értékesítésekor derült ki, hogy a hozzá tartozó telek a szomszéd kukoricásában folytatódik, a földút pedig – vele együtt a víz- és villanyvezeték, a telefonpóznasor – legalább öt méterrel van arrébb, mint ahogy az a térképeken szerepel. A probléma megoldásához ezúttal a nyilvántartást kellene a valósághoz igazítani, miután a vezetékek elmozdításáról nem lehet szó. Csakhogy annak, akinek a földje – papíron – kisebb lesz, mint amekkora előzőleg volt, bele kell a telekkönyvi változtatásba egyeznie. Erre nyilván csak akkor hajlandó, ha megfelelő kompenzációt kap attól a szomszédtól, akinek a nyilvántartott földterülete – papíron – megnő. Ő viszont nem szívesen fizet, hiszen a földterület nagysága nem változik, csak a nyilvántartási hibát javítják ki.

– A napokban felhívott egy fiatalasszony – meséli Dobó Szilveszter –, hogy meg akarják büntetni, mert felvette az uniós agrártámogatást, de nem vetette be a területét. A hivatal a légi felvételekről ellenőrzi a termelést. Kiderült, hogy a fiatalasszony földje is méterekkel el volt tolva, és a szomszéd műveletlen földje miatt büntették meg, de az hivatalosan az ő földje, és ezért fizetnie kell.

– Miért nem méretik ki a földeket újra?
– Egyetlen telek százezer forint körüli összegbe kerülne – válaszolja az alpolgármester. – Százasával persze olcsóbb, de az egész közigazgatási terület felmérése így is több tízmillió forintos nagyságrend, és erre nincs forrásunk. Hogy egy-egy háztömböt felmérjünk, arra esetleg lenne… csak az a baj, hogy a háztömbök is csúszkálnak.

Rossz térképet avattunk szentté
Az ingatlanok pontos elhelyezése a térképen a földmérők dolga, ezért szerettük volna a szakma képviselőjét is megszólaltatni. A legtöbben elzárkóztak, mondván: ezzel esetleg magukra haragítanák a kollégákat, ne adj isten a földhivatalt, amellyel szoros együttműködésben dolgoznak, és amelynek ezernyi eszköz áll a rendelkezésére, hogy megnehezítse az életüket.

– Négy fő oka van annak, hogy miért nem fedi az ingatlan-nyilvántartás a valós állapotot – mondta el az egyetlen földmérő, aki bár neve elhallgatásával, de hajlandó volt érdemben nyilatkozni. – Egy politikai ok, egy a pénzhiány, egy a szakmai irányítás hibája, a negyedik meg a földmérő szakmáé.
– Mi volt ebben a politika?
– A rendszerváltás után gyorsan vissza kellett adni földeket. Készült egy jó szakmai szabályzat, de se pénz, se kapacitás nem volt a betartására. Hirtelen óriási tömegű munka lett. Az árverésekhez nem helyszínelték le a kárpótlási földeket, hanem a nyilvántartási térképet digitalizálták. A Ferenc József idejéből származott, gyűrődött, ételfoltoktól pecsétes térképeket fénymásoló alá hajtották – majd ezeket vitték fel a számítógépre. Többméteres hibák keletkeztek. Utána a tényleges kimérés során lehetett volna korrigálni, de a kollégák nem akartak túl nagy bonyodalmat, és az egyszerűbb utat választották.

– Ez volt a földmérők hibája?
– Rossz volt a térkép, erre a méréskor rájöttek, de nem javították ki: nem akartak a jogászokkal viaskodni. Bizonyos községekben tíz-tizenöt földmérő is dolgozott. Ezek gyakran nem egyeztettek egymással. A földhivatalnak a jóváhagyás során rá kellett volna jönnie, de sok esetben rákerült a pecsét a rossz rajzra is. Földhivatali dolgozók is maszekolhattak. Olyan mennyiségű munka volt, hogy gyakran egy-két évbe telt a jóváhagyás.

– Legalább megbízásokban nem szűkölködtek. Hol volt itt a pénzhiány?
– Sose volt pénz arra, hogy normális térképeket készítsünk. A régieket próbáltuk toldozni, foldozni. Fel kellett volna mérni a természetbeni állapotot, de erre idő sem volt. Mire elkezdték az uniós támogatások kifizetését, az uniónak számítógépen be kellett mutatni, hogy mire adják az agrártámogatást. Nemcsak az árverési és a részarányföldeket, hanem az összes külterületi földrészletet digitalizálták, kivéve, amire voltak ténylegesen mért, visszakereshető adatok. Rossz térképet digitalizáltunk, és az lett a szentírás. Így aztán gyakori az ellentmondás az ingatlan-nyilvántartásban. A tulajdoni lapon szerepel, hogy az ingatlan területe x négyzetméter, de ha egybevetjük a digitalizált térképpel, és abból számoljuk ki, akkor más eredményt kapunk.

– Mit vétett a szakmai irányítás?
– Például a minisztériumnál felvetettük, hogy Budapestet már felmérték az elmúlt száz évben tizenötször, míg sok községet egyszer sem: nem kéne esetleg ilyen helyeken új felmérést készíteni? Közölték, hogy egy faluban egy telekmegosztás meg három épületfeltüntetés van egy évben, ami minimális árbevételt hoz: ezért nem fognak milliókat beruházni.

Korabeli módszerek
A problémák kényszerű gazdája a földhivatal, amely nincs könnyű helyzetben: a jogbiztonság megköveteli, hogy szentként fogadják el a térképeket, amelyről maguk is elismerik, hogy lehetnek pontatlanok. Az is világos, hogy még a digitalizálás ára sincs kifizetve, így valószínűtlen, hogy a közeljövőben állami költségen összhangba hozzák a közhiteles ingatlan-nyilvántartást a valósággal.

– A térképek egy része több mint százéves – mondja Juhász Ferencné, a Csongrád Megyei Földhivatal vezetője. – A kiegyezés, a polgárosodás kapcsán volt arra szükség, hogy létrehozzák a telekkönyveket. A térképek a korabeli módszerekkel készültek. Erre jöttek a huszadik századi földbirtok-politikai változások. Téeszesítés két-három hullámban, azután a rendszerváltáskor a földprivatizáció: minden egyes hullám nagy tömegben, rohammunkában és olykor pontatlan módszerekkel elvégzett földkimérésekkel járt.

– Úgy tudom, a legutóbbiak sem sikerültek valami jól.
– A rendszerváltást követő tömeges földkiadások során a földmérő vállalkozások töltötték be a kapacitáshiányt, rendkívül rövid idő alatt végeztek nagy mennyiségű munkát a megrendelési igények alapján. Ezt a tevékenységet akkor még egyetlen hivatal sem koordinálta. Az önkormányzatok nem érezték ennek a súlyát, nem tartották kézben a folyamatot. A földkiadó bizottságok feladatát átvéve az 1991-ben létrejött Földművelésügyi Hivatal utólag már nem tudta teljes mértékben korrigálni a hibákat.

– Ezeket a térképeket digitalizálták?
– 1995-től a Nemzeti Kataszteri Program (NKP) Kht. irányításával elkezdődtek azok a munkálatok, amelyek során számítógépre vitték a térképeket. Létre kellett hozni egy digitálisan kezelhető adatállományt, erre az uniós támogatások lehívásához is szükség volt. A folyamatot hitelből finanszírozta az NKP Kht., ennek a törlesztése most is folyik. Felhasználták a rendszerváltás kapcsán keletkezett mérési eredményeket, és volt, ahol újra felmértek mindent – Csongrád megyében például Hódmezővásárhelyen –, de ahol nem volt más, ott a régi térképeket vitték a gépre.

– Mit jelent tulajdonképpen az új felmérés?
– Hódmezővásárhelyen azokat a határokat mérték be a legújabb módszerekkel, amelyeket a tulajdonosok megmutattak. Vagyis ha egyetértés volt arról, hogy hol van a telekhatár, akkor az került az ingatlan-nyilvántartásba. Ezt követte egy átadási eljárás, a mérések eredményeit egy hónapig lehetett kifogásolni, felszólalással élni.

– Miért elsősorban a homoki külterületeken jelentkeznek az eltérések?
– Ezek kisparcellás, tanyás részek, rengeteg földúttal. A tanya 1945-ig egy nagyobb tábla része volt – amennyivel a tulajdonos rendelkezett –, azután a téeszesítéskor fél holddal, egy holddal ki kellett őket mérni, mert a többi földet tagosításkor a közösbe vitték. Ráadásul a külterületen meglehetősen könnyen mozdulnak a dolgok: a tanya kerítését egy kicsit odébb rakják, beljebb szántanak; az is előfordul, hogy ha sár van, nem a nyilvántartásban is szereplő földúton mennek, hanem mellette, és a természetes viszonyítási pont már el is mozdult.

– Mit tudnak tenni, ha eltér a valóságos állapot és a térképi?
– A földhivatalnak meglehetősen szűk a mozgástere: tőlünk lehet kérni a felmérési, számítási, térképezési hiba kijavítását. Erre csak akkor kerülhet sor, ha a térképi változtatás nyomán a használati viszonyok nem fognak változni. Ha erre nincs lehetőség, az érintett ingatlanok tulajdonosainak célszerű megegyezniük, mert ha ez nem sikerül, akkor csak a bíróság dönthet.