Tábortűz, tábortűz! A villádra flekkent tűzz! – így kezdődik a versike, amely a sorozat ötezredik epizódjának megünneplésére invitál. A végén pedig ez áll: „megjelenés a tűz színeiben vagy tábori szerelésben”. Javíthatatlanul romantikus vagyok, eszembe jutnak a pacalpörköltös, szalonnasütögetős Kurír-bulik, s elönt a nosztalgia. Tehát bőrbricseszt húzok, nyakamba piros kendőt kötök, a bakancsról azonban az utolsó pillanatban lebeszélem magam.
Az összejövetel helyszínét – a stúdió előtti hatalmas teret – sorompók és egyenruhás biztonsági őrök védik. Rövid ellenőrzés után rendben találtatok, beléphetek a szentélybe. S bár ezzel meglegyint a kivételezettek szele, kissé csalódottan nyugtázom: másra számítottam.
Korán érkeztem. Alig néhányan lézengenek, a hatalmas katonai sátrak már állnak, a reflektorokat most szerelik. A meghívóban jelzett tábortűz impozáns alkotás – dróthálóval körbefont kavicsos homokágyon akkora máglya, hogy Johannát is elégethetnék rajta. Ébredezik bennem az újságírói kíváncsiság, szívesen kifaggatnék egy illetékest, vajon hányan dolgoztak azon, és mibe került, hogy mi ma itt jól érezzük magunkat? De végső soron semmi közöm hozzá, és úgyse mondanának igazat.
Kalamár Tamás producer, a sorozat egyik „szülőatyja” franciásan elegáns: póló, térdig érő bermuda, nyakba tekert, hófehér selyemsál. Először elhajt, azt javasolja, ne akarjak dolgozni, de erőfeszítésemet látva végül kötélnek áll. Megtudom tőle, hogy a Barátok közt 1998. október 26-án ment először adásba. Alig várták, hogy megszólaljon végre a főcímdal. Az első fél év kicsit döcögős, meredeken fölfelé ívelő út volt. Méghozzá azért, mert a lassan folydogáló, mexikói és brazil sorozatokhoz képest viszonylag új stílust teremtettek, idő kellett, míg a pörgősebb történetszövésre, a karakterekre úgymond „rácuppantak” az emberek.
– Nem lehetett előre megítélni, mekkora lesz a siker. A Szomszédok tizenkét évet élt meg, s azért fújt ki, mert közben megváltozott a világ – mondja. – Annak idején 2-3 millión nézték, de ne felejtsük el, csak kéthetente jelentkezett, és nem volt konkurenciája. Nekünk sok csatornával kell megküzdenünk, így nem kis teljesítmény, hogy tizenegy évet értünk meg eddig, lassan kamaszkorba lépünk, ennek ellenére naponta kétmillió embert tudunk leültetni a képernyő elé.