Alkony a fény birodalmában

Ez a ház Aschner Lipót villája volt, azután vállalati óvoda lett, most meg a gyárhoz tartozó szakszervezetek bázisa. A portán komor biztonsági őrök vizslattak át, bejutni csak belépőkártyával és kísérettel lehet: a General Electric meglehetősen komolyan veszi, hogy illetékteleneknek semmi keresnivalójuk az újpesti gyár területén.

A titkárnő magabiztosan kalauzol a múlt század eleji patinát mutató, jellegzetes ipari épületek labirintusában, az Osztrák–Magyar Monarchia építészete high-tech berendezéseket, kutatás-fejlesztési központot rejt. Mindez annak az 1906-ban alapított Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.-nek a tárgyi öröksége, amely egészen a második világháborúig egyik főszereplője volt a világpiacnak, a lehetőségekhez képest jó pozíciókat őrzött meg a szocializmus idején is, végül a rendszerváltás után a részvényeit több lépcsőben megvásárolta a korábbi konkurens General Electric. Amely idén október huszonkilencedikén jelentette be, hogy magyarországi fényforrás üzletágából 2570 főt bocsát el.

A leépítéseknek két elsődleges indoka van: a gazdasági válság miatt visszaeső kereslet, illetve az a tény, hogy az Európai Unió 2012-ig teljesen kivonja a forgalomból a hagyományos izzókat. Amelyekre egykor az Egyesült Izzó nagy felívelése is alapult, és amelyet a mai napig nagy számban gyártottak a GE magyar gyáraiban.

Magyarországnak meglehetősen sok köze van a villanykörtéhez. Hogy ez miben is áll, abban Kadlecovits Géza, az Aschner Lipót Alapítvány ügyvezetője volt a segítségemre. Az idős szakember az úgynevezett „izzós” lakótelepen lakik, kétsaroknyira az újpesti gyártól, és miután hosszasan kérdezgettem a témáról, nemes egyszerűséggel egy piros könyvet nyomott a kezembe: a Tungsram Rt. történetét. Bevallom, kicsit csalódtam, hogy át kell rágnom magam százötven oldalnyi ipari histórián, de utóbb úgy tűnt, megérte: a lámpagyártás elmúlt száz éve nem nélkülözte a vérfagylaló izgalmakat.

Az Egger testvérek által a XIX. század végén alapított vállalkozás kezdetben szénszálas izzókat és a terjedő villanyáramhoz kapcsolódó egyéb termékeket gyártott, a magyar állam kiterjedt támogatásokkal segítette a korszerű iparfejlesztéseket. Az igazi nagy dobást az jelentette, amikor a cég megszerezte két bécsi tanársegéd, Just Sándor és Hanaman Ferenc 1904-es szabadalmát, amelynek a lényege az volt, hogy a körtében izzó szénszálat volfrámra cserélték. A volfrámszálas izzót 1906-ban vették tömeggyártásba.

A menet közben részvénytársasággá alakult vállalat vezetése innentől kezdve ügyesen terjeszkedett: a második világháború kezdetére az akkor már Tungsram márkanévvel futó vállalat fő profilja a fényforrásgyártás, a fényforrásgyártó gépek előállítása, illetve a rádiócsövek gyártása lett. A cég legendás vezérigazgatója, Aschner Lipót nagy súlyt helyezett a kutatás-fejlesztésre, és hatalmas, nemzetközi vállalatbirodalmat hozott létre – egy olyan magyar „multit”, amely Japántól Argentínáig exportálta a kor csúcstechnológiáját.