Emelkedve süllyedő falu

Kicsit tovább maradhatott fenn a szokásosnál azon az estén a hétéves Boglárka és testvére, az öt évvel fiatalabb Hunor a Békés megyei Medgyesbodzáson, a Petőfi utcában. Hogyne, hiszen mégiscsak szenteste volt, amikor az angyal karácsonyfát hoz, alá pedig ajándékokat varázsol. Anya finom vacsorát főzött, és apa sem volt végre beosztva a helyi csirketelepre éjszakásnak. Vacsora után még egy kicsit játszottak, gyönyörködtek a csillogó díszekben, aztán elérkezett a villanyoltás ideje. A gyerekek hamar álomba merültek.

A pihenés ideje ezen az éjszakán a Németh család számára csak fél egyig tartott. Ekkor ugyanis hatalmas robajra riadtak. Németh Mihály kipattant az ágyból, körülnézett a szobában – és semmi változást nem észlelt.

Benyitott a fürdőszobába, ahová nemrég építette be a sarokkádat. Minden rendben. A gyerekek szobájába, ahol álmennyezetet erősített a gerendákra. Ez is rendben. Helyiségről helyiségre járt, és mindent úgy talált, ahogy lefekvés előtt hagyták. Álmodta volna az egészet?

Végül a leghátsó szobába ért, amit ebédlőnek szánt. A család három éve vette a parasztházat, és amikor csak tehették, csinosították az otthont. A férfi lába itt a földbe gyökeredzett. Egy darabig csak nézte, mi történt, aztán sápadtan tért vissza a feleségéhez:
– Kidőlt a ház fala.

►

– Összekapkodtam a legfontosabb holmikat, és karácsony reggelén elutaztam az anyukámhoz Orosházára – meséli az asszony, Németh Henrietta, amikor a történtek felidézésére kérem. – Elvégre mégsem maradhattam a házban a gyerekekkel, ki tudja, nem szakad-e fejünkre a mennyezet.

A szomszédos településen, Medgyesegyházán beszélgetünk, egy bérelt lakásban, ahol a család végül menedéket talált.
– Az önkormányzattól kaptunk kétszer tízezer forint gyermekvédelmi támogatást – veszi át a szót a férje –, meg ajánlottak közmunkásokat, hogy visszaépítsük a ledőlt falat. Aztán valakinek eszébe jutott, hogy jobb, ha előbb látja a biztosító, mi történt. A kárfelmérő viszont csak négy nap múlva jött ki. Közben napokig esett az eső, engem meg beosztottak a csirketelepre dolgozni. Újév estéjén is éppen szalmáztam, amikor rám nyitja a hodály kapuját a főnököm, mondja, hogy baj van. Micsoda? Még egy fal kidőlt. Az épület ezzel menthetetlenné vált.

– Teljesen váratlanul érte a fal kidőlése?
Németh Mihály elgondolkodik néhány pillanatra:
– Az az igazság, hogy már a nyáron jeleztük az önkormányzatnak, hogy repedést találtunk a falon, és kértem, hogy segítsenek a megtámasztásában.

Az önkormányzat azonban nem segített, arra hivatkoztak, hogy a vis major keret a felsőbb rendelkezés szerint ilyesmire nem használható fel, nekik pedig nincs pénzük.
– Pedig nem került volna az semmibe – állítja a férfi. – Elég lett volna elbontani a gerendákat egy olyan háztól, amelyet korábban támasztatott meg az önkormányzat, de már nem lakik benne senki.
Medgyesbodzáson ugyanis nem Némethéké az első ház, amelynek a fala megrepedt: a 450 épületből 300 sérült. A jelenséget már a nyolcvanas években észlelték. Előbb a sírkövek repedtek meg a temetőben, ám a holtak nyughelyei után az élők házainak falai is kezdtek szétválni.

Eddig 27 ház dőlt össze vagy bontottak le, mert életveszélyessé vált. Lakott épület azonban most karácsonykor dőlt össze először.