Szikrázott a szike a boncasztalon

Mély dűlőúton araszolunk a mecseki Jakab-hegy oldalában, körülöttünk a havas, erdős táj.– Ha egy tonna kőzetben legalább 300 gramm tiszta urán található, az már elgondolkodtatja az embert – fordul hátra a terepjáró volánjától Szanka Tibor fúrómérnök. – Hatszáz gramm pedig már egészen jó eredménynek mondható.
– És itt mennyi található? – kérdezem.
– Éppen ezt szeretnénk kideríteni – válaszol a mérnök, miközben igyekszik a nyomvályúban tartani az autó kerekeit. – Szerintem az urán hatvan százalékát a föld alatt hagytuk. Nagy meglepetések egyébként nem fognak érni bennünket, ebben biztos vagyok.

Persze, hogy nem, hiszen az ausztrál érdekeltségű WildHorse Energy nevezetű cégnek, amely a fúrásokat végezteti, az egyik első dolga volt, hogy kikérje a nyilvános adatokat a hegy gyomrának titkairól. Az adatok pedig igen pontosak, ezt a mérnök jól tudja, hiszen maga is az uránt felszínre hozó egykori Mecseki Ércbányászati Vállalat alkalmazottja volt. A WildHorse, biztos, ami biztos, mégis ellenőrzi a feljegyzéseket, hiszen nem kockáztathatja a bányanyitással járó milliárdokat.

Szalaggal körbekerített tisztás előtt állunk meg. Közepén gépjárműre szerelt fúrótorony, körülötte néhány védősisakos férfi tüsténkedik. Velük nehéz kapcsolatot teremtenem, lévén szerb vendégmunkások, ám mellettem áll egy kedves hölgy, Frajna Zsuzsa, akinek a feladata egyebek mellett az újságírók gardírozása.

– Összesen tíz ilyen fúróhelyet tervezünk a Mecsekben – magyarázza. – Ez a második. A fej most ötszázhúsz méter mélyen jár, de a fiúk szeretnék ezer méterig leküldeni. A terület egyébként a Mecsek-Öko nevezetű állami cég tulajdonában van, ezért uránkutatásra nem is kaphattunk volna engedélyt, így hivatalosan a föld szerkezetét vizsgáljuk.

Kötve hiszem, hogy bárki is bevenné, hogy egy ausztrál cég csak úgy, szívszerelemből érdeklődik a Mecsek földtani szelvényei iránt. Ám ez már legyen a hatóságok gondja.

– Úgy tudom, korábban Dinnyeberkiben és Bátaszéken is kutattak – jegyzem meg, ám Frajna Zsuzsa hárítja a kérdésem. Ahogy a szavaiból kiveszem, az ottani zöldekkel, hogy finoman fogalmazzak, nem a legjobb kapcsolatuk alakult ki, és talán attól tartanak, hogy akadályozni akarják az itteni munkájukat.

– Ez egyébként már nem olyan bánya lesz, mint az egykori – siet hozzátenni Frajna Zsuzsa –, a meddőt visszatömedékelik az üregekbe, csak a kisebbik része marad a zagytározókban.

– Mekkora része?
A kérdést már Barabás Andrásnak, a WildHorse magyarországi leányvállalata ügyvezető igazgatójának teszem fel a cég elegáns pécsi irodájában.
– A kőzet lazulása miatt a meddő szűk egyharmada sajnos a felszínen fog maradni, zagytározókban – tájékoztat.