Világraszóló virágkavalkád

Feltűnően magas fiú mellett állok. Orra széles és lapos, a legkülönösebb talán mégis a füle, ami az átlagosnál szintén sokkal nagyobb, és olyan, mintha egy nyúlé volna. Mellette a lova – amelynek hat lába nőtt. Hát persze, az Avatar című film jellegzetes szereplői ők, én pedig a debreceni nagyállomás közelében lévő vasúti hangárban nézelődöm.

A hagyományos augusztus 20-i virágkarnevál szobrainak egy része készül itt.
A világhírű film szereplői is felvonulnak majd az ünnepségen. Egyelőre még hungarocellből, csupaszon – értsd: virágruha nélkül –, ám amikorra szükséges lesz, a diákmunkások kékbe öltöztetik.
Mellettem az alkotó, Pikó Sándor szobrász. Vagy inkább festő. Netán zenész. Legjobban azonban talán az örök elégedetlen jelzője illik rá. Amolyan „érted haragszom, nem ellened” életszemlélet jellegzetes képviselője.

– Nem így kellene ezt szervezni – ez az első mondata. – A debreceni virágkarneválból a világ legnagyobb, leghíresebb virágünnepe lehetne. Tudom, mit beszélek – teszi még hozzá.
Példát is hoz azonnal, a Los Angeles-i rózsafesztivált. Az ottani oroszlánfigurákat, amelyek úgy állnak, olyan statikusak, mint amikből elszállt minden élet. Mégis nagyobb közönséget vonzanak.
– Nézd meg a mi szobrainkat! Hát nem olyanok, mint amelyek éppen csak meg nem mozdulnak?
El kell ismernem szavainak igazságát. Szinte a méhecskék zümmögését is lehet hallani, amint a bő bugyogós török basa észvesztve menekül előlük.

– Ilyen fesztivál nincs még egy a világon – erősíti szavait. – Egész Európának erről a csodáról kellene beszélni, és a világ legnagyobb cégeinek kellene itt vonulniuk.
Néhány millióból el lehetne készíteni a bemutató filmet, és szerteküldeni az utazási irodáknak. A következő év felvonulását pedig már augusztus 21-én el kellene kezdeni szervezni. Ezzel szemben? Ezzel szemben volt olyan felvonuló cég, amely ottjártamkor – augusztus elején – még nem kötötte meg a szerződést a kocsi elkészíttetésére.

De mielőtt a szervezés módszerének taglalását folytatnám, le kell számolnom magamban egy tévedésemmel. Bevallom, mind ez idáig abban a hitben éltem, hogy a debreceni virágkarnevál a virágtermesztők és virágkötők seregszemléje. Ki tudja a leggyönyörűbb virágaiból a legpompázatosabb virágkölteményeket létrehozni. Erről azonban szó sincs. A debreceni virágkarneválon általában a városban vagy a környéken érdekeltségeket birtokló cégek néhány millió forintért szerződést kötnek egy művésszel – jelen esetben például Pikó Sándorral – arra, hogy minél látványosabb szobrot készítsen.

A cégek pedig azt, hogy szeretnének-e részt venni a fesztiválon vagy sem, jó esetben az év elején döntik el. Akkor, amikor már tudják, hogy a költségvetésükben mekkora összeget költhetnek ilyesmire. Tudniillik, hogy minél szélesebb körben forogjon a nevük. Ezt a várossal egyeztetve – amely jelen esetben a Főnix rendezvényszervező céget jelenti – megkeresik a művészt, és vázolják neki az elképzeléseiket – már persze, ha van nekik ilyen. A művész pedig rajzot készít róla, amelyet bemutat a cégnek, és felszólítja őket – különösen, ha az a művész Pikó Sándor –, hogy kössenek bele. Amit ennek ellenére meg tud védeni, az lehet, hogy nem is olyan rossz…

Ezt követően egy a tízhez léptékű makettet készít – vagyis készítene, ha volna rá ideje. S amikor kialakult a végleges elképzelés, beszerzi az anyagokat – leginkább a hungarocelltömböket –, és kifaragja a kompozíciókat.