Romtakarítás Felsőzsolcán

Két hete temettük el az apámat. Belepusztult szegény az árvízbe – Felsőzsolcán az Árpád-házi Szent Erzsébet Menedékház első emeletének közös nappalijában hallgatom Béres Editet.

– Ő volt a kántor a faluban, 81 éves – folytatja az asszony. – Amikor látta, hogy elönti a pincéjét az áradat, aztán egyre csak emelkedik, azt mondta, ő ebbe bele fog pusztulni. Amikor megjelentek az első repedések a házán, nem bírta tovább a szíve.

Reggel óta járom a júniusban árvíz sújtotta Felsőzsolcát, arra vagyok kíváncsi, miként halad az újjáépítése. Bárkit szólítok azonban meg, elébb az átélt tragédiájukról beszél.
Azok az órák mindenkinek mélyen a szívébe vésődtek.
– Ahogy emelkedett a víz, úgy homokzsákoztuk körbe két kamasz gyermekemmel a házunkat – hallgatom tovább Béres Editet. – Egészen addig, amikor egyszer csak fel nem kiált a lányom, Bettina:
– Anya, jön föl a víz a parketta közül.
Figyelem az asszony arcát. Mosolyogva beszél, mintha csak valami kedves kalandját részletezné.
– Ekkor hagytuk abba a zsákolást.
A víz meg csak emelkedett a házon belül is, kívül is – és végül kiegyenlítődött. A család pedig az udvaron téglából meg deszkából emelvényt fabrikált, azokra hordta ki a szekrényeket, hogy ne érje a víz. A konyhaasztalt meg a matracokat pedig a homokzsákok tetejére helyezték. Jó stabilan, hogy több éjszakán át azon aludhassanak.

– Közben jöttek a munkatársaim utánfutóval. A hűtőgépet meg ilyesmiket ők mentették, tönkre ne menjen. Még most sem tudom pontosan, mim hol van.
A 120 négyzetméteres, vályogból épült parasztház menthetetlennek bizonyult. Testvérének a háza ugyanúgy lakhatatlanná vált, mint az övé, s hamarosan az édesapja otthonán is megjelentek azok a bizonyos repedések. Editnek és gyermekeinek pedig hirtelen nem volt hol lehajtaniuk a fejüket. Végül a helyi takarékszövetkezet segített rajtuk az irodaházának átalakításával. Nemcsak rajtuk, hanem több más, az övékéhez hasonló sorsú családon.

Itt laknak most is, lassan három hónappal azt követően, hogy a Bódva elöntötte a városka négyötöd részét. A 2200 épületből 1800 megrongálódott, közülük 201-et le kellett vagy kell bontani.
– A kormány ígérete szerint október végéig mindenki elemi lakhatási feltételeiről gondoskodni kell.
A mondatot Csernyus Lőrincnek, a Kós Károly Egyesülés vándoriskolája vezetőjének szájából hallom a városka sportcsarnokában. Ide várják megbeszélésre, szerződéskötésre azokat, akiknek a házát újjáépítik. Az információk azonban igen lassan terjednek Felsőzsolcán, ugyanis az érdeklődés egyelőre ugyancsak gyér. A munkálatok előkészítésére egyébként a Csernyus által vezetett cég kapott megbízást – a Rudolf Mihály, Felsőzsolca főépítésze által birtokolt Hadas Műteremmel egyetemben.

– Annak idején a beregi újjáépítést is mi vezényeltük le, ezért gondolhattak ezúttal is ránk – hallgatom Csernyus Lőrincet.
Illetékesebbhez tehát nem is fordulhattam volna, hogy megkérdezzem, hogyan is állnak Felsőzsolca újjáépítésével.
– A 201 lakhatatlanná vált házból körülbelül 180 újjáépítésére vállalkoztunk.
– Miért nem valamennyiére?
– Elemi lakhatási feltételeket ígértek – nyomja meg a mondat első szavát. – Márpedig ha valakinek több háza is összedőlt, akkor abból csak egyet építenek újra. De azt sem a régi formájában.
– Ezért építenek fel tehát 180 épületet.
– Ennél mindenképpen kevesebbet, a károsult ugyanis, ha akarja, házat vagy lakást is vehet abból az összegből, amennyibe az építkezés kerülne. A jelenlegi állás szerint körülbelül ötvenen inkább házat vásárolnak.
– Akkor tehát 130 házat építenek újra.
– Finomítsuk tovább a képet. Az elemi lakhatási feltételekhez nem feltétlenül szükséges, hogy ugyanakkora házat építsünk újra, mint amekkora összedőlt.
– Mit jelent ez, mondjuk, két szülő és három gyerek esetén?
– Olyan 55-60 négyzetmétert.

Tovább árnyalja a képet, ha az illetőnek volt biztosítása. Némi vitát követően eldőlt, hogy nekik egységesen húsz százalékkal nagyobb ház építhető. Arról pedig az elmúlt héten köttetett megállapodás a bankokkal, hogyha valakiknek jelzálog volt a házán, akkor a biztosító által neki kifizetett összeget nem „nyúlják le”, hanem az is az építkezésre fordítható.
– De van értelme ugyanott újraépíteni a házakat, ahol egyszer már elvitte azokat az ár?
A kérdést már Rudolf Mihály főépítésznek teszem fel, aki időközben szintén megérkezett a sportcsarnokba.
– Van értelme. Ami ugyanis Felsőzsolcával történt, az nem ismétlődhet meg többé.
– Miért gondolja?
– Azért, mert a következő áradás előtt remélhetőleg megépülnek a patak mentén a záportározók, és elkészülnek azok az átereszek, amelyeket a Bódva árterébe épített M30-as autópályából a gőgös budapesti tervezők minden figyelmeztetésem ellenére kihagytak. Ráadásként pedig hat darab dobozáruházat is a víz útjába építettek.