Kinek kiút a szegények bankja?

Szemerkélő esőben fékezünk Bőcs központjában. Ez az egyik hátrányos helyzetű borsodi település, ahol rövidesen hitelhez jutnak azok, akik belevágtak a Polgár Alapítvány és számos híres magánszemély támogatásával indult Kiútprogramba. Hamarosan két vállalkozás indul itt, az egyikük mozgó ruhaárusként próbál boldogulni, a másikuk használt műszaki cikkekkel kereskedik. Az utcán két férfi álldogál, közmunkások. Hallottak-e a szegények bankjáról?, faggatom őket. Meglepődöm, mennyire jól értesültek, de amikor arra terelem a szót, hogy ők belevágnának-e, Glonczi László és Lakatos Barnabás a fejét ingatja.

– A végén csattan az ostor. Belebuknak, aztán megy az egész a levesbe – legyintenek. – Meg aztán milyen dolog az, hogy akik beleugrottak, el se mehetnek magukban vásárolni, hanem mindig kísérgeti őket egy női személy?! – méltatlankodnak a férfiak. Ők nem kockáztatnának, erősködnek. Igaz, a közmunkájuk december végén lejár, s aztán maguk se tudják, mihez kezdenek.

A bőcsi Csipet csapat vezetője, Bondzsókné Rádai Tünde Ilona derűsebben látja a dolgot.
– A férjem nézte a tévét, épp a szegények bankjáról mutattak egy műsort – meséli a 39 éves, hét gyermekkel és két unokával büszkélkedő nő. Lelkesen megkeresték a Kiútprogramot, és barátokból, ismerősökből maguk szervezték meg a Csipet csapatot. Az asszony vág bele a vállalkozásba, egymillió forintot vesznek fel egy évre. Kezdetben mozgóárusként járja majd a környéket. Közben intézik az engedélyeket, hogy itt, a családi házuk melléképületében megnyithassák a saját kis élelmiszerboltjukat. A hitelből telik hűtőre, fagyasztóra, árukészletre. Tünde azt tervezgeti, jól leviszi az árakat, hogy állja a versenyt, és azzal is spórolhat, hogy maga áll a pult mögé.

– Főleg a férfiaknak furcsa, hogy egy nő mondja meg, mire költhetnek. Ám nem arról van szó, hogy én dirigálni akarnék. Inkább segíteni próbálok, s amivel a legnehezebben birkózom meg, az a rettenetes bürokrácia – magyarázza a bőcsiek terepmunkása, Forgony Márta. Ő az a „női személy”, aki kísérgeti a programban részt vevőket, hogy eligazodjanak a hivatalos ügyek útvesztőjében. A hitelt kérők a vállalkozói számlájukról egyébként csak úgy vehetnek fel pénzt, ha a terepmunkás aláírása is szerepel a bizonylaton. Hetente találkoznak, összeülnek, olyan ez a csapat tagjainak, mintha iskolába járnának. Buzdítják, és ha kell, kisegítik egymást. Márta tanári diplomával eddig a kereskedelemben dolgozott, de izgalmas kihívásnak érezte e feladatot. A bőcsiek azért kedvesek a szívének, mert pozitív gondolkodásúak, és nem félnek feladni a biztos rosszat a bizonytalan jóért. Meg kell viszont tanulniuk, hogy az álmaikat későbbre tartogassák.

Horváth Dénes arról álmodik, hogy jóllakott sertések röfögjenek az óljában. Négy búgatott kocát meg választási malacokat látna legszívesebben a portáján. Azokat büszkén mutogatná a dédunokájának, akit Máriócskának becéznek. Erre egyelőre várnia kell az ötvenéves, bajszos férfinak, mivel az üzleti tervet óvatosan úgy építették fel, hogy az első kölcsönből 300 tojótyúkkal indítanak. A szárnyasoknak kell megtermelniük a hasznot, és a következő kölcsönből telhet disznókra, aztán fejőstehénre. Dénes sokáig a téeszben dolgozott, például a „tyúkgyárban”, a kisujjában van az állattartás minden fortélya. Erősen bízik abban, hogy tisztes jövedelmet húzhat a jószágokból. Eltökélte, jó példával jár elöl a helyi romák közt.
Horváth Anita arra vágyik, hogy egy virágboltban rendezgesse a csokrokat. Egyelőre azonban lemond a virágillatról. A Kiútprogramtól 800 ezer hitelt vesz fel, ebből autót, sátrat, vásározó asztalt vásárol, és mozgóárusként járja majd a vidéket. A 37 éves asszony nemrég még mélyponton volt az anyagi gondok miatt, most beinvitál a szépen bepucolt házukba, és elújságolja:

– Nem vagyok babonás, de azt írta a horoszkópom, hogy szerzek egy jó állást. S tényleg az a cél lebeg a szemem előtt, hogy megélhetést teremtsek magamnak. Megyek faluról falura, piacról piacra, hét napból hét napot. Nem félek a korán keléstől, hajnali háromkor úgyis kipattan a szemem – mondja. Ruhákat árul majd, reméli, már a karácsony előtti rohamot elcsípi, akkor bátrabban költekeznek az emberek.