Majommentő misszióban

Kora reggel van, a trópusi világosság is alig kúszik be a fagerendák közt a néma szobába. Az ágyamban fekszem, figyelve a természet vad tombolását. A hajnali szél olyan erővel cibálja a mangófákat, hogy hallom a levelek sikolyát, ugyanúgy, mint a leszakított kókuszdió erőteljes csattanását a vizes talajon. A szélharang a kertben hangosan megkondul, a bőgőmajmok jellegzetes huhogása most vészjósló. Valami sír lent a mélyben, olyan hangon rí, mint egy kisgyermek. Fázom. A vékony takaró nem melegít.

Hirtelen meghallom az ormányosmedve csattanó talpát a nedves erkélypadlón. Valami felborul és gurulni kezd a lépcső felé, nejlonzacskó zizeg. A furcsa, madárszerű csicsergésből tudom, hogy vendégem már a kukában matat. Hallom, ahogyan fújtat, ahogyan körmeivel az üres szemetesvödörben türelmetlenül keres. Éhes. Most hallom, ahogyan éles karmait végighúzza a hűtő ajtaján, a kilincset keresi. Két lábra áll, úgy próbálkozik. Hiába, ismerem minden mozdulatát, így a lefekvés előtt gondosan becsomózott kókuszzsinórral nem boldogul. Egyre idegesebb lesz, most már a fogával dolgozik, fújtat, morog és cincog egyszerre, fejét rázza, nem adja fel. Mikor megérti, hogy ma sincs lopás, mint a természet, tombolni kezd.

A közép-amerikai ország nemcsak a háromezer méteres vulkánjait körülölelő gyönyörű trópusi tengerpartjairól, eső- és köderdejéről híres, de élővilága miatt is irigylésre méltó. A vulkanikus talajnak köszönhetően csaknem 150-féle ehető gyümölcs közül válogathatunk, a hófehér orchideákon repkedő apró, színes kolibrik, a megszámlálhatatlan madár- és pillangófaj látványa pedig csaknem olyan szokványos, mint az esőerdőkben megbújó lajhároké, a tengerparton fészkelő óriásteknősöké vagy a fákon ugráló bőgőmajmoké.

Ám az apró ország népszerűségének nemcsak látható, de láthatatlan következményei is vannak. Az egyik ilyen „észrevétlen” borzalom az elektrosokkos áramütés, amelyet a már meglévő, ám burkolás nélkül maradt távvezetékek és transzformátorok okoznak nemcsak a bőgőmajmok, de minden fafüggő élőlény körében. Ezek ugyanis keresztülvezetnek a sűrű lombokon, a házak, a lakások, az üdülőhelyek fölött, utánozva azokat a természetes indákat, amelyeket a majmok a tápterületek közötti mozgásra használnak. A sérülések, amiket az állatok a nem szigetelt elektromos hálózat megragadásával szereznek, rendkívül súlyosak és gyakran halálos kimenetelűek.

A majmok megmentésére és túlélési esélyeik javítása érdekében alapította és működteti a Sibu Menedékhelyet a csendes-óceáni Nosara városában az Amerikából ideköltözött házaspár, Steve és Vicki Coan. Nemcsak a sebesült állatok ellátása és megmentése a céljuk, de a vadonba való újbóli beilleszkedés segítésével a rehabilitáció is. Nem csupán úgy szelídítették meg a vadont, hogy elvettek, de olyan új fákat és növényeket ültettek, melyek a befogadott állatok speciális eledeléül szolgálhatnak.