Százegyedszer sikítunk

Ekkorra ugyanis még a legóvatosabb becslések szerint is újabb háromezer orvos – a gyógyítók 10 százaléka – hiányzik majd a rendszerből, mert kényszerből külföldre mennek a megélhetés reményében. Ez nem riogatás, hanem matematika – állítja Papp Magor, a Magyar Rezidens Szövetség elnöke. Ki vágyna így, mondjuk, Ózdra?

Péntek délután még hosszú sor kígyózik az ózdi kórház tüdőgondozójában. Máshol már a hétvégére készülnek a fehér köpenyesek – ilyenkor „a fű sem nő”. Itt viszont csak most kezdődik a rendelés, amely négy óráig tart. Tegnap sem volt másként, száztíz beteg jött el a tbc borsodi terjedése miatt évente kötelezővé tett tüdőszűrésre és szakrendelésre. A gondozó munkatársai azt mondják, akkora volt a hajtás, hogy levegőt se kaptak a végére.

Kiderül: azért tették délutánra a tüdőszűrést, mert akkorra szabadul fel a digitális röntgenkészülék. A szakrendelésen pedig egy tüdőgyógyász-szakvizsgával is rendelkező háziorvos áll helyt, miután délelőtt a saját körzetének pácienseit már ellátta…

– Ha a fiatal gyógyítók helyzete érdekli, akkor nem jó helyre jött. Ózdon 53 év az orvosok átlagéletkora, és csak három rezidens korú fiatal dolgozik. Nálunk minden osztályról hiányzik szakorvos, minden szakma hiányszakmának számít. Az itt dolgozók hihetetlen erőfeszítéssel és rengeteg túlmunkával látják el a betegeket – vázolja a helyzetet dr. Eszenyi Géza, az ózdi Almási Balogh Pál Kórház főigazgató főorvosa. A vidéki kórházak csak jóval magasabb bérért tudnának orvoshoz jutni, ennek viszont a szűkös költségvetésük gátat szab. Így róka fogta csuka helyzetbe kerülnek. Nagyjából fél tucat szakorvost nélkülöz a borsodi kisváros kórháza, köztük például reumatológust, traumatológust, nőgyógyászt, tüdőgyógyászt, belgyógyászt, kardiológust.

A rezidensekre is hiába várnak. Megesett, hogy a Debreceni Orvostudományi Egyetem állásbörzéjén külön standot állítottak fel, hogy megszólítsák a végzősöket. Ám az eredmény csupán csekély számú érdeklődő volt, jelentkező pedig egy sem.

– Az orvosok úgy elhasználódnak, hogy öt-hat évvel kevesebbet élnek az átlagnépességhez képest. A nagy kérdés: mi lesz, ha a mai középkorúak korosztálya kidől? Ki gyógyít majd minket? A hazai egészségügyben uralkodó feszültség és a bizonytalanság is oka a kivándorlásnak. Évtizedek óta reform reformot ér, mégsem lett megbízhatóbb és áttekinthetőbb a rendszer – magyarázza dr. Eszenyi Géza. Ezért halnak ki az orvosdinasztiák. A gyerekek látják, hogy mekkora felelősséget vesz a vállára a szülő, és messzire kerülik ezt a pályát.

A kórházak sokszor szabálytalanul sok túlmunkára köteleznek. A szakorvosok az osztályról a szakrendelőbe rohannak, a pihenőidőről szóló előírásokat képtelenség betartani. Ózdon is büntetett már emiatt a munkaügyi felügyelőség, ám ez nem oldotta meg a gondot. Vagy túlterhelik a doktorokat, vagy másnap már nem lesz, aki operáljon, levezessen egy szülést. Egy kimerült orvossal óhatatlanul is előfordulhat, hogy nem hoz jó döntést – emiatt itt is meredeken emelkedik a kártérítési perek száma.

Az utóbbi években már a szakdolgozókban is hiányt szenved az ózdi intézmény, nehéz jól képzett dietetikust, műtősnőt, asszisztenst, nővért kapni. Részben az erkölcsi megbecsülés hiánya, a tűrhetetlenül alacsony bérek, a túlterheltség miatt. Ráadásul a kórház mellett működő gimnáziumban néhány éve megszűnt az egészségügyi képzés. A szakdolgozók elemi megélhetési gondokkal küzdenek – hó végén akár ételre sem telik –, pedig sokszor ők a családfenntartók.

Köztudott, hogy Észak-Magyarországon az átlaghoz képest valamennyi egészségmutató az utolsó helyen kullog, az emberek jóval gyakrabban szorulnak ellátásra. Hogy élik meg mindezt a betegek?

– Egyre többen panaszkodnak a sok várakozásra. Megesik, hogy valaki reggelre kap időpontot, s nemhogy egy órán belül, de aznap sem kerül sorra. Sok bejelentés érkezik amiatt is, hogy nem tájékoztatják eléggé a pácienseket, ez is összefügg a zsúfoltsággal. Zömében nem közlik a beteggel, milyen szövődményekre számíthat egy beavatkozásnál, milyen hatást várhat egy gyógyszertől, s ebből később konfliktusok fakadnak – sorolja Ignácz Péter betegjogi képviselő, aki Ózdon kívül Kazincbarcikán, Edelényben és Egerben is fogadja a panaszosokat.