Járőrautó a nádasból

Kömlőd felől hamisítatlan dunántúli tájon haladunk Dad irányába. A felhők mögül előbújó, lemenő nap fényében már messziről látszik a csendes kis település két templomtornya. A hideg időjárás a késő délutáni órákban a fűtött lakásokba űzte az embereket, így megérkezésünkkor csupán két polgárőrrel találkozunk az utcán. A közösségi ház előtt szolgálati ruhában vár minket Nagy Aladár és Frák Attila.

– Menjünk be az épületbe, ott jobb idő van! – javasolják egyhangúlag. Egyetértek velük, majd elkényeztetett újságíróként arra gondolok, leszünk még úgyis kint eleget a hidegben ma este. A dadiakról rögtön kiderül, hogy egy dologban biztosan nem különböznek más falusiaktól: terített asztallal várják a hozzájuk érkező, jóakaratú vendéget.

Dadon ma már kitűnő a közbiztonság. Olyannyira, hogy itt még a motorlopás sem az igazi. Történt ugyanis, hogy a művelődési ház elől egyik péntek este egy fiatal srác elvitte a bent üdítőző ismerőse motorját. A földúton menekült, a polgárőrök csak a nyomát látták az éjszakában. Kiderült, hogy a tulajdonos egyik rokona volt a tettes, és csak „kölcsönvette” a járművet, hogy meglátogassa a barátnőjét.

Sokat dolgoztak azért a helyi polgárőrök, hogy a községet elkerüljék a besurranó tolvajok, a betörők és a házalók. Ahogy az utóbbiak megjelentek, követték őket az autójukkal. Ennek köszönhetően már három éve nem hallhatják a tollfelvásárló idegesítő hangosbeszélőjét, és a hulladékgyűjtők is elkerülik a települést. De a gyümölcsöt sem lopják már ipari mennyiségben az elhagyatott szőlőhegyen. Hogy ez ne legyen másképp, továbbra is folyamatosan ellenőrzik a falut.

Helyi bűnözők nem nagyon vannak, legfeljebb piti elkövetők. Ha szükséges, hívják a körzeti megbízottat, aki igazoltathatja a gyaníthatóan rossz szándékú idegent. Amint mondják, nem engedik, hogy az ilyenek megmelegedjenek a faluban.

Nagy Aladár, a Dadi Polgárőr Egyesület elnöke 19 éve él itt. 1984-től húsz évig dolgozott rendőrként az oroszlányi kapitányságon, a gazdasági bűnügyek nyomozója volt. Alelnökként a Komárom-Esztergom Megyei Polgárőr Szövetség munkáját is segíti. A polgárőrség speciális civil szervezeti tevékenység, külön jogszabály szerint működik.

Munkájuk része, hogy szolgálatvezénylés szerint látják el a feladatot. Emellett az egyesületnek szigorú adminisztrációt, dokumentációt kell vezetnie.

– A polgárőrök munkája ingoványos terület – hangsúlyozza Nagy Aladár. – Hiszen el kell határolni a civil tevékenységet a rendőrségi feladatoktól. A polgárőr ugyanis nem intézkedhet – fogalmaz az egyesület vezetője, aki joggal büszke arra, hogy a tíz éve alakult egyesületük munkájának köszönhetően három év alatt megszűntek a korábban jellemző vagyon elleni bűnesetek.

Frák Attila egy éve csatlakozott az egyesülethez. Ő most az egyik legaktívabb tag. Fémmegmunkálással foglalkozik, a házánál van a telephelye, ezért akár napközben is hadra fogható. Hogy miért lett polgárőr, amikor esténként akár tévét is nézhetne otthon?

– Nézzen tévét az, aki el van fáradva – mondja határozottan. – Azért csatlakoztam a polgárőrséghez, mert szeretnék érdemben hozzájárulni a falu nyugalmához, és tenni akarok az itt élő emberekért. Tősgyökeres dadi vagyok. Itt születtem, itt nőttem fel, itt működtetem a cégemet, és majd ha egyszer eljön az idő, hogy menni kell, itt fognak kivinni a Kövecsesbe. Havi néhány alkalommal vagyunk beosztva. Ennyit meg lehet tenni azért, hogy élhető legyen a falu.

A vezénylés szerint péntektől vasárnapig járják a települést. Este kezdenek, és ameddig szükséges, kint vannak a településen. Hétközi szolgálatot is vállalnak, akár napközben is ellenőrzik a szőlőhegyeket – természetesen mindezt ingyen teszik. Az autójuk mellett van két jó robogójuk, és két új elektromos rásegítésű kerékpárjuk is. Munkájukat a lakosok is segítik. A minap például többen is hívták őket, hogy a Badacsonyi utcán valakik fát vágnak. Mentek is gyorsan megnézni, hogy kinek van szüksége tüzelőre. Ám kiderült, hogy a záportározó építéséhez kezdtek hozzá, és a vállalkozók annak a területét tisztítják meg az öreg nyárfáktól.

Miközben beszélgetünk, megérkezik Körmendi Mária és Magyar Tibor is, akik nemcsak a magánéletükben, hanem a szolgálatuk idején is egy párt alkotnak. Mindketten kezdetektől a polgárőrség tagjai. Dadiak, bár már Oroszlányban laknak. Saját autóval járják a települést a szolgálatban, amelyet péntekenként vállalnak.

– Édesapám is polgárőr volt. Minket idehúz a szívünk, ezért maradunk itt, Dadon polgárőrök. Csakis az emberek miatt vállaljuk a szolgálatot – mondja Marcsi. Ő egyébként hétközben a várgesztesi iskolában alsó tagozatosokat tanít, nyáron pedig általános iskolásoknak polgárőrtábort szervez. Olyan is előfordult, hogy egyenruhában ment be az iskolába, mert a tanítás után egyenesen egy polgárőrségi megbeszélésre sietett. A gyerekek nagyot néztek: Marcsi néni egyenruhában! Társa, Tibor egy telekommunikációs cég alkalmazottja.

– Korábban azért vállaltuk a pénteki napokat, mert a munkaidő lejártát követően jöttem ide a faluba fociedzésre, majd utána mentünk szolgálatba. Egy ilyen nap végén igazán jól megy az alvás – fogalmaz Tibor.

A dadi polgárőrök fontos feladata, hogy a két szőlőhegy házait és gyümölcsöseit védjék. Miután beesteledik, el is indulunk a zártkerti területre. A Kanász-hegy felé vezető úton megállunk egy a Magyar Falu Program támogatásából megújuló épületnél. Bár egye­lőre leginkább a bontás nyomai látszanak rajta, biztosak vagyunk benne, hogy néhány hónapon belül ez az épület a dadi polgárőrök saját otthona lesz.

Ez azért is fontos, mert most a közösségi házban van a székhelyük, amit több civil szervezet is használ, így sokakkal kell egyeztetniük, ha szükségük van az épületre. Ha ott éppen lakodalmat tartanak, a násznép sem örül, ha a vacsora közben a polgárőrök a felszereléseiket cipelik ki a házból. A pályázaton nyert hatmillió forint ugyan kevés lesz a megújuláshoz, de az önkormányzat is támogatja a terveiket. És az sem mellékes, hogy az épület körül térkövezett parkoló is készül.

Az egykori tejátvevő házat kapták meg. Annak idején az Aranykalász téesz a kis épületben gyűjtötte össze, amit a házaknál megfejt tehenek adtak. A da­diak mindig gazdálkodásból éltek, több ezer szarvasmarhát neveltek bértartásban. A polgárőr egyesület vezetőjétől azt is megtudjuk, hogy Dad az utóbbi években folyamatosan megújuló település. A fiataloknak szóló támogatásoknak köszönhetően ma már szinte nem lehet a faluban telket és házat venni. Sokan költöznek ide a városokból, főként Oroszlányból és Tatabányáról.

A röpke épületszemle után továbbhaladunk a G-s rendszámú öreg Roverrel. Természetesen az autónak is megvan a maga története. Négy évvel ezelőtt egymillió forintjuk volt arra, hogy autót vásároljanak. A szőlőhegyi ellenőrzések miatt mindenképpen terepjáróra volt szükségük. Ki is néztek egyet, egészen Zaláig mentek érte, de kiderült, hogy az az autó inkább egy roncsderbin indulhatott volna, mint szőlőhegyi bejáráson.

Még ott elkezdtek keresni az okostelefonjukon egy alkalmas autót, és megtalálták. Gondolták, hazafelé megnézik, de a tulajdonos akkor nem tudta őket fogadni. A Tihanyi-félsziget közelében jártak, amikor Nagy Aladár meglátta és felismerte a kinézett járművet az út szélén, a nádas mellett. Megállt, felhívta a tulajdonost, akinek a nádas túloldalán csörgött a telefonja.

A határozott fellépésnek megkötött üzlet és kitűnő állapotú autó lett a jutalma. Most egy másik autót is szeretnének vásárolni, ehhez újra pályáztak a Magyar Falu Programban, és remélik, az új épület mellett lesz új autójuk is.

A Kanász-hegy nagy részét ma már kaszálónak vagy szántónak használják. Az öreg szőlőket sokan kivágták, de a régi épületek megmaradtak. Arról is megbizonyosodhatunk, hogy itt tényleg szükséges a terepjáró, ugyanis vannak olyan részei az útnak, amelyek más személyautóval nem járhatók.

– Az alpolgármester pincéje mellett szoktunk megfordulni, a méhkaptárok előtt. Arra is figyelünk, nem jut-e valakinek eszébe, hogy otthon méhészkedésbe akarjon fogni. Ezt a kört egy éjszaka alatt többször is megtesszük – mutatja be az út első felét Frák Attila. – Alpolgármester úr műveli a szőlőjét, ő nagyon sokat jár ide. Nagyon finom az otelló bora, világbajnok ital – teszi hozzá.

A szőlőhegyen kiszállunk a kocsiból, körülnézünk. Megszemléljük a birsalmást, amelyet éréskor keresőlámpával, távirányítású reflektorral is körbepásztáznak a domb tetejéről. – A szomszédos lucernást szintén figyeljük nyáron, nehogy valaki megsétáltassa a bálákat – mondja Attila, aki azt is hozzáteszi, hogy korábban a közeli városból is érkeztek „dicső honfoglalók”, akik az elhagyott szőlőhegyi házakba akartak beköltözni.

A település határában az M1-es autópályáról letérő, a mellékutakon közlekedő illegális migránsokat is fogtak már el, akik szintén birtokba vehették volna ezeket az épületeket.

A Kanász-hegy után a Badacsonyi utcán keresztül, a „jól talicskázható” kivágott fák mellett megyünk a másik szőlősbe, az Alsó-hegyre. Attila itt vásárolt magának földterületet. Örömmel mutatja a frissen szántott birtokát, amelybe lucernát vet a hat birkájának.

– Jó pörkölt lesz belőlük? – érdeklődünk tőle.

– Valakinek biztos, én nem bántom egyiket sem – mondja Attila. – Felnevelem őket, és majd aki szeretné, jön értük. Nálam a csirkék is végelgyengülésben halnak meg.

– Ez esetben elnézést a tapintatlan kérdésért…

– Nincs ezzel semmi probléma. Aki elviszi őket, biztosan jót lakmározik majd belőlük. Amúgy sem szeretem a birkahúst. Sokkal inkább a sertést. A jó lapos húst. Legyen jól kiklopfolva és kirántva.

Mire végigjárjuk a két szőlőhegyet, este nyolc óra közeleg. Várnak minket a benzinkúton. No nem az üzemanyag fogyott ki az autóból, hanem a kút biztonsága miatt kell ott szolgálatot teljesíteni. Mielőtt azonban megtudnánk, hogy miért, Frák Attila újabb történetet oszt meg velünk:

– Nagy élmény az egyesület tagjának lenni. Aladár jó vezető, tapasztalt és nagyon jó ember, rengeteget tesz a faluért. Gyerekkorom óta ismerem őt. A fiaival annak idején együtt motoroztunk jogosítvány nélkül, és menekültünk a rendőrök elől. Az egyik rendőr mondta is, hogy addig nem megy nyugdíjba, amíg engem el nem kap. Egyszer sikerült neki. Akkor kérte, hogy mondjam el a motor működési elvét. Elmondtam. „Ha elveszem a gyertyapipát, mi történik?” – kérdezte. „Hazatolom!”, feleltem. No, ezután tolhattam a 180 kilós Javát.

Közben megérkezünk a falu határában működő benzinkúthoz, épp zárásra. Azért vagyunk itt, hogy a dolgozók biztonságban érezzék magukat. Főként a két dadi fiatal hölgy igényli a polgárőrök megnyugtató segítségét. Fél évvel ezelőtt egy hét alatt két éjszaka is betörtek ide, mert nem működött rendesen a terület megvilágítása. Azóta a polgárőrök minden este odamennek záráskor, és éjszaka is ellenőrzik a kutat, hogy ne legyen semmi probléma. Ha pedig szükséges, rögtön riasztják a rendőrséget.

A dadi egyesület és tagjai már több kitüntetést kaptak, köztük az év polgárőr-egyesülete elismerést is. Az iskolába érkező gyerekeknek is segítenek a gyalogátkelőhelynél, nemcsak a tanév kezdetén, hanem szinte minden egyes nap. Ha kell, helyszínbiztosítást végeznek. Sőt, már robbanóanyagot is őriztek a tűzszerészek kiérkezéséig, amikor bombát találtak a faluban az egyik építkezésen. Figyelnek arra is, hogy aki az utcán van, hazaérjen biztonságban. Emlékezetesek számukra a szüreti felvonulások és a falunapok, amikor a rend fenntartása az ő feladatuk.

Aladár, Attila, Marcsi és Tibor a dadi polgárőrség „keménymagjához” tartoznak, ők bármikor önzetlenül segítenek másoknak. Ezt erősíti az autójukon olvasható szlogen is: „Együtt a közbiztonságért”. Amint Frák Attila mondja:

– Tényleg azért vagyunk, hogy a falubeliekre és a tulajdonukra vigyázzunk, ezért nagy öröm, hogy elismerik a szabadidőnkben elvégzett munkánkat.