Svájcibicskák a Vértesben

Miután Sörédnél hálát adunk azért, hogy autónkkal megúsztunk egy szarvassal történt közeli találkozást, ismét tudunk Hamvas Béla soraira figyelni. A filozófus-író így jellemezte a móri bort: „A fiatal móri néha összetévesztésig hasonlít a félhegyi, lankás vidéki borhoz. Csak öt-hat éves korában kezd derengeni benne az erő. De akkor aztán erő, anélkül, hogy durva lenne. Teljesen egyedi és utánozhatatlan ásványi zamata van.” 
Ezen gondolatok között érkezünk meg Miklós Csabi pincészetéhez, hivatalos nevén miklóscsabi pincéjéhez a móri Ezerjó utcába. Az őszi reggelen csendesen készülődnek a borászat munkatársai: a technológiai pincében az erjedő ezerjóval dolgoznak, a rendezvényhelyszínen pedig Papdi Éva készülődik a vendégek fogadására. Délután ugyanis borkóstoló lesz, különleges vendégekkel. A vágott virágok – liliom, rózsa, krizantém – már az asztalokat csinosítják a vázákban, a helyiség falát családi fotók és rendezvények képei díszítik – a betérő vendég a környezetnek, valamint a kedves invitálásnak köszönhetően rögtön otthonosan érezheti magát.

Megtudjuk, hogy a borkóstolóra érkezőket már a pince előtt egy pohár borral üdvözlik a vendéglátók, majd ültetés után további borokat és hidegtálas falatokat kapnak a vendégek. Emellé üdvözlőkártya és névre szóló kóstolólap is jár a résztvevőknek. Ezután következik a pincetúra. Mire visszaérkeznek a fogadóhelyre, már várja őket a kitálalt főétel, majd további borokat kóstolnak, sőt feladatként borházasítást is végeznek. A legnépszerűbb alkalom a pincepörköltes vacsora nyolc­­tételes borkóstolóval. Mindeközben a házigazdák sokat beszélgetnek a vendégekkel. A miklóscsabi pincéjében gyakran tartanak csapatépítő és családi rendezvényeket, születésnapokat, és előfordult már lánykérés is.

*

Miközben Papdi Éva a pult mögött elárulja magáról, hogy „Csabi szerint én egy svájcibicska vagyok, hiszen mindennel – szőlészettel, borászattal, vendéglátással egyaránt – foglalkozom”, megérkezik a pince tulajdonosa, kezében a friss pékáruval. Ő rögtön el is mondja, hogy miért is kell svájcibicskaként dolgozni a móri pincében. – Nagyon kicsi a csapatunk, és kitűnően tudunk együtt dolgozni minden munkafázisban. Ha valaki nem elég elhivatott, lojális és rugalmas, akkor nem lesz sikeres az együttműködésünk. Öten vagyunk, és mindenki hisz az elvégzett munkában. Ha problémánk van, akkor leülünk és megbeszéljük, valamint közös kirándulásokkal kovácsoljuk össze a csapatot – mondja Miklós Csabi, akiről az is kiderül, hogy Roger Mór elnevezésű borából jótékonysági célokra is szokott felajánlani.
A móri borvidék – a kis méretéből adódóan is – a családi borászatok történelmi borvidéke, fő fajtája az ezerjó. A sváb lakosság alapította a borvidéket, és az ő hagyományaik ma is meghatározzák a helyi gasztronómiát és a kulturális életet. Miklós Csabi is sváb származású, és a kóstolóhelyiség falán található egyik fényképen láthatók a dédszülei. A kép érdekessége, hogy a dédmamát ráfestették a fotóra, mert az elkészültekor már nem élhetett Magyarországon. A dédpapa itthon maradt a négy német anyanyelvű leánygyermekkel, a dédmama a négy fiúval Németországba költözött. Kö­zös fotó így nem készülhetett róluk. 
– Édesanyám pedagógus, édesapám tűzoltó volt – folytatja a történetet Miklós Csabi. – Velük közösen telepítettünk egy családi hobbiszőlőt, majd kertészeti középiskolába és főiskolára jártam. Két év főiskolai tanulás után Kaliforniába mentem traktorosnak. A Livermore-völgy Sunol városába kerültem az Elliston Vineyards birtokra, és egy évig dolgoztam ott traktorosként.
– Kalandvágyból ment ki?
– Ez is benne volt, meg persze egy kis jövedelmet is akartam szerezni. Fiatalemberként ez nagyon motivált. Amikor már egyre jobban beszéltem angolul, borkóstolókat is tarthattam. Megtanultam, hogy egy borvidéken belül hogyan működnek együtt a borászatok. A pincében bárki lehetett kreatív, de a marketingben mindig egyetlen zászló lobogott: a Livermore Valley. Ez nagyon fontos üzenet volt számomra, és a szakdolgozatomat is közösségi bormarketing témakörben írtam: így lettem kertészmérnök szőlő- és gyümölcstermesztő szakirányon a kecskeméti főiskolán. 
– Miért jött haza Kaliforniából egy év után?
– Mert ez az otthonom, itt él a családom, ide tartozom, ide köt a sorsom. Mindig móri kalappal fogok köszönni. Soha nem költöznék el innen, Mórt csak Mórra cserélném. Sokat tanultam külföldön, de mezőgazdasági alkotómunkát csak itt tudok végezni. Kaliforniában soha nem kerül a borász vagy a családja neve a palackra. Itt igen. Másrészt a Kárpát-medencei klimatikus adottságok mindennél jobbak. Az itteni humán erő és a tradíciók valósak, amelyekre lehet hagyatkozni. A bor a kultúránk része, hiszen ünnepein­ken is borral koccintunk. Ugyan ma nem a magyar bor a legnépszerűbb a világon, de olyan gyönyörű ízeink vannak, amelyek máshoz alig foghatók. A klíma a változás ellenére is kiegyenlítettebb a Kárpát-medencében, mint máshol. Nálunk tavaly is volt csapadék, nem alakult ki akkora probléma, mint Európa déli részein. Ezért a tőkék az aszályt is túlélhették.
Az ezerjó szőlő nem a legismertebb fajta, azért vált népszerűvé Móron, mert rendkívül bőtermő. Néhány évtizeddel ezelőtt, amikor a mennyiség számított, hatalmas fürtöket is termett, ma azonban már kisebbeket szüretelnek. 

– Bora rendkívül tüzes, nagy alkohollal, kitűnő savakkal, jól bírja a fahordót. Bár a nagy borok közé sorolhatjuk, nem illik a jelenlegi divathullámba, a könnyű, gyümölcsös, parfümös ízt és illatot ugyanis nem produkálja. Tartalmas fehérbor, jól beilleszthető a gasztronómiába, tökéletes társ lehet a fűszeres grillhúsokhoz – hangsúlyozza a borász, akinek a szőlőterületein megtalálhatók a sauvignon blanc, a chardonnay, a zöld veltelini, a királyleányka és a kékfrankos fajták is.

*

Miklós Csabi már gyermekkorában is kiment dolgozni a szőlőbe a szüleivel. 
– Nem igazán szerettem, mert kötelező volt. De ez a munka azért is hasznomra vált, mert megtanított a fegyelemre. A testvéremmel mi nem kaptunk meg mindent készen a szüleinktől. Nem hálót adtak nekünk, hanem megtanítottak bennünket halászni. Egyik osztálytársam érettségi ajándékul két benzinkutat kapott a szüleitől, én egy bermudanadrágot és egy hozzá passzoló pólót, amelyekkel nagyon boldog voltam. Ma már egyik ruhadarab sincs meg, de a benzinkutak sem – mondja.
Középiskolás diákként gyakornok volt a móri állami gazdaságban. A kötelező nyári gyakorlat során is segítette Gesztesi János kertészmérnök munkáját. A nyár végén mestere elmondta neki, hogy eladja a szőlőjét, és megkérdezte tőle, érdekli-e őt a terület. Megállapodtak, és a birtok – ami még ma is a tulajdonában van – a nevére került.
Kaliforniából visszatérve lediplomázott. Volt egy kis pénze, így lefoglalta az Ezerjó utcai pincét. Tíz évig virág-nagykereskedőként dolgozott.
– Nagyon szerettem vágott virággal foglalkozni. Sokkal jobb virág-nagykereskedő voltam, mint borász. De ennek mégis vége lett, mert megszűnt a munkánk a cégünk stratégiai céljai miatt. Ám a virágkereskedésnek köszönhetően lett annyi pénzem, hogy ki is tudtam fizetni az Ezerjó utca 3.-ban található pincét. Amikor megvettem, térdig érő víz volt benne. Miközben rendbehoztuk, folyamatosan arra gondoltam, hogy mekkora élmény lesz majd saját bort termelni benne, és így az építési munka is könnyebbé vált – emlékszik vissza a móri borász.
Kezdetben hobbinak indult számára a borászat. 
– Ipacs Géza barátomnak köszönhetően megismerték a nevemet, és ő javasolta, hogy mivel mindenki Miklós Csabinak szólít, ezért legyen a pincészetünk elnevezése: Miklóscsabi pincéje. Elkezdtük a boraink vicces fantázianeveit is megalkotni. Így jött egyebek mellett a Roger Mór, a Depes Mór, a Marilyn Mórról, a Nem férünk a bőröndbe, a Blanc és a Blanné is – emlékszik vissza a móri borász. 
Aztán jöttek az első palackok, a bor pedig elkezdett fogyni. 2012-ben megvette az Ezerjó utca 1. szám alatti épületet is, majd a két – a tradicionális és a technológiai – pinceágat 2019-ben összebontották a föld alatt, és egy átjáróhelyiséget építettek. 2018-ban újabb szőlőterületet telepítettek. Így már öt dűlőn nyolc hektáron termelik a szőlőt, és 50 ezer palack bort készítenek évente. Nem szeretnének többet, céljuk, hogy ezt a mennyiséget megfelelően értékesítsék. Minden munkafolyamatot elvégeznek a szőlő megmunkálásától az értékesítésig, a szőlőmetszéstől a borospalack-címkézésig.
– Jó dolog bort termelni, és ezt az élményt meg kell osztani a vendégekkel, akik erre nagyon nyitottak: megnézhetik a pincében és a szőlőben zajló munkafolyamatokat. Öt kültéri eseményt is szerveztünk idén, amelyeknek keretében hét fiatal móri borász összefogott, és a szőlőbe vezető út mentén kitelepülve fogadták a vendégeket. Nagyon nyitott, érdeklődő közönség látogatja a rendezvényeinket. Tapasztalatunk, hogy a Mórra látogatók korábban már felkeresték a nagyobb borvidékeket, és ezáltal tájékozottá váltak – mondja Miklós Csabi.

*

A móri borász pincéjét Habsburg György, hazánk párizsi nagykövete avatta fel.
– Egy közös barátunknál ismerkedtem meg vele. Avatóbeszédében arról is szólt, hogy a Habsburgok milyen fontos szerepet játszottak a móri borvidék életében. Az itteni svábokat azzal motiválták, hogy földbirtokosok lehettek itt, és azt termeltek, amit akartak. A bécsi udvar mindent megvett tőlük, amit csak lehetett. Lovas kocsival szállították innen a bort, amely a savszerkezet miatt jól bírta a hosszú utat. Habsburg Györggyel azóta is többször találkoztunk, nagyon fontos személy lett az életünkben – hangsúlyozza Miklós Csabi, miközben megérkezik a Hír Tv stábja: György-Horváth Zsuzsa és munkatársai, akik az előkészületek után rögtön munkához is látnak.
Zsuzsi tartályt mos, az erjedő ezerjó savtartalmát ellenőrzi, majd borkóstolón kínálja a vendégeket. A munka során – egyebek mellett – minden bizonnyal az is kiderül számára, hogy miért csak elhivatottan lehet művelni a borászszakmát. Amíg Zsuzsi dolgozik, újabb vendég érkezik a pincébe: dr. Fábry Péter Pál háziorvos. Hivatalból, üzemorvosként látogatott el a pincébe. Mosolyogva mondja, hogy ő a második legjobb háziorvos az országban, mert az első a felesége. Büszkén említi, hogy személyesen ismeri Krausz Ferenc Nobel-díjas fizikust, aki Móron nőtt fel és a helyi gimnáziumban érettségizett. 
És hogy miként sikerült a borkóstoló miklóscsabi pincéjében? Kiderül majd a Zsuzsi asztala egyik adásából a következő hetekben. Az biztos, hogy a vendégek kifogástalan bort kaptak, hiszen Miklós Csabi ebben nem ismer megalkuvást. Hangsúlyozza, hogy a jó borhoz kitűnő alapanyag szükséges, amit kíméletesen kell feldolgozni, kihozva belőle a maximumot. Mint mondja, az a legfontosabb, hogy a bor a kóstolónak élményt szerezzen, és kérjen belőle még egy pohárral.