Azahriah igazi titka

Májusra siker

Szentesen született 1956-ban, s mivel az apja a rendőrségen, az anyja pedig a ruhagyárban volt párttitkár, értelemszerűen szocialista öntudatra nevelték. Ami ellen már akkor is lázadt. Érettségi után a szentesi Kontakta Alkatrészgyárban dolgozott diszpécserként. Bement a Babetta segédmotorjával reggel hatra, összeszedte, hogy ki mit kér reggelire, majd  kiugrott a vegyesboltba. Kilenctől kávéztak, tíztől mindenki dolgozgatni kezdett. Ő maga papírmunkát végzett, megnézte, hogy mi szükséges a gördülékeny termeléshez a kapcsológyártó szereldében. Bár a katonáskodással együtt ez hat évet elvett az életéből, ő már eleitől más szeretett volna lenni. Énekes! Második Korda György! Az apja viszont sohasem engedte, hogy beatzenével foglalkozzon, mert az akkor még huligán cselekedetnek számított. 

Egy hetedik kerületi kávézóba ültünk be. A Zene 56 rendszámú Mercedesével egy mozgáskorlátozott barátját hozta el az egyik reumatológiai rendelőbe. Míg a túloldali vizit tart, itt szisszen a kávégép, és a kávé fröcsögve ömlik a porceláncsészékbe.
– Amikor huszonévesen elutaztam a Balatonra, rájöttem, hogy semmi sem úgy van, ahogy én otthon hallottam. Nekem a Balaton a szabadságot jelentette, annak érzését, hogy a szigorú, kommunista nevelésből ki lehet lépni. Mindig is teljes szabadságra vágytam. Jelentkeztem Szegeden egy diszkós tanfolyamra! Oktattak nekünk művészettörténetet, zeneelméletet, történelmet, beszédtechnikát, magyar irodalmat, sőt még a Kodály-módszert is. Megtanítottak minket, hogyan kell összekötő szöveget megfogalmazni, kulturáltan zenélni és mindezt előadni a színpadon! 
Közben Szentesen és a környékbeli településeken diszkózott, de úgy, hogy az idősek kedvéért még Simánditól a Hazám, hazám!-at is lejátszotta, ha azt kérték! A sikeres DJ műsorvezetői vizsgája után azonnal otthagyta a gyárat, és leköltözött Siófokra! Az akkoriban „félnyugatnak” számító Jugoszláviából szerezték be a bakelitlemezeket és a diszkóvilágítást. A legmenőbb az UV-égő volt, amelynek fényében világítottak a fehér ruhák. Vett egy ilyen égőt, belógatta a diszkóspult elé, és rájött, hogy aki a színpadon van, az nagyon feltűnő színű lesz. Ezért miközben zenét szolgáltatott, fehér ruhában, baseballsapkában és hófehér, ünnepi cérnakesztyűben táncolt Fred Astaire stílusában. Milyen jó, hogy egy ideig versenytáncos (is) szeretett volna lenni! Ez a fehér kesztyű lett a védjegye, és ehhez kapcsolódott az egyéni tánc- és show-műsora a színpadon. 
Már az első balatoni szezon után, 1980-ban ezt írta róla a Szabad Föld Siófokon járt riportere:
„Egyik este bekukkantottunk a Deltába. Az izgalmas megvilágítású piros dobogó szélén hófehér betűk: Rákász Béla. Ő a disc jockey. Amikor megszólal a zene, kék-fehér csíkos trikóban, fehér zsokésapkában, kesztyűben táncolni kezd pantomimmozdulatokkal, szinte lebegve. Aztán hegedül, gitározik, énekel. S közben nemcsak azoknak a lába mozog ritmusosan, akik táncolnak, hanem azoké is, akik az asztal mellett ülnek. Hirtelen elsötétül a helyiség, s a vibráló fényben, turbánnal a fején, három tőrrel a kezében, járni kezdi szédítő táncát a lemezlovas az alig félméter széles dobogón. Végül a táncolók közé veti magát tigrisugrással.”

Életre kelt ikonok

Azt meséli, hogy Siófokon a Deltával szemben volt a Kővirág panzió, amelyet az Országos Rendező Iroda kibérelt, és a turnézók, az Omegától Kovács Katiig mindenki ott szállt meg, s késő esténként hozzájuk járt ki szórakozni. Aki öt évvel korábban Rákász Béla szentesi szobájának falára volt kiplakátolva, az mind megjelent a diszkóban. Voltak emlékezetes mulatságok, például az omegás Elefánttal léggitárpárbaj a DJ-pult tetején, persze Elefánt nyert! Aztán volt, hogy a Demjén Rózsi beállt a pult szélére, s a letett kalapjába belerakták a pénzt az illemhely felé menők. Persze ez poén volt, amelyet mindenki értett. És Rózsi egyszer csak kiöntötte az összegyűlt pénzt a pultra, és mindenkit meghívott egy italra. Hatalmas nagy ováció közepette szólt a Sajtból van a hold!
Így generálta fel magát a pozitív rezgés – vallja Rákász Béla.
A balatoni vendéglátás sokat változott az 1980-as évek elején. Rákász Béla idővel a belépők alapján kapta a fizetését, és igen jól ment neki. Elkerült a Delta Disco Bárból a siófoki – legendás – Matróz nevű szórakozóhelyre. Elmondása szerint a Matróz emblematikus helynek számított, a fél ország vagy talán az egész ismerte. A balatoni diszkók mellett a ’80-as években Rákász Béla zenét szolgáltatott a fővárosi SOTE-klubban is. Szombatonként a kultúrprogramot egészítette ki a tánchoz szolgáltatott zenével. Eleinte minden órában tizenöt perc szünetet kellett tartani, és 1981-től már ki lehetett írni a disco nevet. Pár év alatt 300 főről 5500 fős csúcsra emelkedett a látogatottság. Szinte az ország akkori összes zenekarát felléptette: Benkó Dixieland Band, Bergendy, Neoton, Skorpió, Korál, LGT, Tátrai Band, Edda, Beatrice, Hobo Blues Band, Első Emelet, Exotic, Zoltán Erika, R-Go, Bikini, Katona Klári, Koncz Zsuzsa, Bródy János, Republic, Demjén Ferenc koncertezett, és még sokan mások – sorolja.
– A SOTE-klubban a válogatott jó zene volt az alap, erre jött a sok szép lány az orvostanhallgatókkal barátkozni! Orvos férjet szerettek volna szerezni. Akkor nem voltak milliárdosok és bankárok, az orvosok jelentették a társadalom csúcsát, ezért akár az volt valaki, akár nem, mindenki „orvostanhallgatónak” mondta magát. Eleinte „orvostanhallgató” voltam persze én is.

Mesél az éjszaka

Miközben sikeres éveket tudott maga mögött, kapcsolatai lettek az éjszakában és a nappalban, így nagyvállalkozóvá vált, azaz 1991-től ingatlanos és vendég­lá­tó­ipari cégeket működtetett. Fénykorában egy időben több mint 130 kiskocsmát és szórakozóhelyet üzemeltetett Budapesten és a Balaton körül.
– Tudtam, ha beállok a pultba, akkor sem tudom ellenőrizni a felszolgálást, ha nem én veszem fel az árut, ha nem zárom a raktárt kulccsal, akkor is megrövidítenek, ezért miután kipofoztam, a legtöbb kibérelt ingatlant a pultosokkal szerződve fix pénzért „kiadtam” nekik.
– Ismert alvilági figurákat is, mint például a Kisbandit? 
– Ó, igen! Ismertem mindenkit. Őt is. A fővárosi Trojkában évekig a szombati SOTE-buli előtt és után, néha egészen reggelig biliárdoztam a Prisztásékkal is, akit később lelőttek. A leszámolás után jött a rendőrség, s kiderült, hogy a biliárdasztal aljában tárolta a géppisztolyokat. Ott soha nem keresték egy razzia során sem! Előfordult, hogy más éjszakai figurák engem is felkerestek egy-egy kocsma ügyében védelmi pénzért, olyankor azt mondtam, vigyed te, a tiéd. Nem vitatkoztam senkivel sem, mentem egy kört, és béreltem új kocsmákat… mert békésen akartam élni. Nem is lettem kőgazdag, de nem is az volt a cél. Szóval jól elvoltam az éjszaka uraival! Sok tisztelőre leltem közöttük. Szerettek a bulijaimba járni! Aztán jött a svájci frankos hitel lehetősége, amellyel a fejlesztések miatt nagyban is éltem, s kérem, bele is reccsentem. A devizahitel-válság 2006 után elsöpört mindent.
Csak a legjobb helyeket tudtam megtartani – mesélte Rákász Béla. 

Egészen 2000 végéig zenélt a SOTE-klubban, amikor is jött a techno, ami nem az ő világa. A SOTE-s évek után saját diszkóklubokat nyitott: Szentesen az Ászok Klubot, Siófokon a Tropikál Disco Bárt és Budapesten a Mammut tetején a Kaméleon Klubot. A kis büfében telefonon hívják. Miután nemrég kibérelt egy szentesi sörözőt, a hűtők kapacitása felől érdeklődik, s árurendelési feladatot oszt ki valakinek. Nagy élvezettel készül a hétvégi Rákász Discóra, azaz dolgozni fog! 
– Diszkó folyik az ereiben?
– Nem, nem csak diszkó! Hanem zene! Beethovent imádom, az Aida bevonulási indulóját, ha meghallom, tiszta libabőr leszek. Micsoda hangszerelés! A pop- és a diszkózene is a klasszikus zenéből táplálkozik, akinek van rá füle, az tudja ezt. A Led Zeppelin volt számomra a csúcsok csúcsa 1969-ben, a Beatles nagyon jó, de nekem, a rockrajongónak az egy kicsit olyan nőies nyávogás volt, ám John Lennon Imagine-je és a Just Like Starting Ove-je mindig lenyűgöz. Imádom az összes jó zenét, de nekem igazából az Eurodisco volt a műfajom. Az Ottavan Hands Upja és a Boney M. diszkóhimnuszai örökkévalók! De örök kedvenc maradt a személyes jó barátom, Gigi D Agostino Lamour to jourja és a Righeira testvérektől a Vamos a la playa is. Ők is hozzám jártak nyaranta, Siófokon! A maiak közül Avicii képes volt zeneszerzőként pár hangból csodát csinálni, de nem tudott a színpadon szerepelni, és azért is emésztette el magát.
– Mikor lett vége a diszkókorszaknak?
– Nem lett vége, sőt! Nem áldozott le, folyamatosan emelkedik. Mint retro DJ, hétről hétre baráti társaságoknak zenélek, esküvőkre, születésnapokra járok. Azt is játszom, amit a nyolcvanas években, de sok új zenét is be tudok szerkeszteni a műsoromba, mert nagyon kedvelem a minőségi feldolgozásokat is. Most Azahriah szerintem a legnagyobb zseni! 

Senki nem érti, pedig én már mindenkinek elmagyaráztam, hogy mi a sikerének a titka. Tisztában van a mai gyerekek lelki világával, és van nekik mondanivalója. Flusztrált az új generáció, tele sérelmekkel, és csalódásokkal teli a világpolitikai helyzet, a Covid és a háborúk miatt. Azahriah youtuberként futott be a gondolataival, és már akkor is százezrek követték, aztán megtanult gitározni, és nem is rosszul. Nem ő az ország legjobb gitárosa, de el tudja mondani azokat az érzelmeket, amelyeket sokan átéltek. Olyan harmóniákat épít egybe, ami másnak eszébe sem jutna, és ömlik belőle a jó zene. Szóval zseni a kisgyerek. És nagyon is jól énekel! Még Zámbó Jimmy-számokat is! Kijön belőle a magas C is. Ed Sheeran egy szál gitárral meg tud tölteni egy sta­diont. Azahriah háromszor egymás után! 
Ez igen! Ő a mi Ed Sheeranunk.

Változik a világ

– Hogyan lehet a 16-tól a 96 évesig elégedettséget kiváltani a mulatozókban disc jockeyként?
– Ezerszer láttam, hogy a lakodalomban pukkadozik az anyós, azt kérdezvén, hogy miért kell ide diszkózene? A Magna Cum Laudétól a Hússzal ezelőtt érkeztemmel kezdek, arra összebújnak az emberek, aztán még a buli elején berakom 1963-ból a Még zöldell a fű című dalt. „Honnan tudta, kedves DJ, hogy erre volt az esküvőm?" – kérdik ilyenkor az anyósok megenyhülve. Mert magára néztem, csókolom – felelem ilyenkor. 
Szóval látni, ismerni kell az embereket ahhoz, hogy meg tudd őket hódítani mint DJ! És mi van most, a „kollégáknál”? Kirakja a laptopot egy jól eldugott sarokba, hogy ne is látszódjon, hogy ő ott van, megy az előre beállított zene órákig, s néha csavargatja a gombokat. Az előre összeállított, pendrive-on lévő zenei sorrend alapján megy még a fényorgona is. Ráadásul nem változtathatnak a sorrenden sem a közönség ­reakcióinak megfelelően, mert elmozdul az előre megírt fényprogram a zenétől! Na, ebből így és ezért nem lesz nagy hangulat, önfeledt bulizás!
Mert egy jó DJ a zenével tudja irányítani az embereket. Én hajnal felé már sohasem rakok be túl tüzes rockzenét, hogy ne legyen verekedés. Pontosan érzem, mikor kell lassítani egy kicsit, és mikor lehet újra felpörgetni őket.
Elkomorul a férfi arca.
– Huszonöt éves koromban ismertem meg az alig 18 éves feleségemet. Akkor éppen három csajom volt, egyformán szerettem mind a hármat, de jó messzire laktak egymástól, Budapesten, Siófokon és Szentesen. Elég volt megpillantanom Klárikát, és másnap kirúgtam mindegyiket, annyira biztos voltam. Addig kerestem az igazit, s sok lányban találtam meg egy-egy ideális adottságot, tulajdonságot, de akkor őbenne egyben mindet: gyönyörű volt, szép, meleg barna szemű, nagyon kedves, hihetetlenül szelíd. És onnantól kezdve úgy éltem az életemet, hogy csak őt szerettem. Maximálisan megbízott bennem, hagyott hülyéskedni a lányokkal, boldogan nézte, ahogy a csajok tapadnak rám, mert tudta, hogy csak őt szeretem, és amint lehet, rohanok haza hozzá! Három fiunk van, harmincöt, harmincegy és huszonkettő évesek. Az én Klárikám hosszú betegeskedés után a Covid alatt hunyt el más betegségben, hamvai felét kérésének megfelelően szétszórtam a Pilisben, a Zsivány-sziklánál, de mivel így nem tudtam hová virágot vinni neki az emlékére, ezért vettem most egy sírhelyet magamnak, hogy tudjam, hogy hol végzem, s egy hónapja Szentesen oda helyeztük el a szerelmem megmaradt hamvait is. Mert már amikor megismerkedtünk, megbeszéltük, hogy halálunk után kétszáz évig egymás mellett leszünk majd, s én ezt a kívánságát is teljesíteni fogom. Mert ez volt megbeszélve. Halála előtt pár héttel külön rám parancsolt, hogy nehogy siratni merjem, és hogy soha ne hagyjam abba a diszkózást, merthogy én erre születtem, hogy boldoggá tegyem az embereket! Úgyhogy azóta is minden bulit elvállalok. A hét végén is egy tinédzserpartit vezényeltem. 
Már a fiatalok is szeretik a retrót! Kérték a KFT-től az eredeti hangszerelésű Afrikát. Avagy itt van a folyamatosan újra játszatott Reptér is Gyuri bácsitól. Mozart és Vivaldi zenéje most is, mindig átható! Szóval a jó zene örök és elpusztíthatatlan!
Egy apróhirdetés 1983 októberében a Csongrád-megyei Hírlapban. „A HÓDGÉP ifjúsági klubja és a Tiszavirág presszó közös rendezésében ma, csütörtökön este 8 órai kezdettel Rákász Béla diszkópantomim show-jára kerül sor Vásárhelyen, a Tiszavirág presszóban.”
Nem volt tiszavirág-életű a vállalkozás.

Májusra siker

Azahriah egy újpalotai srácból lett Magyarország egyik legnépszerűbb előadója. A középiskola alatt videózott Paul Street néven, YouTube-csatornáján több mint 500 ezer feliratkozó gyűlt össze. Három-négy éve publikál zenéket. Jövő év májusában – az eladott jegyekből ítélve – három telt házas koncertje lesz a Puskás Stadionban. Zenéjében indie, trap, rap, reggaeton, reggae, ragga, mulatós, magyar alter zenei irányzatokat kever. Természetesen erre a sikerre a hazai pop-rock nagyok is reagáltak a következőképpen.

Nagy Feró: „Alig várom, hogy hazajöjjön és felhívjam, és mondjam neki: küldjél át a mi bulinkra 10 ezer embert! És jön egy kiscsávó, és egyszer csak 21 évesen, és ne felejtsük el, zenél, egy kicsit zongorázik, egy kicsit gitározik, és ért a zenéhez…”
Bereczki Zoltán színész: „Ha leveszed róla a magyar zenét, és elkezdesz rá ilyen arab halandzsát csinálni, akkor pont ugyanez a zene szól a gyrososban. Csak a hangszerek alatta, a szöveg, amit csinál, az egész az, amit nem fogsz tudni mellé rakni. Ha a fiatal zenész dalait elemei­re bontjuk, nincs bennük újdonság, ha viszont az egészüket nézzük, más a helyzet. Olyan hullámra ült rá, olyan belső története van, amire oda kell kapd a fejed.”
Koncz Zsuzsa: „Belehallgattam és bólogattam, hogy hát igen, ez is valami.” Hozzátette: a '80-as évek elején népszerű lakodalmas rock jutott eszébe, például a Bugyi fivérek Csipkés kombiné című slágere. Ehhez a stílushoz való viszonyát így összegezte: „Vannak helyzetek, amikor a népzenét összekeverni az ilyen ritmusokkal, az nekem nagyon idegen.”
Miklósa Erika: „Biztos, hogy nagyon tehetséges, de én mondanék még valamit, ami a sikerének a titka: a csapat. Végre Magyarországon is van olyan csapat, ami teljesen más dimenzióba tudja emelni a popvilágot.”
Zalatnay Sarolta: „Első hallásra észrevettem, hogy ez a fiú valami egészen újat, valami nagyon bátrat hozott be a zenei palettára. Aki kritizálja, legyen szó akár korombéli zenészről, az egyszerűen nem érti, hogy a világ folyamatosan változik, és ezzel a zenei ízlés és az igények is változnak.”
Ganxsta Zolee: „Ha valaki nézőszámokat csinál, és tényleg komoly hallgatottsága van, akkor azt nem lehet megkérdőjelezni. Technikailag ügyes, csak amit csinál, az olyan szar, hogy le a kalappal.”