Van pápánk!

Ferenc pápa népszerűsége és kedveltsége talán már eléri Szent II. János Pál pápáét. A szentatya szegények iránti szeretete, egyszerűsége, közvetlensége nemcsak a katolikus hívek, hanem a többi keresztény felekezet tagjai, sőt, a nem vallásos emberek között is elfogadottá teszik őt. 

Több dologban is különbözik elődeitől. Ő az első pápa, aki Európán kívüli országból, jelesül Argentínából származik. A névválasztása is különleges, hiszen ezen a néven nem volt még előtte az egyház élén senki. Assisi Szent Ferenc a „keresztszülője”, a választást így indokolja: „Az ő nevét vettem fel, amikor Róma püspökévé választottak, hogy vezetőm és ihlető forrásom legyen. Különös figyelmet tanúsított Isten teremtett világa, a legszegényebbek és a legelhagyatottabbak iránt. Szeretett, és szerették őt öröméért, nagylelkű odaadásáért, mindenkit befogadó szívéért. Misztikus volt, zarándok, aki egyszerűen és csodálatos összhangban élt Istennel, másokkal, a természettel és önmagával.” (Laudatio Si kezdetű enciklikája) 

Bár a jezsuita rend tagja volt, ezt a ferences lelkiséget igyekszik azóta is megvalósítani pápasága alatt. Számos anekdota van arról, hogyan őrizte meg a pompától való tartózkodását: például, amikor a pápai ornátusa alatt a díszes papucs helyett fekete, utcai cipőjét viselte. Érsekként és később pápaként sem az őt megillető lakosztályt használta/használja, hanem egy vendégházban él. Szeret metróval közlekedni, amikor pedig kocsiba „kényszerül”, még a golyóálló üveg biztonságát is visszautasítja. A természetesség és az egyszerűség megőrzése már a pontifikátusa (felszentelése) utáni időben népszerűvé tették, ezt jelzi, hogy 2013-ban, mindössze 9 hónappal a választás után az amerikai Time magazin máris az év emberének választotta. Az indoklás szerint a katolikus egyházfő „a lelkiismeret új hangjává vált”. „Ritkán történik meg, hogy a nemzetközi színtér egy új szereplője ilyen gyorsan ekkora figyelmet keltsen fiatalok és idősek, hívők és nem hívők körében egyaránt” – mondta akkor a hetilap főszerkesztője. 

Legutóbbi betegsége kapcsán beszédtéma lett a temetési végakarata is, amely szerint ismét csak elsőként a pápák közül nem a Vatikánban, hanem egy számára kedves római templomban szeretne nyugodni, és nem a pápáknak szánt, ciprusból és tölgyfából készült koporsóban, hanem egy egyszerű fából ácsoltban. 

De nemcsak az életvitelével nyerte el sokak szimpátiáját, hanem az egyházi reformjaival is. A pápaság történetében először tette nyilvánossá egy szexuális visszaéléssel vádolt bíboros aktáját, illetve a korrupció gyanújába került egyik vatikáni bíboros elmozdítása után olyan intézkedéseket hozott, aminek a célja ezeknek a korrupciós lehetőségeknek a felszámolása volt. 

Ezért is nevezik őt az egyházon kívüliek előszeretettel progresszív pápának, az egyháziak pedig inkább liberálisnak. Egyháziak, köztük püspökök részéről ugyanis aggasztónak tartják az újraházasodott elváltak áldozásának engedélyezését (Amoris laetitia enciklika). Ez ugyanis relativizálja a házassági köteléket, vagy pedig az Oltáriszentség (szentáldozás) vételéhez szükséges evangélium szerinti életvitel fontosságát. Aggasztónak tartják az azonos nemű párok megáldásának engedélyezését is, amely, úgy tűnik, mintha azt fejezné ki, hogy az egyház alapvetően helyesnek tartaná az ő kapcsolatukat. Zavaró az iszlamista gyökerű bevándorlás támogatása is, ugyanis a teljesen más értékrenddel érkező bevándorlók komoly nehézséget jelenthetnek a befogadó országok számára, ahogy azt láthatjuk is. 

Viszont az orosz–ukrán háborúban természetesen az első pillanattól kezdve a békekötés fontosságát hangsúlyozza, a konfliktusról egyenesen úgy fogalmaz, hogy az a III. világháború kezdete. 

Társadalmi kérdésekben világos és határozott álláspontot képvisel. Ebből a szempontból talán a legjelentősebb enciklikája (pápai körlevele) a Laudatio Si (Áldott légy kezdetű), amelyet 2015-ben hozott nyilvánosságra. 

Ennek az írásnak a témája a „közös otthon gondozása”, ami természetesen nem más, mint a Földünk, ami számtalan és egyre fenyegetőbb veszélynek van kitéve – általunk, emberek által. 

Bevezetőjében így fogalmaz: „Abban a hiszemben nőttünk fel, hogy birtokosai és urai vagyunk, és fel vagyunk hatalmazva arra, hogy kizsákmányoljuk. Az erőszak, mely a bűn által megsebzett emberi szívben lakozik, azokban a betegségtünetekben is megnyilvánul, amelyeket a talajban, a vízben, a levegőben és az élőlényeken észlelünk. Ezért a legelhagyatottabb és legsanyargatottabb szegények közé sorolhatjuk a mi elnyomott és elpusztított Földünket, amely »sóhajtozik és vajúdik« (Róm 8,22). Elfelejtkezünk arról, hogy mi magunk is föld vagyunk (vö. Ter 2,7). Testünket a bolygó elemei alkotják, annak levegőjét lélegezzük be, annak vize éltet és frissít fel bennünket.” 

A körlevél lényegi üzenete egy sürgető felhívás, hogy a huszonnegyedik órában új párbeszédet kell kezdeni minden embernek arról, hogyan lehetne a bolygónk jövőjét jó irányba terelni. Egyetemes szolidaritásra van szükség a megoldáshoz, a régi magatartásformákat levetkőzve: ezek „a probléma tagadásától a közömbösségig, a kényelmes beletörődésig vagy a technikai megoldásokban való vak bizalomig terjednek”. 
A szövegben Ferenc pápa kemény szavakkal ostorozza a globális elit hatalmasait, akik tehetnének a jobbításért, de eszük ágában sincs: „Ha valaki a népesség növekedését és nem bizonyos emberek szélsőséges és válogatós fogyasztását hibáztatja, az az egyik módja annak, hogy ne nézzen szembe a problémákkal. Így akarják legitimálni a jelenlegi elosztási modellt, amely szerint egy kisebbség úgy véli, joga van ahhoz, hogy olyan arányban fogyasszon, amelyet lehetetlen lenne általánossá tenni, mert a bolygó be sem tudná fogadni egy ilyen fogyasztás hulladékát. A gazdasági hatalmak folytatják a mostani világrendszer igazolását, amelyben a spekuláció és az anyagi haszon hajszolása áll első helyen; ezek pedig általában figyelmen kívül hagyják az összefüggéseket, valamint az emberi méltóságra és a környezetre gyakorolt hatásokat. Így világosan megmutatkozik, hogy a környezet pusztulása, valamint az emberi és etikai hanyatlás szorosan összefügg.” 

A majdnem 250 oldalnyi elmélkedés részletesen elemzi a vészhelyzet okait és következményeit, és keresztényként nem is tehet mást: az emberi belátásra és megtérésre apellál. Mondhatnánk erre, micsoda naivitás, de inkább figyeljünk Böjte Csaba szavaira, aki 2023-ban így köszöntötte nálunk Ferenc pápát: „Ebben az összevissza világban minden olyan halálosan komoly, veszélyes, és te mégis, akárcsak Jézus nagycsütörtök este, leültél velünk türelmesen, őszintén beszélni, nagyobb testvérként szeretettel jóra, szépre tanítani! Nézzük a híreket és félünk, körülöttünk a világ eseményei örvénylenek, a nagyhatalmak, a népek acsarognak, számolatlanul öntik a fegyvert a háborúba! Kedves Ferenc pápa, te a nagycsütörtöki csendben összegyűjtöttél, jóságosan az Olajfák hegyére vezettél, hogy Megváltónk társaságában imádkozva virrasszunk, kérjük a világ Urát, hogy múljon el ez a kehely, a gyilkos III. világháború ránk vetülő réme az életünkből.”