Két keréken

A százéves magyar körverseny – akárcsak 1925-ben – a Szent Gellért tértől rajtolt. Meleg volt, ezrek sétáltak és várakoztak a világviszonylatban is elismert, nagy nevekkel tűzdelt főmezőny indulására. 

Katalin tizenhárom éves korától kézilabdázott, korábban az élvonalban is játszott, s pár éve, a hetvenedik születésnapjához közelítve gerincsérv miatt hagyta abba a sportot. Évek óta önkéntes segítő a hazai futó- és kerékpáros versenyeken. 

– A rendőrség hamarosan, fél órával a rajt előtt lezárja az autós forgalmat a Szabadság hídon. Amikor jönnek majd a biciklisek, a gyalogosan érkező embereket útvonal-biztosítóként arra figyelmeztetem, hogy most már nem mehetnek át. Természetesen mindenki át akar majd menni, ebben a tekintetben eléggé fegyelmezetlenek vagyunk. Persze van ennél rosszabb is, hiszen Albániában a napokban kezdett Giro d'Italián szabadon hagyott kecskék és kutyák kergették a kerékpárosokat, az emberek pedig sok helyütt besétáltak a versenyterületre, s így okoztak bukást – állapítjuk meg tréfálkozva. 

Már a budai oldalon a 87 éves Csicsey Pálné Zsuzsa a híd közelében, egy árnyékos helyen ácsorogva várakozik a startra. Sokáig Békésszentandráson élt, ahol amatőrként rendszeresen kerékpározott – eleveníti fel sportos élményeit. Esti tagozaton szerzett közgazdasági végzettséget, évtizedekig Szarvas városában egy hivatalban dolgozott. A férje halála után költöztette fel a két lánya a fővárosba, hogy közel legyen hozzájuk. Egyikük itt él, míg a másikuk a Balatonnál, ahol a néni nyaranta tartózkodik. Örül a látványosságnak, és szerencsére a szeszélyes időjárás is kegyes a versenystarthoz.

∗

Az egész országot átívelő, többnapos kerékpárverseny gondolata a XX. század elején jelent meg a magyar sportéletben, miután 1903-ban útnak indult a világ legsikeresebb, többnapos megmérettetése, a Tour de France. A francia, háromhetes verseny futótűzként tarolta le a nemzetközi sportéletet, Európa nacionalista államai pedig egyre erősödő késztetést éreztek arra, hogy maguk is életre hívják hazájuk körversenyét. 
Csaknem egy évszázaddal ezelőtt, 1925. június 27-én indult útjára először a Tour de Hongrie mezőnye. Az első magyar Tour hajnali négy órakor a budapesti Gellért Szálló elől indult. 

„A magyar Tour de France hazánk kerékpáros sportjának történelmében egyedülálló, Németországot megszégyenítő pontossággal és lelkiismeretességgel nemcsak a miting sportbeli részét szervezte meg minden kritikát elbíró alapossággal, hanem tekintettel volt annak propagandaértékére is” – írta a Nemzeti Sport 1925-ben. 

Rá egy évre, 1926. június 28-án már minden valamirevaló újság beszámolt a hajnali rajtról. A Sporthírlap tudósítója így látta: „Álmából lassan ébredeznek a főváros utcái. Felöltőm gallérját erősen összehúzva, ballagok a néptelen utcán a villamosmegálló felé. Kispestre igyekszem, hogy végignézzem a »háromnapos« startját, amely a lucskos időre való tekintettel bizony nem ígérkezik oly vidámnak. Boldogan vásároltam meg az összes lapokat abban a reményben, hogy – hajnali öt óra lévén – bizonyára egész sereg üres villamost fogok találni és pompás kényelemben utazom Kispestig, fájdalmasan csalódtam. A villamoskocsi szorongásik megtelt a kispesti piacra törekvő kofákkal. Miután azonban nincs oly zsúfolt villamos, amelyre még egy ember föl ne férne, földöntúli boldogsággal foglaltam helyet az ajtóban egy kosár tojás és egy vödör tejföl között, míg a velem egyidőben érkezett kofa útitársam a bal lábamon talált kitűnő elhelyezkedési lehetőséget. A Népliget környékén Kispest felé kerekező, fantasztikus dresszekbe öltözködött biciklisták hada már elárulta a korán kelőknek, hogy nagy esemény színhelye lesz a pestkörnyéki gyárváros. Néhány perc múlva elsuhan a villamosom mellett egy irdatlan nagy, ponyvával letakart vöröskeresztes autó. A kispesti piactér mellett elhúzódó országútrészen nyüzsgő embertömegről megtudom, hogy célnál vagyok. Ismerős kép fogad. A ponyvával letakart vöröskeresztes autó körül álldogáló kerékpáros tömeg, az itt két oldalán elhelyezkedett nézőközönség hangos beszélgetése egybeolvad a kispesti piactér zsivajával. 

A sokszínű dresszek, amelyeket gondos női kezek ma hajnalban bizonyára szépen, kivasaltan szedtek elő a szekrény fiókjából, pocsékká ázottan tapadnak a versenyzők testére, akiknek legtöbbje elkényszeredett, szomorú mosollyal tekintget az ólmos felhők által határolt horizontra. Bizonyos, hogy még annyi káromkodás nem zavarta meg a vasárnapi áhitatos hangulatot, mint ezen a lucskos hajnalon. Átmegyek a versenyzők közé. Az egész tömegben egyetlen derűs arcot látok: Rusovszkyét, akinek a sárevő becéző nevet ajándékozta a kerékpáros humor. Annál komolyabban tekint maga elé Vida, a favorit. Szerényen húzódik el gépével, csak szemei árulják el, hogy bízik a győzelmében. Jerzsabek, a múlt évi dunántúli körverseny hőse gyerekes nyugalommal áll a helyén és tréfálkozik a köréje sereglőkkel.” Az országot behálózó többnapos versenyt sok tudósító kísérte: „málnaszörpben és élelmiszerekben nagy pusztítást végez a kerekes hadsereg” – írta valaki. 

„Török-Szentmiklóson már hosszú libasorba fejlődtek. Kenderes hosszú utcáján pedig a feneketlen nagy sár még jobban szétszórja a bámulatos teljesítménnyel száguldó versenyzőket. Nem sok örömük telik azonban Kisújszállásban sem. Itt tömegesen buknak el s néhányukat a rettenetes sárból alig lehet kiemelni.” 

„A karcagi pazar frissítő állomáson húsleves, csokoládé és egyéb élelmiszer új erőt ad a versenyzőknek. Vida mintegy négy kilométernyi előnyt szerez. Höltzlt a Bouska-fivérek is utolérik, mire e trió erős iramban indul Vida üldözésére. Vida a hátra lévő úton még növeli előnyét és 3 óra után néhány perccel eléri Debrecen határát. A város kapujától a Bika-szállónál levő célig a levente-osztagok 50 lépésnyire felállított tagjai tartják fenn a rendet és a hatalmas közönség lelkes tapsai közepette pontosan hét órakor finisel acélba Vida, akit 13 perc múlva a Bouska-fivérek és Höltzl követnek. Újabb versenyzők – általános meglepetésre – csak hosszú idő után érkeznek. Senki sem tudja okát adni, hogy hol maradhatnak a versenyzők. Végre megoldódik a rejtély. A negyedik helyezett is beérkezik és jelenti, hogy ismeretlen tettesek mintegy 20 kilométernyi távolságra bakancsszegeket szórtak el. A szövetség azonnal vizsgálatot rendelt el ez eléggé el nem ítélhető cselekedet kivizsgálására. Az úton felállított csendőrőrszemek mintegy 4 kiló új bakancsszeget szedtek össze.” 

Egészen a második világháborúig szinte minden évben rendeztek körversenyt. Kétszer is szünetet tartottak, először 1928-ban, amikor Magyarországon rendezték meg az országúti világbajnokságot, de szünet volt 1936-ban is, akkor már inkább politikai okokból: a mieinknek kötelező volt remekelni a berlini olimpián, s ezért felmentést kaptak a magyar kerékpárosok. A világháború sem állta a karaván útját, mindig arra ment a mezőny, amerre éppen felszedték az aknákat. 1965-ig még kisebb-nagyobb kihagyásokkal nekünk is volt körversenyünk, ám utána negyed évszázadon át semmi. 1993-ban végre megtört a jég, újra elindult és hat éven át működött a Tour de Hongrie a Magyar Kerékpáros Szövetség szervezésében. 

∗ 

A mezőny most, 2025-ben 210 kilométer megtétele és 1042 méter szintemelkedés leküzdése után, többek között Etyeket, Mórt és Győrújbarátot érintve, a győri ETO Parkban ért célba. A viadal csütörtökön a Veszp­rém és Siófok közötti 178 kilométeres etappal folytatódott. 
Pénteken az ecuadori Harold Martín López győzött a Tour de Hongrie országúti kerékpáros körverseny harmadik, Kékestetőn záruló szakaszán, ezzel az összetettben is átvette a vezetést. Legjobb magyarként Feldhoffer Bálint a hetedik helyen zárt. A százéves magyar körverseny mezőnye a pénteki, 1974 méter szintemelkedést tartalmazó, 163 kilométeres királyetapnak Gödöllőről a Királyi Kastély elől vágott neki. 
A vácszentlászlói futballpályán kerékpárt ábrázoló élőképpel üdvözölték a Tour de Hongrie-t, nem messze onnan piros-fehér-zöld szíveket formáltak meg a helyiek, tűzoltók, számos iskoláscsoport és egy helyen trombitaszó is köszöntötte az elhaladó mezőnyt, míg volt, aki saját készítésű táblával és kapuval ösztönözte kulacsuk eldobására a bringásokat. 

Szombaton a százéves magyar körverseny 116 fős mezőnye Tatáról, a Kossuth térről indult neki a székesfehérvári MET Arénáig tartó 154 kilométeres távnak. Borús, hideg, szeles időben kezdődött a verseny, amelyre sokan voltak kíváncsiak azzal együtt is, hogy szombat dacára munka- és tanítási napon került rá sor. A korábbi eső miatt sok helyen nedves volt az út, ám az egyre erősödő szél hatására a felhőzet valamelyest felszakadozott. Miközben a kerékpárosok elhaladtak Zámolyon a Mark Cavendish nevét viselő buszmegálló előtt is, voltak kísérletek a mezőny szétszakítására az oldalszélben, majd a tempóváltások nyomán még Székesfehérvár előtt utolérték a szökevényeket. 

A 875 kilométer össztávú 46. magyar körverseny vasárnap az etyeki Körpince utca és az esztergomi bazilika közötti 170 kilométeres, 1960 méter szintemelkedést tartalmazó etappal zárult. 

∗ 

Aranyozott trófeát emelhetett a magasba az a kerékpáros, aki megnyerte az összetettet a Tour de Hongrie országúti körversenyen. A százéves magyar körverseny főszervezője, Eisenkrammer Károly az MTI-nek elmondta: a győztes trófeáját a Tour de Hongrie akkori grafikusa, Futaki Szabolcs álmodta meg hat évvel ezelőtt. „Az én kérésem annyi volt, hogy jellegében, kisugárzásában hasonlítson ahhoz, amit a Giro d'Italia készít, hogy aranyozott és csillogó-villogó legyen. Abból született ez, az ő elképzelése alapján” – jelentette ki a főszervező, hozzáfűzve: ahogy a Giro trófeá­ja nagyon komoly szakmunka, úgy a magyar körversenyé is mintegy két hónapig készül, és hazai mesteremberek keze munkáját dicséri. Az ecuadori Harold Martín López nyerte a 46. Tour de Hongrie-t, a százéves magyar országúti kerékpáros körverseny vasárnapi záróetapján pedig a kolumbiai Juan Sebastián Molano diadalmaskodott. A második Alessandro Covi (olasz, UAE-XRG) 7 másodperc hátránnyal, a harmadik Albert Philipsen (dán, Lidl-Trek) 10 másodperc hátránnyal. Legjobb magyarként hetedik lett Feldhoffer Bálint (United Shipping) 27 másodperces hátránnyal. A Tour de Hongrie országúti körverseny 2020 óta nem volt olyan sikeres hazai szempontból, mint a vasárnap véget ért 46. viadal – Schneller ­Domonkos, a Magyar Kerékpáros Szövetség elnöke szerint.