Magyarok a világűrben

Várhatóan június 11-én startol a négyfős nemzetközi legénység, de csúszhat is a küldetés. A kilövésig hátralévő izgalmakat a budapesti Millenárison, a Huniverzum című, az űrutazás kihívásairól és a hazai kutatások eredményeiről (is) szóló kiállításon, valamint egy űrkonferencián csillapítottuk, a súlytalanság érzését is kipróbálva. 

Felveszem a speciális nadrágot, amit a segítők rácipzároznak a különleges futópad felső részére. Olyan, mintha egy felfújható buborékban lennék: a gép levegőt pumpál a nadrágba, így nyomást gyakorol alulról, és részben „megemeli” a testem. Kevesebb súllyal terhelődik a lábam, ettől úgy érzem magam séta közben, mintha több tíz kilóval könnyebb lennék! Vagyis, mintha a Holdon járnék! 

Ami nekem izgalmas játék a Huniverzumon, az az űrhajósoknak létszükséglet. A technológia kifejlesztését ugyanis közvetlenül az űrhajósok kiképzése ihlette: a Nemzetközi Űrállomáson súlytalanság van, melynek következtében az izmok és a csontok gyorsan legyengülnek, ha nem terhelik őket rendszeresen. Az antigravitációs futópad ötletét eredetileg a NASA (amerikai Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal) dolgozta ki, hogy az űrhajósok a Földön szimulálni tudják az űrbeli környezetet, illetve a visszatérés után újra megtanuljanak járni, futni, mozogni. Ma már orvosi célokra, például térdműtét vagy csípőprotézis utáni rehabilitációra és a sportteljesítmény javítására is használják – és messze nem ez az első eset, hogy az űrtechnológia kiválóan alkalmazható a gyógyászatban is. 

∗

A hazai űrkutatás lassan nyolcvanéves múltra tekint vissza – ha Bay Zoltán 1946. február 6-i híres Hold-radar-kísérletétől számítjuk, amikor is saját fejlesztésű radarberendezéssel kimutatta a Holdra sugárzott rádióhullámok visszaverődését az égitest felszínéről. De szenzációs mérföldkövet jelentett, amikor az első magyar űrhajós átlépte a Kármán-vonalat, vagyis a világűr határát. A mintegy száz kilométer magasságban húzódó eszmei vonal fölött egy légi jármű már nem képes a felhajtóerő segítségével röpülni, tehát a fennmaradáshoz el kell érnie a kozmikus sebességet. Ezt a határvonalat a Budapestről indult és a világ minden tudományos műhelyében ismert matematikus-fizikus Kármán Tódor kalkulálta ki – egy magyar, akit az amerikai légierő védőszentjeként becéztek, a szuperszonikus repülés atyjaként tiszteltek. 
Szóval Farkas Bertalan 1980. május 26-án, hétfőn, magyar idő szerint 20 óra 20 perckor indult el a világűrbe a Szojuz–36 fedélzetén. Merthogy a szocialista országok közös űrkutatási programja, az In­­ter­kozmosz keretében az 1970-es évek második felében lehetővé vált, hogy a szovjet űrhajókon a tagországok egy-egy képviselője is feljusson. 

Lehet, néhány vájt fülű honfitársunk már sejtette az előző hetekben, hogy a szovjet űrkutatás bajkonuri fellegvárában valami készül, mert az újságokban szinte kétnaponta jött egy űrhír: hogyan élnek a Csillagvárosban az asztronauták, miként képzeljük el a sztratoszférában fellépő súlytalanságot, vagy éppen a föntről készült felvételek hogyan segítik a geológusokat az érckutatásban? Főként a virágkedvelők szívesen fogadhatták a tényt, miszerint milyen szépen fejlődik az orchidea a Szaljut–6 űrállomáson. Ott, ahová a Farkas Bertalan–Valerij Kubaszov kettős készült… 

Mivel nálunk hétfőnként ekkor még adásszünet volt a tévében, így csak annyit tudtak a nézők, hogy aznap – rendhagyó módon – egy filmet vetítenek, de az űrrepülésről igazából a lakosság számára egészen addig részletes információt nem adtak. A startot már láthatták, és később a hanglemezgyártó vállalat kiadta lemezen a kilövés első perceit megörökítő rádiófelvételt. 

Történt az űrállomáson egy megindítóan kedves eset. Az első magyar asztronauta egyik este leült a kamera elé, odakészítette a magával vitt tévémaci-figurát (szkafanderbe öltöztetve) meg a kislánya babáját, mesekönyvet fogott, és olvasni kezdett az idehaza a készüléket szájtátva bámuló gyerekeknek és felnőtteknek. 

Az űrállomáson tudományos kísérleteket végző „Farkasberci” nevével együtt a Pille is bevonult az űrtörténelembe: a magyar fejlesztésű eszköz az első olyan hordozható készülék, amivel az asztronauták a világűrben való tartózkodásuk közben is képesek voltak mérni a szervezetükre ható káros sugárzást. Korábban csak detektorokat vihettek magukkal a kiértékelő berendezések nagy mérete miatt, és csupán a visszatérést követően elemezhették ki a sugárzási adatokat… 

A 45 évvel ezelőtti első magyar űrutazásról megemlékezve a napokban Sulyok Tamás köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök előterjesztésére a Magyar Érdemrend parancsnoki keresztje állami kitüntetést adományozta Farkas Bertalannak a nemzetközi és hazai tudomány szolgálatáért, az űrkutatás és csillagászat népszerűsítéséért, valamint a következő űrhajósnemzedékek felkészítésében végzett példaadó tevékenységéért. A díjazott évekkel ezelőtt egy interjúban bevallotta: úgy érzi, talán sohasem fog teljesen visszaszokni a földi létbe, gyakran álmodik a világűrről. Az űrhajósok kozmosz iránti honvágya talán csak a végleg partra került tengerésznek a végtelen óceán utáni, soha el nem apadó sóvárgásához hasonlítható. 

∗

A Huniverzumon kiállították Farkas Bertalan Szokol–K szkafandere mellett Charles Simonyi Szokol–KV2 típusú űrruháját, amelyben 2007. április 7-én indult a Nemzetközi Űrállomásra (ISS) a Szojuz TMA–10 űrhajó fedélzetén. Az utazás során több tudományos és kommunikációs kísérletben vett részt. 
Az akkor 59 éves(!) magyar-amerikai szoftverfejlesztő, a Microsoft Word és Excel atyja ezzel a küldetéssel az első magyar űrturista lett, egyben a világon az ötödik. Újabb, 2009-es utazásának köszönhetően pedig az egyetlen emberként jegyzik, aki űrturistaként kétszer is járt a világűrben. 

Charles Simonyi édesapja egyébként az a mérnök-fizikus id. Simonyi Károly volt, aki többek között 1946-ban részt vett a Bay-féle Hold-radar-kísérletben, és 1951-ben megépítette az első magyar magfizikai részecskegyorsítót. Az USA-ban diplomázott és máig ott élő fia az elmúlt évtizedekben számos módon kifejezte magyar identitását. Az első űrutazása alkalmával több személyes jelentőségű tárgyat is magával vitt, köztük két magyar kisiskolás rajzát és egy magyar zászlót. 

∗ 

A két „hús-vér” Szokol szkafander mellett látható egy SpaceX IVA űrruha digitalizált változata is, amit a neves hollywoodi jelmeztervező, José Fernandez tervezett Elon Musk iránymutatásai alapján, futurisztikus megjelenését a sci-fi filmek inspirálták. Kapu Tibor magyar kutató űrhajós ilyen szkafandert visel majd a felbocsátás során (és majd a visszatéréskor is), amikor a világűrbe indul a tervek szerint június 8-án, vasárnap a NASA floridai Kennedy Űrközpontjának indítóállomásáról. Az Ax–4 küldetés tagjait a SpaceX Falcon 9 rakétája emeli majd a magasba az Axiom Space vállalat egy vadonatúj, Dragon űrhajójának fedélzetén. 

A missziót egy tapasztalt parancsnok, az amerikai Peggy Whitson vezeti majd, aki korábban a NASA űrhajósa volt – ez lesz az ötödik orbitális repülése, és a mostani küldetés után már összesen 700-ra emelkedik a Földtől távol töltött napjainak száma! A többiek­nek: Kapu Tibornak, az indiai Shubhanshu Shukla pilótának és a lengyel Slawosz Uznanskinak, az Európai Űrügynökség (ESA) misszióspecialistájának ez lesz az első űrutazása, és mindhárom országnak most először léphet – vagy inkább lebeghet be – űrhajósa a Nemzetközi Űrállomásra. Illendő megjegyezni: eközben a magyar tartalékos kutató űrhajós, Cserényi Gyula a Földről támogatja majd a küldetést. 

A 34 éves, fejlesztőmérnök végzettségű Kapu Tibor már gyermekként komolyan érdeklődött a vadászgépek iránt, majd felnőttként kezdett el foglalkozni az űrtechnológia, különösen a magánűripar kérdéseivel. A fizikumáról csak annyi adalék, hogy maratonista, félmaratonista futó, ezenkívül ejtőernyőzik, snowboardozik és kosárlabdázik. 

Az Ax–4 küldetés tagjai két hetet fognak eltölteni az ISS-en, ahol olyan tudományos és technológiai jellegű kutatásokat végeznek majd, amelyeket kizárólag a világűrben lehet végrehajtani. A 2021 őszén meghirdetett HUNOR Magyar Űrhajós Program keretében Kapu Tibor magyar egyetemek, kutatóintézetek és vállalkozások által fejlesztett, mintegy harminc kísérletet fog végrehajtani az űrállomás fedélzetén. Például­ az egyik kísérletben olyan ecetmuslicák élő lárváit viszik fel az űrállomásra, amelyeket még a start előtt genetikailag módosítottak a Szegedi Tudományegyetem oktatói. Vagy: a Debreceni és a Pécsi Tudományegyetem megbízásából többek között magyar nemesítésű durumrozst nevel majd, melynek a kipréselt zöld leve a súlytalanság miatt fellépő csont- és izomproblémák enyhítésében lehet fontos a jövőben. 

A kísérletek eredményei hosszú távon meghatározzák hazánk szerepét az űrszektorban, versenyképessé téve a részt vevő intézményeket a nemzetközi színtéren. Az űripar a közeljövőben a három legnagyobb iparág egyikévé fog válni, ahol minden befektetett egy euróból hat euró lesz – hangzott el az Űrkutatás és űrtudományok című szakmai konferencián. Jelenleg több mint 140 magyar fejlesztésű műszert használnak a világűrben; például a már említett Pille sugárzásmérő ötödik generációs eszköze épp a HUNOR program keretében éri majd el a Nemzetközi Űrállomást – emelte ki prof. dr. Kozlovszky Miklós, az Óbudai Egyetem SpaceLabjának (űrlaboratóriumának) vezetője. 

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen a 2021/22-es tanévtől kezdve Magyarországon is lehet űrmérnöki mesterdiplomát szerezni – hívta fel a figyelmet dr. Bacsárdi László docens. A Műegyetemen évtizedek óta kutatóműhelyek egész sora végez űrkutatással kapcsolatos tevékenységet, itt készültek az első magyar műholdak is (Masat–1, Smog–P, Smog–1) a hallgatók és oktatóik közös fejlesztésében, kivitelezésében. Az űrtéma népszerűsítése szempontjából rendkívüli reklámereje lesz, amikor Kapu Tibor az űrállomáson gravitációs jelenségeket mutat be rendhagyó fizikaóra keretében, magyar középiskolás diákok bevonásával. 

∗ 

A Huniverzum 1100 négyzetméteres kiállítóterében ámulatba ejtő a Nemzetközi Űrállomás többféle megjelenítése. Hatalmas okosképernyők és VR-szemüveg segítségével élhetjük át, ahogy az ISS az alacsony Föld körüli pályán körülbelül 400 kilométer magasságban kering bolygónk körül, és 90 percenként megkerüli a Földet. Így egy nap alatt 16 napfelkeltét és 16 napnyugtát élnek át az asztronauták. Mozgási sebessége körülbelül 28 ezer km/h, ami azt jelenti, hogy másodpercenként 7,6 kilométert tesz meg. 

Az ISS az emberiség egyik legnagyobb mérnöki és tudományos teljesítménye. Az 1998-ban megkezdett építése nemzetközi összefogás eredménye, melyben az Egyesült Államok (NASA), Oroszország (Roszkozmosz), Európa (ESA), Japán (JAXA) és Kanada (CSA) vett részt. Az első modul az orosz gyártmányú Zarja volt, amelyet később további lakó-, kutató, raktármodulokkal és energiaellátó napelemrendszerekkel bővítettek. A jelenlegi tervek szerint az űrállomás 2030-ig maradhat üzemben, ezt követően a Föld légkörébe irányítják, ahol megsemmisül. Az itt szerzett tapasztalatok kulcsfontosságúak lesznek a jövőbeli Hold- és Mars-küldetések előkészítésében, valamint a következő generációs űrállomások fejlesztésében. 

A május közepén megnyílt Huniverzum élvezetesen hozza közelebb az űr világát a nagyközönséghez, különösen a fiatal generációhoz. E cikk születése és lapunk megjelenése idején a második magyar űrhajós hosszú felkészülési és karanténidőszakon túl már az utolsó ellenőrzéseken esik át a Kennedy Űrközpontban, mielőtt nekivág a kozmosznak. „Az a cél – nyilatkozta pár hónapja –, hogy ne teljen el még egyszer több mint negyven év két magyar űrutazás között, hanem felnőjön utánunk sok-sok olyan generáció, amelynek az űrutazás tényleg reális álom.”