Muzsikáló Magyarország

Csaknem 140 helyszínen hallhattak élő cigányzenét a Muzsikáló Magyarország program keretében, amelyre a zenekarok fele vidékről pályázott. Az 1,1 milliárd forintos pályázati keretösszeg révén az állam országszerte mintegy hétszáz muzsikus négyhavi foglalkoztatásának költségét vállalja át a turisztikai főszezonban. A Muzsikáló Magyarország 2025 program pályázati időszaka eredményesen zárult: a szakmai zsűri döntése alapján 1,1 milliárd forintból országszerte 139 prímás, 123 hegedűs, 115 brácsás, 25 csellós, 132 nagybőgős, 33 klarinétos és 114 cimbalmos foglalkoztatását segíti a kormány június 2. és szeptember 28. között. A pályázati forrás teljes mértékben fedezi az élőzene költségét a programban részt vevő vendéglátóhelyeken, ahol a támogatást elnyert zenekarok heti 4 nap, napi 3 órán keresztül muzsikálnak a turisztika főszezonban. 

A prímás vagy cigányprímás a cigányzenekarok vezető hegedűse, aki az együttes zenei irányítója. Az első hegedűs – akinek hangszerét prímnek hívják –, aki a fő dallamot játssza a hagyományos kelet-közép-európai vonós együttesekben. Innen a szólás: ő viszi a prímet. A magyar zenetörténet több száz prímás nevét jegyzi, sokuk regényes életutat járt be. 

Dankó István, művésznevén Dankó Pista (1858–1903) magyar cigánymuzsikus nótaszerző. 
Három elemit: egy református meg egy lutheránus osztályt végzett el. Szeretett olvasni, gyakran kért kölcsön könyveket diáktársaitól, később saját könyvtára is lett. Leginkább id. Erdélyi Náci két hónapig tanította hegedülni, hamarosan azonban munkát kellett vállalnia: vályogvetőként kereste kenyerét. Virtuóz ugyan nem lett, de kortársai beszámolói szerint szívéből jött a zene, amikor játszott. 

Tizenöt éves volt, amikor megszervezte cigányzenekarát, melynek egyben vezetője is volt. A Szeged környéki tanyavilágban zenéltek, mivel olcsó muzsikusokra volt kereslet, gyakran léptek fel némi pénzért, ételért vagy borért cserébe. Dankó dalköltészetében gyakori motívum volt a rózsa, legalább ötven nótájának címében vagy szövegében megtalálható. Később Szegedre került. Blaha Lujza előadása révén tettek szert népszerűségre első dalai. Az 1890-es években beutazta Magyarországot a daltársulatával, s ennek köszönhetően a német daltársulatok népszerűsége a háttérbe szorult. Megfordultak Oroszországban, Moszkvában, és Szentpéterváron is játszottak. Anekdota is őrzi ottani sikereiket: a cári udvarban adott koncerttel olyan sikert arattak, hogy az előadás után Miklós herceg odalépett Dankóhoz, és elismerése gyanánt a muzsikus ujjára húzta legszebb briliánsgyűrűjét. A többi vendég, látva a jelenetet, rendre odament hozzá gratulálni, s Dankó mindegyik ujjára került egy-egy gyűrű. Miután megteltek az ujjai, a következőt mondta egy sóhaj kíséretében: „Drága Jóistenem! Miért adtál nekünk csak tíz ujjat…?!" A népies műzene egyetlen olyan alakja volt, akinek személyét több író és költő megörökítette. Ady Endre és Juhász Gyula verset írt hozzá, Móra Ferenc írásaiban is feltűnt, 1940-ben film is készült életéről, amelyben Jávor Pál alakította, ez volt a kétszázadik magyar hangosfilm. 

Czinka Panna vagy Cinka Panna Sajógömörön született 1711-ben, legendás magyar cigányzenész, az első, mai értelemben vett cigányprímás. Nagybőgős férjével és zenész sógoraival együtt ő alapította 1728-ban az első ismert, híressé vált, hagyományos magyar cigányzenekart. Már 9 évesen olyan tisztán hegedült, hogy a szépreményű gyermeket több gömöri földbirtokos saját költségén Rozsnyóra küldte, hogy ott hegedűjátékát tökéletesítsék. Elsősorban földesura, Lányi János támogatta. A kis Pannát a jeles városi karmester oktatta, s így rövid idő alatt rohamos haladást ért el a hegedűjátékban, a hangszerelésben és a zeneszerzésben. Tizenkét éves korára bámulat tárgya lett a muzsikája – írta róla a Pallas nagy lexikona. Tizennégy éves korában férjhez ment egy nagybőgőn (akkori megfelelője a viola da gamba) játszó ügyes cigányzenészhez. Majd férjével és annak két fivérével 1728-ban megalapította kis zenekarát. Czinka Pannáé volt az első igazi cigánybanda, amelyben két hegedűs (egyikük a prímás, a másikuk a kontrás), egy cimbalmos és egy bőgős játszott. Földesúr patrónusuktól házat és telket kaptak, és kétéves időközönként új vörös ruhát. Panna volt az első hegedűs, és amikor nem zenéltek, ellátta a háztartást és segített főállásban kovácsmester férjének a műhelyben. A kortársak szerint rövid pipát szeretett szívni, amelynek hossza nem zavarta a hegedülésben. Nem maradt fenn hiteles műve. Fáy István gróf feltűnő szépségű, drágakövekkel díszített ruhájú cigány asszonynak írta le Pannát, akinek Amati hegedűje volt. Végakaratának megfelelően férfiruhában, kedvenc hegedűjével és pipájával együtt temették el 1772-ben a gömöri temetőben. 

Ifj. Erdélyi Ignác, művésznevén Erdélyi Náci (Szeged, 1845–Budapest, 1893) cigányzenész, prímás, nótaszerző. Édesapja és nagyapja is neves bandák prímásai voltak, tehetsége gyermekkorában megmutatkozott. A kor neves zenészei támogatták Erdélyi Náci tanulmányait, a pécsi püspöki zeneiskolában, majd a bécsi konzervatóriumban is tanult. Zenekara élén és a komolyzenei hangversenyeken egyaránt remekelt szólistaként. Ő gondoskodott Dankó Pista neveltetéséről, mikor az az édesapját elvesztette. 1870-re már tehetős és művelt embernek számított, előkelő házában több ezer kötetes könyvtára és kottatára volt. Angolul, franciául, németül és szerbül is beszélt és művelődött. Gárdonyi Géza és Mikszáth Kálmán is a barátjának tudhatta. 1883-ban Ferenc József király és császár őfelsége Szegedre látogatott a színház átadása ügyében, ekkor őfelségét Erdélyi Náci zenekara szórakoztatta halpaprikásos ebédjénél. Az uralkodónak megtetszett az elegáns cigányprímás muzsikája, megszólította, és kedélyes beszélgetésbe kezdett vele. Külföldi vendégszereplései során is nagy sikert aratott, 1886-tól zenekarával 4 évig Amerikában tartózkodott. 

A ma élő idősebb prímások büszkék arra, ha a két Járóka Sándor, az apa vagy fia tanítványainak mondhatják magukat. Idősebb Járóka Sándor (Kisvárda, 1922–Budapest, 1984) prímás, zenekarvezető. 1932-től az aranyosi Rajkó Zenekar egyik vezető prímása. 1947-ben megalakította saját együttesét. 1952-től a Belügyminisztérium Művészegyüttesének népi zenekarát vezette, az együttessel az egész világot bejárta. A színpadi sikerek után a közönséggel való közvetlen kapcsolatra vágyott, s úgy érezte, ezt csak a jó vendéglátóhely adhatja meg. Szavai szerint a cigányzenész ne arra legyen büszke, hogy koncertezni tud, hanem arra, ha mindenkihez meg tudja találni az utat hegedűjével. 1958-ban új zenekart alapított, s később ezzel nyitotta meg kapuit az újjáépített Fortuna étterem. Híre járt, hogy nem lehet olyan nótát kérni tőle, amit ne tudna eljátszani. 1971-ben hathetes amerikai körutat tett héttagú együttesével, ahol Karády Katalin is énekelt zenekarával. 1976-ban hat hónapig Detroitban, az akkor megnyílt Budapest étteremben muzsikált. Királyok és államfők tapsolták meg, hegedült Richard Nixon amerikai elnöknek és Hruscsov szovjet pártfőtitkárnak is, Amerikában cigánykirállyá is koronázták. 

Ifjabb Járóka Sándor (Budapest, 1954–Budapest, 2007) hegedűművész, prímás, zeneszerző. Első hegedűjét 4 évesen kapta, 6 éves korától már édesapja, idősebb Járóka Sándor zenekarában játszott. Zenei tanulmányait a Kígyósi zeneiskolában, majd hat évig az OSZK Stúdióban, Égerland István zenetanárnál folytatta, a Rajkó zenekarnak is növendéke volt. 16 évesen édesapjával olaszországi, majd 1971-ben amerikai koncertkörúton vett részt, hazaérve saját zenekart alakított. A 100 Tagú Cigányzenekar művészeti vezetője 1995 és 1996 között.