Fejsze az ajtóban

Négy órától lesz a meccs, de már reggeltől annyi a rendőr a Körmend melletti Szarvaskenden, hogy a korai órákban még megdőlni látszik a „nem lehet minden ember mellé egy rendőrt állítani” mondás, ugyanis akkor még minden helybéli mellé nem is egy, hanem két rendőrt is lehetne vezényelni. Persze nem azért vannak itt, hogy a mondás megdőlni látszódjék, hanem azért, mert a megyei bajnokságban olykor bravúrosan szereplő, hentesből, mérnökből kertészsegédből, börtönőrből, gumiszerelőből, rendőrből, sírkövesből álló helyi csapat Magyarország legsikeresebb, 36-szoros bajnok, 24-szeres kupagyőztes, éppen Európa-liga szereplésre készülő Ferencvárosi Torna Club együttesét fogadja majd. Óráról-órára több autó érkezik a faluba, tízesével, majd százasával parkolnak a kijelölt mezőre, a környező utcákba, a Halastó és Hegyhátsál felé vezető autóút két oldalára, ekkor már a környéki polgárőrök is segítik a munkájukat.

*

Augusztus 25-én, hétfőn este sorsolták ki a labdarúgó Magyar Kupa 3. fordulójának párosításait. Akkor derült ki, hogy a vármegyei I. osztályban szereplő Szarvaskend SE ellenfele a Ferencvárosi TC lesz.  A sorsolás óta a fél ország kutatta, hogy merre van Szarvaskend, mit kell tudni a kis vasi faluról. Az internetes fórumokon záporoznak a vicces, hitetlenkedő bejegyzések, hogy vajon képes lesz-e vendégül látni a Szarvaskend a Fradit, és a Ferencvárost minden bizonnyal elkísérő népes zöld-fehér szurkolótábort. 

- A sorsolás után óriási volt az öröm, de kis idő elteltével az is tudatosult bennünk, hogy mekkora feladat vár ránk. Hiszen a fővárosi klubcsapat minden bizonnyal népes stábbal, és vélhetőn két-háromezer szurkolóval, érkezik – mondta nekem még napokkal a mérkőzés előtt Somogyi Nikolett Viola polgármester, aki társadalmi megbízatásban látja el a feladatát, főállásban Körmenden minőségbiztosítási mérnök. A helyi sportcsapat minden problémát megoldott, sikerült mobil lelátókat felállítani, kijelöltük a parkolókat, számos falubeli adakozott, és önkéntes segítő is. Van már biztonsági személyzet, jegyszedői gárda, számíthatunk a rendőrségre, a polgárőrökre.

Időközben a sportpálya körüli emberhadban elvegyülve látom, a tűzifa hasábok dombja melletti műholdas közvetítőkocsikat, úgy tűnik sikerült a televíziós társaságok technikai igényeinek is megfelelniük, az M4 Sport televízió élőben közvetíti a meccset, hat kamerával. A fő kamerát a felezővonalnál, a két kispad között helyezték el egy több mint két méter magas állványon. A pályavilágítás egyik oszlopát le kellett bontaniuk – de az országos nyilvánosság ennyit simán megér. Ezerkétszáz ember ül a mobil lelátókon, mint söröskorsón a lecsorduló hab, úgy van tele már most is, egy fél órával a mérkőzés kezdete előtt. A belépőkapuknál kígyózik a sor. A hidroglóbusz környékén sok a rendőr. További tizenöten egy ház falának árnyékában teljes készültségben, a mezőn a rendőrségi drón a levegőbe emelkedik, s megkezdi első szárnycsapásait. Már a sportpálya területén Hegedüs Patrik informatikus a beléptetőkapuk működtetésének az egyik felelőse. Szarvaskendi lakos. Figyelmeztet, hogy mobiltelefonálni, internetezni nehézkes, ugyanis az átjátszók nem ekkora adatforgalomra lettek telepítve. 

- A szarvaskendiek nagyon összetartók. A szarvaskendiek nem fogják látni a meccset, mert mindenki valahol segédkezik, hogy minden tökéletes legyen, Majd lesz számunkra egy meccsvisszanézés a helyi kocsmában némi dínom-dánommal vegyítve.

„A pálya talaja egyébként megfelelő, megye egyes szinten kifejezetten jónak mondható.” - mondja a televízióban a kommentátor a milliónyi nézőnek. Sok a szabálytalanság, néhányan lekerülnek a földre. Esztergályos Csaba, a sírkövesként dolgozó kapus több támadást is ügyesen hárít. Tizenkét percig tart a gól nélküli döntetlen, aztán a félidőig a Szarvaskend kap még hármat. Szarvaskend – FTC 0-4. 

*

Elindulok egy könnyű sétára. Már a Mező utcán látni, hogy Szarvaskend házai rendezettek, egységes utcanévtábla jelzi, hogy mely épület hányas számú. A fradista kapunál egy idős ember ácsorog: Lecsúsztam a jegyvásárlásból, de legalább a hangulatból látok valamit. 

Vári Árpád elmondta még: Horvátországból származik, Sepsén (Kotlina) élt, ám a háború alatt a családjával Siklósra települtek át. Később 28 éven át Ausztriában Felsőőrön élt, a református temetőben volt a gondnok segítője, csinált mindent, még sírt is ásott. Most a közeli Horvátnádalján lakik. Ferencváros szurkoló, bár most zavarja, hogy sok a külföldi játékos – tudom meg tőle.

- És most kinek szurkol?

- A magyaroknak - feleli apró mosollyal sokat sejtetően.

Tanácsolom neki, hogy most a félidőben a helyiek bejáratánál próbáljon bejutni, bengedhetik, hiszen ötven éve ez falun így működött.

Arrébb, az Iskola utcában szintén egy idős ember fordulna a kerítéstől a háza felé, mikor nevetve ráförmedek: Maga hogyhogy nincs a meccsen?

- A televízióban többet látok. Születésem óta, 74 éve itt élek, de ekkora 90 perces fénycsóva még sohasem vetült ránk, és többé már nem is fog. De ott a tömegben nem biztos, hogy minden mozzanatot láthatnék. Voltam már itt olyan mérkőzésen, amelyen ötszáz néző volt, s az is telt házas tömegnek tűnt. Akkor mi lehet itt most, hogy vannak vagy négyezren! Erre számítottam, úgyhogy nem vertem szét a tévét egy baltával.

Tóth Miklós szerint senki sem képzelte azt, hogy a Szarvaskend majd a Fradinak gólt rúg. Most négy-nulla a fővárosiaknak, ő maga tizenegy-nullára saccolja a végeredményt.

Nem könnyű a közélet krónikáiba bekerülni. A fénycsóva igen ritkán vetül nemhogy a falura, az egész térségre. 1888-ban a Politikai Ujdonságok megírta, hogy Vörös Terez szarvaskendi parasztasszony a minap Körmend felé tartott, de este sűrű köd szállott alá, s az asszony eltévesztette az utat. Amint a nagy ködben óvatosan lépegetett előre, egy magas töltésről beleesett a Rábába. Éppen egy nagy úszó jégtáblára került, mely azután egész éjjel magával hurczolta a halálra ijedt asszonyt. Másnap, reggel 8 órakor arra járó parasztok észrevették a jégtáblán fekvő nőt s kihúzták szerencsésen a partra. Jó ideig kellett a mar megmerevedett testet dörgölni, míg visszatért bele az élet. A szegény asszony teljes tizennégy órát töltött az úszó jégtáblán.

Szarvaskend közepén egy kastély áll, benne most az önkormányzat működik. A Sibrik László által épített kastélyt 1630-ban említették első ízben. Szarvaskendi Sibrik Miklós, a spanyol örökösödési háború kapitánya hazatérése után csatlakozott a kurucokhoz. 1707-től ezredes, II. Rákóczi Ferenc udvarában főasztalnok, majd főudvarmester lett. A lengyel, az angol és a francia emigrációban mindvégig kitartott a fejedelem mellett. Követte Rodostóba is, ahol halála után Rákóczi mellé temették. Hamvai 1906 óta – a fejedelemmel együtt – a kassai dómban nyugosznak. A família anyagi helyzete a 20. század elejére megromlott, ezért Sibrik Kálmán a szarvaskendi birtokok többségét eladta. 

1905-ben a Somogyi Hírlap szerint: A lovagvárak rémes romantikájának egy elkésett jelenete játszódott le a napokban egy szarvaskendi úri lakban. A pallosjog helyett revolverjog. Aminthogy elő is fordult Szarvaskenden id. Sibrik Kálmán úri lakában. Az ismert vasi kuruccal szemben tiszteletlenül viselkedett a szolgája. Sibrik megfenyítette a legényt. A szolga visszaütötte gazdáját, aki revolvert rántott elő s kétszer rálőtt a szolgájára. A golyók közül az egyik talált, és súlyosan megsebesítette a szolgát, akit most kórházban ápolnak.

Ám volt már egy fénycsóva, amely már akkoriban, pontosabban 1908-ban a falura vetült. Akkor még nem volt rádió, sem televízió, a nyomtatott újság hordozta, viselte a híreket, tudósításokat. Történt egy olyan dolog Szarvaskenden, amely nemcsak a környéki újságok számára jelentett szenzációt, még a budapesti, kassai lapok is megírták azt, ami történt. És ez már más korban, más tömegtájékoztatási, és kommunikációs lehetőségekhez mérten a mostani focimeccs híréhez hasonlítható.

Emígy írta a Kassai Hirlap 1908-ban: „Az ország egyik történelmi hirü családjában szomorú tragédia játszódott le a napokban. A vasmegyei Szarvaskend községben, a Sibrikek ősi kastélyában agyonlőtte magát Sibrik Kálmán földbirtokos Kamilla nevű leánya. A megrendítő drámának a kaució az oka, amely már annyi boldogtalanságot okozott. Sibrik Kamilla jegyben járt már egy esztendeje Lovász Dezső kassai 5. honvédhuszárezredbeli főhadnaggyal. A daliás főhadnagy és a feltűnő szépségű leány nagyon szerették egymást, de egybekelésüknek gátja volt a kaució hiánya. Sibrik Kamilla az öngyilkosság napján maga ment a postára tudakolni, jött-e levele? Vőlegényétől várt hirt. Csakugyan volt levele neki is meg az édesanyjának is. A főhadnagy azt irta benne, hogy a házasság akadályai nagyon elkeseredik s úgy látja, hogy nem lehet belőlük egy pár. A fiatal leányt nagyon lesújtotta vőlegényének ez a nyilatkozata. Néhány nappal azelőtt tette le a családja a házassághoz szükséges kauciót és Sibrik Kamilla azt hitte, hogy erről a vőlegényének már volt tudomása, amikor a levelet megírta. Később derült ki, hogy ebben végzetesen tévedett. Sibrik Kamillának nagyon fájt a levél tartalma. Hozzátartozói előtt ugyan igyekezett nagy bánatát elpalástolni és jókedvet erőltetett magára. Hazatérve a kastélyba Miklós és Dezső bátyjával beszélgetett a pipázóban s közben észrevétlenül kivette egy kazettából édesapja töltötte pisztolyát. Befutott a mellékszobába, magára zárta az ajtót s sziven lőtte magát. Sibrik Miklós a durranás hallatára fejszével vágta be az ajtót, de a szerencsétlen leány már halott volt. Sibrik Kamilla feltűnő szépségű akit jól ismertek az előkelő társaságokban és szomorú sorsa nagy részvétet kelt mindenfelé. Holttestét tegnap délután temették el a szarvaskendi családi sírboltban.”

*

Már elkezdődött a második félidő, mire a temetőben megtalálom Sibrik Kamilla sírját. Az idő már megkezdte a vésés éleit, nehezen betűzhető a Sibrik Camilla felirat. A néma csendet, egy egy több ezernyi torokból feltörő üdvrivalgás töri meg. Mennyi lehet már? Akár 8-9 is?

Már nem látom a kapun kívül álló bácsit, ahhh, lehet, hogy jó tanácsot adtam neki, s már bentről tapsol a cselekért?

Odabent ádáz küzdelem folyik a bőrlabdáért. Látványosság ide, és oda, a második félidő derekánál járva egyre többen tolonganak a büfénél, csak az egymásra tett söröshordók árulkodnak arról, hogy komoly lehetett a nagy melegben a fogyasztás. Találkozom itt németül beszélő hölgyekkel, ők szarvaskendi nyaralótulajdonosok, körmendi, vas megyei szurkolókkal is. Mivel a most küzdő két csapat nem egy súlycsoportban játszik, előfordul, hogy valakinek mindkét csapat a szíve csücske, és mint mondja, nem is az eredmény számít.

- Ide születtem még bábánál. A körmendi cipőgyárban voltam raktáros, majd a privatizációk következtében kivették a fenekem alól a munkahelyemet. Aztán az ülésgyárban dolgozva már besegítettem a helyi kocsma működtetésébe – mondja Nagy Katalin.

Megjegyzem neki, hogy a Kamilla sírjánál állva különleges keresztnevet is láttam, talán a Rosemarit. 1934-ben született, de a halál idejét nem írták fel, vélhetően most is él.

- Több német, és angol élt, s él itt. Mert Szarvaskend sokaknak a világ közepe! A hölgy, akinek a sírkövét látta, a kilencvenes évektől élt itt, angol volt. Megtanult magyarul, lejárt a kocsmába kártyázni. Elhunyt, de élő rokona már nincsen, ezért nem vésték a sírkövét. Az idő pedig halad.

Közben a játékvezető végleg kifújja a sípját, 0-15 lett a végeredmény. Szinte vállukra veszik a helyi futballistákat a nézők, míg a ferencvárosi játékosok aláírásaiért is százak tolonganak. A ferencvárosi kapus egy szurkolónak adja a stopliscipőjét. Már elmozdult kukoricatábla melletti parkolóhelyéről a sportegyesület csillogó busza is, a tömeg felé tornyosulva közeleg felénk. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy rangadó Szarvaskenden. Történt ugyan jó néhány szabálytalanság, a bíró gyakran írt a sárga lapok felmutatása után a noteszába.

Esztergályos Csaba, a Szarvaskend hős kapusa civilben sírkőfaragó. Nem tud kijutni a rajongói embergyűrűből. Harminc éves, igazi sportember, 571 meccse volt már a Magyar Labdarúgó Szövetség statisztikája szerint. És ami itt történt Szarvaskenden, az még sok ideig burjánzik, világít majd az internetes felületeken. Hamar meg is jegyezte valaki: A Fradi játékosoknak addig jó, amíg a játékvezető írja fel őket. Mert ha Esztergályos Csaba, akkor régen rossz.