Leszállt az angyal

Idén 120 év után először emelték le helyéről a Hősök terén álló alkotást, hogy teljesen felújíthassák. Gyorgyevics Benedek, a Városliget Zrt. vezérigazgatója szerint erre azért volt szükség, mert a mintegy öt méter magas bronzszobor állapota drasztikusan leromlott, mivel a korábbi felújítások során csak esztétikai beavatkozásokat végeztek el rajta, ezért mostanra elengedhetetlenné vált a teljes restaurálás – írta meg az MTI még az év első felében. 

Korszerű technológiák 

Móczár Gábor, a nemzeti emlékhellyel kapcsolatos adminisztratív és ellenőrzési feladatokat ellátó Nemzeti Örökség Intézete (Nöri) főigazgatója azt hangsúlyozta, hogy az elmúlt 120 évben a szobornak nemcsak a külseje, de a szerkezete is olyan mértékben sérült, hogy megóvása már nem csupán kulturális kötelesség, hanem biztonsági szükségszerűség is, ezért a mielőbbi leemelés elkerülhetetlen volt. 

A Nöri főigazgatója kifejtette, hogy a restaurálással megbízott, szakemberekből álló csapat a legkorszerűbb technológiák alkalmazásával, a legapróbb részletekig terjedő alapossággal vizsgálja át és újítja fel a szobrot. Mint mondta, a legnagyobb kihívást az alkotás belső szerkezeti állapotának helyreállítása jelenti, mivel a korábbi javítások során csak a külső felületeket kezelték, így a belső rögzítéseket, valamint a bronz- és acélszerkezeteket is a lehető legalaposabban fel kell mérniük. „Célunk, hogy a szobrot nemcsak vizuálisan, hanem szerkezetileg is az eredeti állapotában állítsuk helyre, amely legalább újabb 120 évig kitart” – hangsúlyozta. 

A munkálatok első fázisában hatalmas állványrendszer épült a 36 méter magas oszlop köré, amely lehetővé tette a szobor aprólékos helyszíni felmérését, valamint előkészítését a leemelésre. A munkához Magyarország legnagyobb mobildaruját használták, hiszen a bronz Gábriel-szobor mintegy öt méter magas és jelentős súlyú. 

Nagydíj Párizsban 

Az 1891-es évben terjesztette a Fővárosi Közgyűlés az Országgyűlés elé azt a kezdeményezést, amely szerint a millennium alkalmából készüljön a nemzet ezeréves múltjának méltó emléket állító, köztéri emlékmű. A választás az Andrássy út városligeti végére esett, az alkotók pedig a historikus ábrázolásmód mellett döntöttek: tizennégy királyszobor kapott helyett az emlékmű félkörében, középpontjába pedig egy magasba törő oszlop került tetején Gábriel arkangyal szobrával. 

Ez tehát az emlékmű központi eleme, a 36 méter magas kőoszlopon álló, ötméteres Gábriel arkangyal-szobor, amely a magyar apostoli kettős keresztet és a Szent Koronát tartja. A bronzgömb betonmagjának minimum 0,5-1 tonnás tömege ellensúlyként viselkedik a szárnyakra ható szélnyomással szemben. A szobor 3–6 milliméter falvastagságú bronzöntvényekből áll, a szélterhelés és a szárnyak mérete miatt belül vasszerkezet stabilizálja. A szobor az 1900-as párizsi világkiállításon nagydíjat nyert. 

Alapos vizsgálat 

Zala György szobrászművész alkotását 1901. október 24-én avatták fel. A Budapesti Hírlap november 3-i száma így írt erről: „Az ezredévi emlékműnek, mely a Városligetben, az Andrássy-úttal szemben emelkedik, újból fölállították a faoszlopot. A negyven méter magas oszlop csúcsán a minap helyezték el Gábor arkangyal szobrát, mely művészi kivitelével a tavalyi párisi kiállításon oly feltűnést keltett. Egyelőre az állvány deszkafala födi el a szobrot, leleplezése a jövő tavasszal lesz.” 

A teljes Millenniumi Emlékmű a magyar honfoglalás ezeréves jubileumához kapcsolódva készült el. A Schickedanz Albert építész által megálmodott oszlopcsarnok és a Zala György szobrász keze alól kikerült szoborcsoport egyaránt szimbolizálja a magyar államiság fénykorát és a Habsburg-dinasztiával kötött kiegyezést – tájékoztatott a Városliget Zrt. A teljes alkotást, ahogyan akkor nevezték, az Ezredéves Emlékművet 1929-ben avatták fel Budapesten az első világháború emlékére elhelyezett Hősök Emlékkövével. A Budapesti Hírlap, és más lapok is már két héttel korábban beharangozták az eseményt, egyebek között arra is felhívták a figyelmet, hogy „az Ezredéves Emlékművet övező egész nagy tér: Aréna-út–Műcsarnok–Városligeti híd és a Szépművészeti Múzeum által határolva lezárt területet fog képezni, amelyre csak meghívóval, illetve belépőjeggyel lehet jutni”. Zala György a munkájáért a Magyar Érdemkereszt kitüntetést kapta, majd a tér neve 1932-ben Hősök terek lett. 

Móczár Gábor felidézte, hogy az 1995–1996-os első restaurálási ütem során csak a Hét vezér szoborcsoport és Gábriel szobrának esztétikai rekonstrukciója valósult meg, a szerkezeti elemekkel akkor nem foglalkoztak. A 2021-es, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előtt végzett munkálatok a felületi tisztításra és az újrapatinázásra korlátozódtak, azonban a szakemberek ekkor szembesültek a korrózió okozta mélyebb szerkezeti problémákkal, amelyek veszélyeztették a szobor hosszú távú fennmaradását. 

Ez utóbbi felújítás kapcsán számos újságcikk született az emlékműről, a Magyar Nemzet így írt róla Szöllősy Ágnes füzete alapján: „A magyar közakarat a XIX. század folyamán többször is felvetette: nemzeti emlékhelyet volna jó létrehozni. Olyat, ahol történelmünk nagyjainak állíthatnánk méltó kegyhelyet. Wekerle Sándor miniszterelnöksége idején azután meg is született az Andrássy utat lezáró, ezeréves történelmünk foglalatát adó kompozíció terve. 1895 tavaszán Zala György szobrászt és Schikedanz Albert építészt bízták meg az emlékmű elkészítésével. A terveknek megfelelően a nemzeti-dinasztikus emlékmű oszlopsorának lábazatánál elbeszélő-szemléltető domborművek magyarázták a fölöttük elhelyezkedő, eszményített formába öntött királyok tetteit. A királyok közül hosszas vitákat követően a XIX. században legjelentősebbnek vélt uralkodókat: Szent Istvánt, Szent Lászlót, Könyves Kálmánt, II. Andrást, IV. Bélát, Károly Róbertet, Nagy Lajost, illetve Hunyadi Jánost, Mátyás királyt, I. Ferdinándot, III. Károlyt, Mária Teréziát, II. Lipótot és I. Ferenc Józsefet örökítették meg három méter magas bronzszobrokban. A kolonnád legfelső szintjén négy allegorikus szoborcsoport: a munka és a jólét, a tudás és a dicsőség, a béke, valamint a háború alakmásai foglaltak helyet. A központi rész emelt szintjén Árpád és a vezérek csoportjában a történelmi területfoglalás tényét kívánták kifejezni, míg az emlékmű legkiemelkedőbb pontján elhelyezkedő, a Szent Koronát és a kettős keresztet tartó Gábriel arkangyalban a nemzeti-állami függetlenség és az európai integrálódás eszméje nyert megfogalmazást. 

A jelenlegi rekonstrukciós munkálatok során a Gábriel-szobor bronzelemeit műhelyben restaurálják a szobrot tartó korinthoszi díszekkel együtt. A restau­ráció előkészületei során 3D-szkenneléssel dokumentálták az eredeti állapotot, a szobrot alapos restaurátori vizsgálatnak vetették alá annak érdekében, hogy a szakemberek eldöntsék, milyen eszközökkel és technikákkal tudják mielőbb helyreállítani a 120 éves alkotást. 

Repülő alak 

Hogy miért éppen Gábrielre esett a választás a millennium idején? A ligetbudapest.hu erre is választ ad nekünk: „Gábriel a hét főangyal egyike, a megújulás és a feltámadás angyala, Isten hírvivője. A legenda szerint II. Szilveszter pápa a lengyel uralkodónak szerette volna adni a Szent Koronát, egy éjjel azonban álmot látott, amelyben Gábriel arkangyal felszólította, hogy a koronát annak az ismeretlen országból érkező követnek adja, aki másnap reggel elsőként megjelenik előtte. Másnap korán reggel a magyar követ, Asztrik kalocsai érsek jelentkezett a pápánál, hogy István fejedelemnek királyi koronát kérjen. II. Szilveszter követte az angyali látomás utasítását, a magyar követnek adta a koronát, s egy keresztet is küldött vele, amellyel Istvánt a keresztény hit terjesztésében szerzett érdemeiért apostoli jogokkal ruházta fel. A Gábriel-szobor kezébe helyezett korona és kettős kereszt a pápa látomását és a keresztény magyar állam születését jelképezi.” 

Az öntvényeket a Gladenbeck (Beschorner) ­bronzöntöde készítette a Váci út 175. szám alatti műhelyében, a Gábriel-szobor készült el elsőként az emlékmű alakjai közül. Beschorner Alexander Márkus műércöntő a bécsi telephelye mellett Budapesten is indított egy vállalkozást Sándor Mátyás nevű fiának. Az 1880-as években indult öntöde kezdettől fogva ércöntvényeket és harangokat készített, alapanyagnak főként a bronzot használták. Hiába volt rengeteg megrendelésük, a XIX. század végére egyre több nehézséggel küzdött a cég, ezért a Gladenbeck vállalkozás budapesti fióktelepeként működött, majd 1903-ra megszűnt. 

Zala György díjnyertes alkotása rövid idő alatt művészeti elemző írásoknak is hivatkozásul szolgált. Egyik példa erre Riedl Frigyes 1903-ban megjelent tanulmánya az Athenaeumban, amely a kifejező mozdulatsorokról, köztük a repülés görög művészetben megjelenő típusairól is írt. Mint fogalmazott, az egyik irányzat szerint „a repülő alakok úgy vannak ábrázolva, mintha meredek fokon állnának vagy szabadon lebegnének és erős szél fújna velük szemben, mely ruhájukat dagasztja. Ez az ábrázolás megmaradt harmadfélezer éven át a mai napig. Az első híres példa reá az Olympia romjai közt talált Nike, Paioniostól; a legújabb példa rá Zala György honfoglalási emlékén a budapesti Andrássy-út végén a lebegő Gábriel arkangyal”. 

Élménytér a múzeumban 

A budapesti Néprajzi Múzeum épületében alakították ki azt a különleges élményteret, ahol interaktív és látványos időutazáson vehetnek részt az érdeklődők. Magyarország őrangyala – a Hősök tere Gábriel-szobra címmel várja az érdeklődőket a tárlat, ahol megismerhetjük a Hősök tere szobrának történetét, és testközelből is megtekinthetjük az alkotás eredeti mérettel megegyező másolatát. „A tárlat gerincét hét vetítési állomás adja, melyek archív felvételeken, metszeteken és egyéb vizuális alkotásokon keresztül idézik meg a Millenniumi Emlékmű létrejöttét, az azt megelőző, illetve követő évtizedeket, különleges korlenyomatot adva a magyar történelemből, egészen napjainkig. A kiállítás központi eleme Gábriel arkangyal szobrának eredeti mérettel megegyező másolata és az ott kialakított interaktív, gesztusvezérelt szelfipont, mely lehetővé teszi, hogy a használók saját digitális emléket készítsenek az angyallal” – írja az ismertető. 

„Az élménytér másik látványos eleme az íves falra vetített, 18 négyzetméteres installáció, ahol a látogatók virtuálisan felmehetnek Gábriel arkangyal mellé, és a szobor szemein keresztül megcsodálhatják, hogyan telik az angyal egy napja 36 méter magasságban” – olvasható a tárlat ajánlójában. A Millenniumi Emlékmű oszlopfőjének restaurálása közben a szakemberek a szobor alapzatában egy időkapszulát találtak. Az oszlopfő legfelső kőeleme alatt 120 éve egy borosüveget helyeztek el, amelyben egy összehengerelt papírdarab és nyolc korabeli pénzérme kapott helyet. Az üveg az eredeti beépítés során eltörhetett, így a papír a beton száradása közben felszívódó nedvesség hatására mára teljesen olvashatatlanná vált. Az érmék azonban megtekinthetők a kiállításban. 

A Nemzeti Újság 1929-ben, egy héttel az Ezredéves Emlékmű felavatása előtt interjút készített Zala Györggyel. A művész akkor így fogalmazott: „Gábor arkangyalt, az allegorikus csoportot, a hét vezért, a tizennégy reliefet és Mária Terézia szobrát én komponáltam. Hosszú évek munkája volt ez, amelyet sokszor és sokan támadtak, igazságtalanul. A mű befejezését a kormányzó tette lehetővé, aki magas közbenjárásával a még szükséges figurák bronzba öntéséhez anyagi támogatást eszközölt ki. A munka befejezése nagy megnyugvás nekem és elégtétel a támadásokkal szemben.” A cikk szerzője így zárta írását: „Klasszikus szobrász Zala György, sajátosan magyar tehetség, gazdag skálájú és bámulatosan produktív. Még ma is állandóan dolgozik. Készül az útra, amely a halhatatlanság felé vezet…”