Olvastató erő

Ahogy belépek a budai bevásárlóközpont könyvesboltjába, a legelegánsabb központi helyen Krasznahorkai László könyveit látom német és angol nyelven. És magyarul? – kérdezem. Nevetve mondja az eladó: ma megrohamoztak minket, és minden könyvét megvették. Aznap, október 9-én jelentették be azt, hogy Krasznahorkai László magyar író kapta a világ legrangosabb irodalmi elismerését, az irodalmi Nobel-díjat. Kell ennél jobb reklám egy magyar írónak? 

Legyünk büszkék rá! És ez a roham azt jelenti, büszkék lettünk rá. 

A Gyulán, 1954-ben született írónak a díjat látnoki erejű életművéért ítélték oda, amely az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét – mondta el a döntést követően Mats Malm, a Svéd Akadémia titkára. Az irodalmi Nobel-bizottság elnöke, Anders Olsson elemzésében – amelyet Olsson betegsége miatt az eseményen a bizottság egyik tagja ismertetett – Krasznahorkai nagyszabású életművének több regényét és egy elbeszéléskötetét emelte ki. Felidézte, hogy Krasznahorkai Gyulán született, és ennek a dél-alföldi, román határ menti világnak a hangulatát idézte meg Sátántangó című első regényében, amely Magyarországon 1985-ös megjelenését követően­ irodalmi szenzációvá vált, és amelyből 1994-ben a szerző forgatókönyve alapján Tarr Béla forgatott világhírű filmet. A szerző második műve, Az ellenállás melankóliája egy alföldi kisvárosban játszódik, ahová vándorcirkusz érkezik. A regény megjelenése után Susan Sontag amerikai kritikus Krasznahorkait az „apokalipszis mesterévé” koronázta. „Álomszerű jelenetek és groteszk karakterábrázolások segítségével Krasznahorkai László mesteri módon mutatja meg a rend és a rendezetlenség közötti brutális küzdelmet” – fogalmazott Olsson. A Háború és háború című regényében a levéltáros Korin György New Yorkba, a „világ közepébe” utazik, hogy egy, az archívumban felfedezett rejtélyes eposzt bemutathasson a világnak. 
Az irodalmi Nobel-bizottság elnöke, Anders Olsson kiemelte, hogy „Krasznahorkai prózája a hosszú, kanyargós, pontok nélküli mondatokkal jellemzett, folyékony szintaxis felé fejlődött, amely mára már a szerző védjegyévé vált”. A Báró Wenckheim hazatér című, 2016-os művében a hangsúly a hazatérésen van. Az irodalmi hagyományokkal szívesen játszó Krasz­na­horkai Dosztojevszkij egyik hősét idézi meg a reménytelenül szerelmes, szerencsejáték-függő báróban, aki az Argentínában töltött évek után hazafelé tart Magyarországra. A regény csúcspontja, amely sok szempontból komikus csúcspont is, a helyi közösség által a bárónak rendezett örömteli fogadás, amelyet a melankolikus főszereplő mindenáron el akar kerülni. 

„Krasznahorkai László a Kafkától Thomas Bernhardig nyúló, az abszurdizmus és a groteszk túlzás által jellemzett közép-európai hagyomány nagyszerű epikus írója. De több is rejlik benne: keleti hatások is megmutatkoznak műveiben, amelyek hangvétele szemlélődőbb, finoman hangolt” – értékelte Olsson a Nobel-díj honlapján is közzétett méltatásában. 

Krasznahorkai László, a 71 éves író a Nobel-díjjal 11 millió svéd koronát (388 millió forintot) kap. A díjat hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján adják át. 

∗

– Nagyon büszke és boldog vagyok, hogy bekerülhettem a sok igazán nagy író és költő sorába – mondta Krasznahorkai László a Nobel-díj honlapjának adott interjúban, miután bejelentették, hogy idén ő kapja az irodalmi Nobel-díjat. 

Az író elmondta: egyáltalán nem számított az elismerésre, és hangsúlyozta, nagyon büszkévé és boldoggá teszi az is, hogy anyanyelvét, a magyar nyelvet, „ezt a kis nyelvet” használhatja. „Elsősorban az olvasóknak köszönöm” – mondta, hozzátéve: azt kívánja mindenkinek, hogy használják a fantáziájukat, és olvassanak, mert az olvasás gazdagít és erőt ad ahhoz, hogy túléljük a mostani nagyon nehéz időket. Arra a kérdésre, hogy mi jelenti számára a legnagyobb inspirációt, azt mondta: a keserűség. „Nagyon szomorú vagyok, ha a világ állapotára gondolok. Ez a legnagyobb inspirációm, az emberi világ” – mutatott rá, hozzátéve, hogy ez inspiráció lehet a jövő írói számára is, hogy adjanak valamit a következő generációnak, ami segít valahogy túlélni ezt a nagyon sötét időszakot. Krasznahorkai László az interjúban beszélt arról is, hogy jelenleg Magyarország mellett Triesztben és Bécsben, vagyis az egykori Osztrák–Magyar Monarchia városaiban él. A Nobel-bizottság telefonhívása Frankfurtban érte, ahol egy beteg barátját látogatta meg. Arra a kérdésre, hogyan ünnepel, azt mondta, hogy talán elmegy barátokkal vacsorázni, portóit és pezsgőt isznak. A svéd nemzeti rádiónak nyilatkozva felidézte, hogy eredetileg nem akart író lenni, csak egy könyvet akart írni. Később úgy érezte, hogy a Sátántangó nem lett teljesen tökéletes, így elkezdett írni egy újabb könyvet, hogy „kijavítsa”. De később abban is talált olyat, amivel nem volt elégedett, úgyhogy írt egy újabb könyvet. „Az életem egy állandó javítás” – jegyezte meg az író. Arra a kérdésre, hogy hogyan fogadta a Nobel-díj hírét, azt mondta: először csak ideges volt, aztán egyszerre nyugodt és ideges. Hozzátette: reméli, Magyarországon is mindenkit büszkévé és boldoggá tesz a Nobel-díja. 
Sulyok Tamás köztársasági elnök és Orbán Viktor miniszterelnök is gratulált Krasznahorkai Lászlónak az irodalmi Nobel-díjhoz. Orbán Viktor Kolozsvárról jelentkezett a Kossuth rádiónak adott szokásos reggeli rádióinterjújával. A miniszterelnök az RMDSZ ünnepi konferenciáján vett részt Erdély fővárosában.

Az interjúban természetesen szóba került Krasz­na­horkai László is, aki egy nappal korábban kapta meg az irodalmi Nobel-díjat. Elárulta, hogy Kolozsváron megünnepelték az író díjazását, azonban arról is beszélt, hogy „Krasznahorkai Lászlót nem nevezném a Fidesz szavazói magjához tartozó írónak”. Hozzátette, ez azonban teljesen lényegtelen a számára, mert „ezt a dolgot nem pártszempontokon és politikai szemüvegen keresztül kell nézni”. 

Kiemelte, Magyarországon minden Nobel-díj különleges jelentőséggel bír, „pont úgy, mint az olimpiai aranyak”. „Egy olyan ország mint mi vagyunk, az folyamatosan teljesítménykényszer alatt van. Most nemzeti szemüveget kell feltenni. Óriási dolog, hogy egy hazánkfia egy irodalmi Nobel-díjat meg tudott kapni. Emögött óriási munka van, gratulálunk hozzá" – mondta a kormányfő. 

∗ 

Kulcsár Szabó Ernő irodalomtörténész szerint Krasz­nahorkai László jelentősége szövegei nyelvművészeti egyediségében van – adta hírül a szakmai méltatást az MTI. 
Írásmódja már pályakezdése óta összetéveszthetetlen másokéval. Az irodalomtörténész szerint ennek azért van különös nyomatéka, mert a Nobel-díjat gyakran olyanok is megkapták, akiknél nem az írásművészet egyéni igényessége volt a döntés fő szempontja. A mindent átjáró, nyomasztó nyelvi atmoszférának kevés kiemelkedő mestere van itt, Európában is – mutatott rá Kulcsár Szabó Ernő, kiemelve ugyanakkor, hogy ez a nyomasztó atmoszféra éppen hogy nem a humán tartalmakkal szembeni közömbösség közege, hanem nagyon is mély elkötelezettséggel vetít fenyegető távlatot a – talán még megmenthetőnek ítélt – humán jövőre. 

Krasznahorkai jellegzetesen valami olyasmire kényszeríti a befogadót, ami egyik leglényegibb eleme a nyelvművészetnek: a lassú olvasásra – magyarázta az irodalomtörténész. Kulcsár Szabó Ernő szerint ez a díj azért is óriási jelentőségű, mert a magyar irodalom néhány évtizeddel korábbi vitathatatlan nemzetközi presztízse eléggé kezdett halványulni. „Az újabb magyar epika, pedig nagyon is figyel rá a világ, nem tudott ilyen nyelvművészeti jelentőséggel emlékezetes műveket alkotni. És hát a világra nyitott horizontjai is eléggé elmaradtak Krasznahorkaié mögött” – fűzte hozzá. Kulcsár Szabó Ernő kiemelte: személy szerint azért örül a díjnak, mert az ilyen művek ismét közel kényszerítik olvasóikat a szövegművészethez. „Nagyon jó, hogy erre éppen egy kis nyelv irodalma, a magyar irodalom ad most messze mutató példát” – hangsúlyozta Kulcsár Szabó Ernő. 

– A Nobel-díjjal Krasznahorkai László írói szolidaritását, sajátos együttérző képességét, prófétai látásmódját, a látnoki hangvételt és jellegzetes nyelvi teremtőerejét ismerték el – mondta az MTI-nek Zsadányi Edit, az ELTE Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet egyetemi docense, az író monográfusa. Krasznahorkai Lászlót a kiszolgáltatottak világa, a kirekesztett emberek, a kelet-európai térségben a hétköznapi emberek sorsa különösen érdekli, akikről sohasem leereszkedően ír, hanem belső nézőpontból, együttérzően. Az író első két regénye, a Sátántangó és Az ellenállás melankóliája is ezzel foglalkozik. Később globalizációs fordulat következett be az életművében, és a Kelet felé, Japán és Kína felé fordult, de Amerikában játszódó regénye is van – tette hozzá a monográfus. Mint fogalmazott, az egyszerű emberek gondolkodásmódját, szorongásait egy különleges nyelven közvetíti, jellegzetes hosszú mondatokban, stilizált nyelven, amely a méltatlan emberi sorsokkal szemben művészi vigaszt nyújt. Apokaliptikus látásmódja, tragikus hangvétele, az abszurd iránti fogékonysága jellegzetessége Krasznahorkai László prózájának – hangsúlyozta Zsadányi Edit. Hozzátette: a prófétai megszólalás, az apokalipszis visszatérő képe az életműben a pandémia és a globális válságok, a környezetszennyezés globális helyzetében különösen aktuálissá tette az életművet manapság. 

A Magvető Könyvkiadó szerkesztőségének csapata elmondhatatlan örömöt érzett, amikor kiderült, hogy Krasznahorkai Lászlónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia – mondta Szegő János, a kiadó és az író szövegeinek szerkesztője az MTI-nek, jelezve: november közepén jelenik meg a friss Nobel-díjas alkotó legújabb kötete. 

∗ 

Mary E. Brunkow és Fred Ramsdell amerikai, valamint Szakagucsi Simon japán tudós kapja az idei orvosi-élettani Nobel-díjat a perifériás immuntoleranciával kapcsolatos felfedezéseikért. A Nobel-bizottság indoklása szerint a három tudós azonosította az immunrendszer biztonsági őreit, a szabályozó T-sejteket, amelyek megakadályozzák, hogy immunsejtjeink saját szervezetünket támadják. Eredményeik reményt nyújtanak az autoimmun betegségek kezelésére vagy gyógyítására, hatékonyabb rákkezeléseket tehetnek lehetővé, és segítségükkel megelőzhetők lehetnek a súlyos szövődmények az őssejtátültetések után – hangzott el a bejelentéskor.

Kitagava Szuszumu japán, Richard Robson brit és Omar M. Yaghi jordániai születésű amerikai tudós kapja a fémorganikus térhálók kifejlesztésében elért eredményeiért az idei kémiai Nobel-díjat a Svéd Királyi Tudományos Akadémia stockholmi bejelentése szerint. A három tudós a nyolcvanas évek végén olyan molekuláris szerkezeteket hozott létre, amelyek nagy porozitásúak, és amelyeken keresztül gázok és más vegyi anyagok áramolhatnak. Ezek az úgynevezett fémorganikus térhálók (MOF) alkalmasak bizonyos anyagok megkötésére és tárolására. Felhasználhatók például a sivatagi levegőből történő vízgyűjtésre, a szén-dioxid megkötésére, mérgező gázok tárolására vagy kémiai reakciók katalizálására – olvasható az Akadémia közleményében. Kihirdették azt is, hogy María Corina Machado venezuelai ellenzéki vezető kapja idén a Nobel-békedíjat.