Papp Laci 100

Minden idők legjobb magyar „öklésze” – ahogyan dr. Mező Ferenc szellemi olimpiai­ bajnok nevezte – Angyalföldön született. Már gyermekkorában szerette a futballt, édesapja hegedülni taníttatta, és ökölvívó-mérkőzésekre is elvitte. Alig múlt tízéves, amikor elveszítette apját. Akkor tette le a hegedűt, amelyhez szintén volt tehetsége. 

Maradt a foci és az ökölvívás, de egyelőre csak a grundon vívott meccseken. Komolyabban csak 1945-ben fordult a boksz felé. Tehetségét nevelőedzője, Fehér István hamar felismerte, és ettől kezdve tudatos munka indult el. 

Első komoly sikerét még ugyanabban az évben aratta, a válogatott Bicsák Gyula ellen lépett ringbe. A mérkőzés különlegessége, hogy nem készült rá. „Ültem a nézőtéren, amikor izgatott rendezők kerestek meg, és felkértek, álljak ki a csepeli Bicsák ellen középsúlyban, mert megbetegedett az ellenfele” – emlékezett vissza. A mérkőzés a második menetben véget ért, ellenfele feladta a küzdelmet. Papp László ezzel elindult a világhír felé: 1946-ban megszerezte első egyéni magyar bajnoki címét, amelyet még hat alkalommal megismételt 1947–1956 között. Kétszer volt Európa-bajnok: 1949-ben és 1951-ben. 
Az 1948-as londoni olimpián középsúlyban aranyérmet nyert, majd Helsinkiben (1952) és Melbourne-ben (1956) is a dobogó legfelső fokára állhatott. Három egymást követő olimpiai győzelme a sportág egyik legnagyobb teljesítménye. 

Harmadik olimpiai győzelme után, 1957-től az állami vezetés engedélyezte számára, hogy profi ökölvívó legyen, de ebben a minőségében itthon nem bokszolhatott, „hazai” mérkőzéseit Ausztriában kellett megvívnia. A hivatásosok között veretlen maradt: 29 mérkőzésből tizenegyet kiütéssel, tizenkettőt pontozással, négyet technikai K. O.-val nyert meg, két mérkőzése döntetlennel ért véget. A középsúlyú profi Európa-bajnoki címét 1962-ben szerezte meg. 

1964 végén a kommunista sportvezetés pályafutásának befejezésére kényszerítette, megfosztva őt attól a lehetőségtől, hogy a világbajnoki címet is megszerezze. Ennek ellenére hű maradt hazájához és az ökölvívósporthoz: edzőként, majd később szövetségi kapitányként segítette a magyar ökölvívók felkészítését. Egykori edzőjével, Adler Zsigmonddal új, személyre szabott edzésmódszereket vezettek be, kemény munkát követeltek a sportolóktól. 

Az eredmények pedig nem maradtak el: a magyar ökölvívók taroltak az 1969-es és 1971-es Európa-bajnokságon. A müncheni olimpián, 1972-ben Gedó György a dobogó legfelső fokára állhatott, míg Orbán László és Kajdi János ezüstérmet szerzett. 

1992-ben ment nyugdíjba, de a sportot továbbra sem hagyta ott. Boksziskolát nyitott, később egyesületeknél segített. Betegsége 1996-ban visszavonulásra késztette. 2003. október 16-án hunyt el Budapesten. 

Életrajzírói, sporttársai nemcsak egyedülálló sporteredményeit emelik ki, hanem emberi kvalitásait is. Szerénysége, fegyelme és következetessége tette igazán naggyá, mércévé a magyar sportban.