„Vigyék innen a bús francba!”

– Te szerepzavarban vagy, Béla! Neked kéne itt állnod, és kérdésekkel bombázni a szakértőket – kezdi mondandóját a medgyesegyházi vállalkozó, Csicsey Zoltán, a polgármester régi barátja és királycsinálója a falugyűlésben. – Közénk való vagy, ehelyett állandóan ellenünk kampányolsz; de még soha nem hallottam tőled, hogy gyerekek: lehet, hogy ez füstölni fog. Nem értem ezt, hogy ennyire erőműpárti lettél. Te folyton jogállamiságról beszélsz. Ausztriában is jogállam van, mégis habzik a Rába. Látod: senki nem hisz a jogállamban.
Az utolsó mondatot hosszú taps követi.
– Béla – folytatja enyhébben, majdnem kedvesen Csicsey –, állítom, aki a teremben van, annak a kilencvenkilenc százaléka rád szavazott. Ezt a bizalmat miért játszod el azzal, hogy szembefordulsz mivelünk, mindenkivel? Itt mindenki szeretett téged. Hát legyél köztünk. Legyél medgyesi lakos te is. Nem azt akarjuk tőled és a képviselő-testülettől, hogy változtassátok meg a döntéseteket. A véleményetek változzon meg! Álljunk oda mindannyian vasárnap, és együtt szavazzunk, hogy vigyék a bús francba ezt az erőművet, mert nekünk nem kell!

Elvileg helyeslik
Medgyesegyházán a Hujber Ottó nevéhez kapcsolódó cégcsoport akart szalmatüzelésű erőművet építeni, amihez az önkormányzat az elvi hozzájárulását 2006-ban viszonylagos csendben adta meg. Ugyanakkor vételi jogot engedtek a Medgyesi Hőerőmű Kft.-nek egy, a falu szélétől nem messze fekvő területre, arra az esetre, ha a cég az erőmű felépítéséhez meg tudja szerezni a szükséges engedélyeket. A falu közvéleménye csak 2007-ben értesült arról, hogy mi készül, holott a képviselő-testület minden döntését közvetíti a helyi kábeltévé – ugyanakkor az átlagember számára nem mondták el érthetően, hogy Békés megye ezen eldugott, de zsíros földekben gazdag vidékén egy eddig sehol nem látott méretű szalmatüzelésű erőművet készülnek építeni. Arról nem is szólva, hogy ez pontosan mivel jár.
Miután a dolog elterjedt a faluban, jelentkeztek az ellenzők, és az ötödik ciklusát idáig a falu teljes megelégedésére folytató polgármester, Nagy Béla kénytelen volt minden elérhető felületen hangsúlyozni, hogy nem hulladékégetőről van szó, hogy az önkormányzat elvi beleegyezését a hatósági engedélyek kiadásához kötötte, ami még el sem kezdődött, és hogy a szalmatüzelésű erőmű milyen előnyökkel jár a környéknek.
– A dél-békési kistérségben húsz százalékot meghaladó a munkanélküliség. Egy ilyen munkahelyteremtő szándékra elviekben csak igent lehet mondani – véli a polgármester. A beruházó százharminc körüli munkahelyet ígér, megadva azt is, mennyi és milyen végzettségű emberre lesz szüksége. Ennél fontosabb, hogy a mezőgazdasági termények hektikus piacán biztos felvásárlóként, előre meghatározott áron jelentkezne a szalmáért, az ígéret szerint hárommilliárd forintos piacot biztosítva a gazdáknak.
– Mindemellett az önkormányzat is százmillió forintot meghaladó helyi adóbevételben részesülne. Azt is hozzá kell tenni, hogy az energetikai ipar betelepülése a világon mindenhol további ipari fejlesztéseket vonz – mondja Nagy Béla. – Az összes többi kérdésben szakmai vitába nem kell bonyolódnunk. Magyarország jogállam. Egy ilyen típusú beruházásnak több mint tizenöt jogszabálynak kell megfelelnie: nem fordulhat elő, hogy bármely hatóság olyan erőművet engedélyezzen, amely a környezetre a legkisebb veszélyt is jelentené.

Jogos félelem
Miért ellenzik mégis sokan a beruházást?
– A hangadók jellemzően olyan vállalkozók, akik egyébként görögdinnyét, búzát, kukoricát, napraforgót, tökmagot, mogyorót termeltetnek és vásárolnak fel – mondja a polgármester. – Nyilván a gazdasági érdekeiket érzik veszélyeztetve. Minél inkább ki vannak szolgáltatva a termelők, annál jobb nekik. Ilyen környezetben, ahol nagy a munkanélküliség, rendkívül nyomott bérek vannak. Megalapozott félelem a vállalkozók részéről, hogy ha százharminc munkahely lesz itt, azzal vége az olcsó munkaerőnek is.
Az erőmű elleni tiltakozás megszervezését valóban a helyi vállalkozók vették a nyakukba: helyi népszavazási kezdeményezésüket is egyikük nevével adták be, mert az Élhető Medgyesegyházáért Egyesületet akkor még nem sikerült bejegyeztetni.

Szemét, hulladék
– Sok körülmény amellett szól, hogy ebben az erőműben később hulladékot égetnének – sommázza a legsúlyosabb ellenérvet Holecz István, az Élhető Medgyesegyházáért Egyesület szóvivője, szintén agrárvállalkozó. Az ellenérveket a következőképpen lehetne összegezni: szalmatüzelésű erőműhöz a közelben nincs elég szalma. A Szerencsről eljuttatott termeltetési feltételekből világos, hogy a szalmával több baj lenne, mint rajta a haszon. Bálázását, akár télen át tartó tárolását, szárazon tartásának kockázatát, a betonúthoz való elszállítását is a termelőnek kellene állni, mindezt kétezer forintos tonnánkénti áron, úgy, hogy a tíz évre szóló szerződés nem tartalmaz inflációkövetést. A költségeket, illetve azt levonva, hogy a pernyét a termelőnek vissza kell vásárolnia és szétszórnia a földjén, vajmi kevés marad: többet ér a szalma, ha egyszerűen betárcsázzák. Az alternatív energianövények közül a beruházó a cukorcirkot és az energiafüvet emlegette, ebből nagyobb tömeget lehetne előállítani, de az előbbinek a termelése kipróbálatlan, az utóbbinak a feldolgozása bajos. Energiaerdőről nincs szó – pedig ez a nyersanyag kisebb erőművekben már bizonyított. Ekkora, pusztán szalmatüzelésű erőmű sehol nem létezik, és a beruházó által hivatkozott, kisebb teljesítményű külföldi erőművekben fával és szénnel is tüzelnek azért, hogy a folyamatos üzemet biztosítani tudják. Ezekben jellemzően csupán harminc-negyven ember dolgozik, azok is főleg mérnökök.
Arra Csicsey Zoltán mutat rá, hogy a Medgyesi Hőerőmű Kft. öt tulajdonosa közül az egyik – a Három Plusz Kft. – egy műanyag-feldolgozó cég, és az öt tagcég további tagjai között egy sereg MÉH, műanyaghulladék- és szemétgyűjtő cég szerepel. Az egyesület által meghívott előadók, illetve Várszegi Tamás helyi háziorvos abban az esetben is jelentős füstkibocsátást jósolt, ha netán mégis szalmabálákat égetnének el. Ami Csicsey szerint azért sem jó, mert a medgyesi dinnye, amely a környéken kétezer hektáron terem, javarészt exportra megy: a külföldi piac a vélt környezetszennyezést is megtorolja. – Szezonban minden héten kétszer ellenőriznek a német partnerek – mondja a dinnyefelvásárló.
Az ellenzők által felhozott kétségeket az önkormányzat nem tudta – nem is akarta – érdemben cáfolni. A polgármester által meghívott szakemberek általános tájékoztatást adtak a technológiáról, illetve a jogszabályok tartalmáról, de a konkrét terveket sokszor nem is ismerték, így nem vitatkozhattak komolyan az ellenzőkkel. Hujber Ottó a népszavazás előtt a megyei lapban egész oldalas hirdetésben fordult a medgyesiekhez: az oldal legfontosabb eleme egy, az igen szócskánál beikszelt szavazólapminta volt.

Fóliaerőmű
– Akkor kellene ide környezetvédelmi szakembereket hívni, amikor a dinnyeszüret után kezdődik a fóliaszüret – szólalt fel az egyik lakossági fórumon egy középkorú férfi, akinek a nevét utólag nem sikerült megtudnom. – Az alsó talajtakaró, illetve a csöpögtető felszedése. Azt kérdezném én, hogy amikor a kétezer hektárra való fóliát égetéssel, kókányolt kazánokban semmisítjük meg, akkor mennyi a károsanyag-kibocsátás?
– Sajátunkat égetjük, nem a másét – ordították vissza a megjelent erőműellenzők, még az amúgy szelíd Várszegi doktort is elöntötte a méreg. – A meglévő terhelésre rá fog jönni az erőmű terhelése! Üljön le, ne beszéljen hülyeségeket!
Az ingerültség érthető: a helyben megjelent vállalkozók egy része bevallottan mindenféle mezőgazdasági hulladékkal is tüzel, amelyek a szárítókból maradnak ki. Pedig nem csak ezt az egy zavarba ejtő kérdést lehetett volna feltenni azzal kapcsolatban, hogyan folytatható Medgyesegyházán az élet változás nélkül. A kitűnő minőségű – 30-40 aranykoronás – földeken főleg a nagy kézimunka-igényű dinnyét termesztik. A hűsítő gyümölcs felvásárlási ára tavaly átlagban öt-tíz forinttal volt az önköltség alatt.
– Minden szezonban bújócskázunk a munkaüggyel – mondja egy névtelenséget kérő helyi kistermelő –, mert egyszerűen legálisan lehetetlen megoldani a napszámot. A kiskönyv tulajdonképpen nem rossz megoldás, de akkor meg irodát kell nyitni a szántóföldön. Ha ezek a gyakran írni-olvasni nem tudó emberek otthon hagyják a kiskönyvet, nem küldhetem őket haza, mert akkor mind otthagy. Így aztán az utóbbi időben inkább keresztbeállok a földúton az IFA-val: ha jön az ellenőr, telefonálok, mindenki szétszalad, és csak aztán állok félre. Ha egyszer elkapnak, azzal elment az éves hasznom.
A szezon összesen néhány hónapos munkát ad, négy-ötszáz forintos órabérért.
– Még hogy az erőmű munkát ad a helyieknek – dohog a családjával közösen kétszáz hektáron gazdálkodó, de szárítót is működtető Zsíros Istvánné. – Kinek? Napszámos sincsen. Fel akartam venni a vállalkozásomhoz egy embert a meglévő három mellé, mondtam, fizetem a járulékokat. Nem találtam senkit.

Légy gazdag!
Maradt még a vád: az erőművet csak a gazdagok ellenzik.
– Erre én azt mondom: amikor fiatal voltam, én is szegény voltam! – mondta ki minden vállalkozó titkos gondolatát Zsíros Istvánné a falugyűlésen. – Oldd meg magadnak, hogy te is gazdag legyél! Vegyél fel hitelt, zálogosítsd el a házadat, éjjel-nappal dolgozz, hogy vissza tudd fizetni! Ha négykézláb kell dolgozni, akkor is, mert a hitel rá van terhelve a házra, a szárítóra, mindenre! Negyvenfokos melegben a piacon vagyok, négyszer hetenkint, hatvankilenc évesen! Itt vannak ezek a mezőgazdasági vállalkozók. Melyiküknek adtak milliókat a szülei? Nem mindenki saját magának teremtette meg? Akkor miért vagyunk ellenségesek egymással, hogy te gazdag vagy, te meg szegény? Álljon már meg a menet, mindenki meztelen született erre a világra! Mindenki magának döntötte el, mit akar! Dohányzok, kocsmában ülök egész nap? Onnan nézem, hogy hú, te bolond, dolgozol? Nem úgy kell gondolkozni, hogy cigarettázok, kávézok, diszkóba megyek… sehova! Sehova! Minden pénzt összerakok, és megelőzöm a bajt.
Medgyesegyházán sikerült „megelőzni a bajt”. A február harmadikán tartott helyi népszavazáson a medgyesiek eldöntötték: nem vállalják a kockázatot. Több mint hetvenszázalékos részvétel mellett a válaszolók kétharmada elutasította az erőmű tervét.
– Ez a létesítmény valahol máshol mindenképpen meg fog épülni, és akkor önök meggyőződhetnek arról, mit jelent egy településen százharminc új munkahely, vagy az, ha a termelő jelentős jövedelemhez jut – jósolta Nagy Béla még a szavazás előtt.
Hujber Ottó cégei tíz hasonló szalmaerőmű építését tervezik az országban.
A biomassza energetikai célú felhasználását világszerte egyre többen vitatják. Jelenleg nincs ennél újabb ötlet az agrárvidék szegénységének felszámolására.

Ujvári Sándor felvételei