Szép volt, Talma!

Tovább íródik tehát egy legenda, melyet Puhony Nándor, Szabó II. László, ám leginkább Drapál János jegyzett a magyar motorsport aranykönyvébe. Drapál az első volt, aki világbajnoki futamot nyert a 250 cm3-es géposztályban az 1970-es években, és a világbajnoki összetett versenyben többször is az első tízben végzett. Győzött a Csehszlovák, a Jugoszláv és az Osztrák Nagydíjon, a szocialista országok Béke és Barátság versenyének hatszor volt a nyertese. Most Talma az élen áll a világbajnoki pontverseny összesítésében. Mi, akik biciklire szerelhető Dongó segédmotoron, Berva vagy Tünde robogón Drapál Janinak álmodtuk magunkat egy Danuvia vagy egy Pannonia nyergébe, ma a televízió előtt görcsösen szorítjuk a fotel karfáját, amikor Gábor öt másodperces előnynyel fordul a célegyenesbe. Azok pedig, akik a Kawasakik, Suzukik, Harley-Davidsonok tankja mögött ülnek, a hétvégeken csapatba verődve elindulnak a világbajnokság soros futamának helyszínére, hogy nemzetiszínű zászlót lobogtatva biztassanak egy magyart, aki éppen most készül a világ tetejére motorozni. Mi tagadás, napjainkban nincs túlzottan sok részünk hasonló örömökben. Gábor meg szerény, mosolygós, talán fel sem fogja még, mekkora boldogságot szerez az egész országnak csodálatos szereplésével. Pedig tudhatná – ha másból nem, hát abból, hogy a szerelője a győzelme után könnyezve borul a nyakába…
Drapál Jani fiatalon, 56 évesen hagyott itt bennünket, alakját és teljesítményét emléktábla őrzi. Gábor, húzd a gázt, ígérjük, mi sem leszünk hálátlanok, amiért a versenyeden veled száguldhatunk! Még akkor is, ha csak a fotel karfáját szorítjuk.
P. B.