Sportnapló

Hiszen többnyire azok az országok jutnak főszerephez, ahol otthon jól működnek a sportág rendszerei és alrendszerei. A Real Madridból, a Barcelonából, a Valenciából vagy akár a Bundesligából azért valamivel könnyebb válogatni, mint a Fenerbahcéból, Galatasarayból, netán a szentpétervári illetőségű Zenitből. Görögök azért kellenek, hogy minden kiscsapatban éltessék a reményt. Ám a csoda máris nem csoda, ha tervezhető, és valamennyi sarkon egy Fatih Terim rángat elő piros szemű, fehér nyuszit a cilinderből.
A kontinenstornán, ha nyögvenyelősen is, de győzött az igazság: két olyan ország legjobbjai jutottak a fináléba, amelyekben díszes katedrálisait építették fel a sportágnak. A spanyolok és a németek összecsapása után nem idézhettük Gary Linekert, aki szerint „a futball az a játék, melyet huszonketten játszanak és mindig a németek győznek”. Merthogy ezúttal a spanyolok diadalmaskodtak, 1-0 arányban! Ráadásul joggal, megérdemelten – a németek pedig a produkciójukkal még az ezüstéremre sem szolgáltak rá.
Most el lehetne azon tűnődni, hogy mi lett volna, ha Michael Ballack nem löki el szemet szúróan szabálytalanul a török védőjét, ám az akadémikus filozofálásnak nincs értelme. Az élet végül igazságot szolgáltatott… Mi, szurkolók konstatálhattuk, hogy nem a döntő hozta a legszínvonalasabb összecsapást!
Ha visszavittük az üres sörösüvegeket, melyek az Eb közvetítései alatt felhalmozódtak, elgondolkodhatunk azon, hogy a hétvége nekünk, magyaroknak sem volt eseménytelen. Idézhetnénk aktuálisan Kazal Lászlót: „Nyugi, dagi, nem csak foci van a világon!” Talmácsi Gábor ugyanis egy meglehetősen zaklatott futam során – melyet eső miatt félbeszakítottak, s végül ötkörös „utóirattal” tudtak le – győzött Assenben, méghozzá csodás hajrával, és visszaadta a reményt csüggedni látszó hívei számára. Jól „muzsikáltak” férfi és női pólósaink is, mindkét alakulat tornát nyert.
No és Szávay Ági: volt egy hullámvölgy az idei pályaívében, amikor fűtől-fától kikapott. Női párosban úgy-ahogy tartotta magát, mire a szkeptikusok azt mondták: „Azért, mert a világranglista 9.-jével, Dinara Szafinával viteti magát…” Ezúttal ország-világ láthatta, ki a főnök kettőjük között: bizony, Ági cipelte a hátán a megtermett orosz lányt!
Országos belügy – egyelőre –, de nekünk akkor is fontos: Szegeden eldőlt, hogy kajakban Kovács Kati akár három számban is rajthoz állhat az olimpián. Akik bánják: azok, akik kitartottak Fábiánné Rozsnyói Katalin mellett.
Nem tudom, hányan fognak majd emlékezni arra az olimpia után, hogy Kati nénit, a „mesteredzőt” ötször választották az újságírók az év edzőjévé…