Sportnapló

Pedig már akkor is szemet szúrhatott volna valakinek, hogy ebből a sporteseményből mi ki vagyunk szervezve. Jó, tudom, hogy Trabanttal, Zaporozseccel, Moszkviccsal nem tudtunk volna rajthoz állni, de annak a fránya szerződésnek – mely igen szép pénzt hoz éppen Ecclestone úrnak meg a mindenkori dobogósoknak, a Ferrarinak, a McLarennek, a BMW-nek és nem tudom, még kinek – lehetett volna olyan záradéka, hogy ha egy mód lesz rá, ugyan menedzseljenek már magyar versenyzőt is. Mondjuk éppen a csecsemő Baumgartner Zsoltot, ha majd odakerül… Merthogy odakerült – aztán a mezőny végén futogatott, és máig sem tudjuk, azért-e, mert ennyire futotta a talentumából, vagy azért, mert kutya rossz autót adtak alá.
Nem előnyt kellett volna kérnünk, hanem esélyt. A dolog már azért sem lett volna egy halott ötlet az első tárgyalások korában, mert a magyar nézőt mi mással lehetett volna kicsalogatni a pályára, ha nem azzal, hogy honfitársának is szurkolhat?! És a kezdet kezdetén még alkupozícióban voltunk, igent mondtak volna bárminő kérésünkre. Most a versenyen 109 ezer néző foglalt helyet a lelátón, de voltak még szabad helyek. Ha az ájulásig boldog, sportért felelős miniszter a versenyek pápájával a garantált évi tízszázalékos jogdíjemelésen felül talán arról is szót ejtett volna, miként lehetne kicsit jobban a miénk a nálunk rendezett Forma–1, nyugodtabb lennék.

Mindez nem szőrszálhasogatás, csupán azért fanyalgok itt, mert jövőre jön a Moto GP. A versenynaptárban minimum öt esztendeig szerepel a Magyar Nagydíj, így itt már kicsit más a helyzet. A Balatonring Sávoly község határában épül – aki most még csak ízlelgeti a település nevét, hamarosan úgy fogja vágni, mint Mogyoródét. De nem csak emiatt más a leányzó fekvése: egy világbajnokot tudunk aduként kivágni a tárgyalások során, ugyanis Talmácsi Gábor jelenleg a felkent uralkodó a 125 köbcentis kategóriában. Más kérdés, hogy az új pályán minden bizonnyal már a 250 köbcentisek között fog versenyezni, sőt nevével egy iskola is indul, amely az ifjú tehetségeket fogja kerékre bocsátani. Az első futamot jövő szeptemberben tartják nálunk, a későbbiekben azonban tavasszal köröznek majd a Magyar Nagydíj résztvevői. Nem kell tehát a jövőben Brnóba utaznia annak, aki látni akarja Talmát. Meg Tóth Imrét, akiről méltatlanul kevés szó esik szezon közben – jó lenne, ha a hazai pályán tenne arról, hogy többet beszéljünk alakításairól.
Mi pedig mi mást kívánhatnánk magunknak, mint kevesebb ájult tárgyalópartnert, olcsóbb sört, kisebb tumultust, ám legelébb is magyar sikereket. És jó lenne, ha nem szerveznének ki idővel ebből is bennünket, mint a Forma–1-ből. Ma még nem késő garanciát szerezni arra, hogy ne így legyen!