Az atlétika gyönyörű sport

Az atlétika egyszerű sport. Másodpercek, centiméterek döntenek az érmek, helyezések sorsáról.

Az atlétika bonyolult sport. Edzők, szakértők, tanácsadók, vezetők hada segít a versenyzőknek a minél jobb eredmény elérésében.

Az atlétika gyönyörű sport. A budapesti világbajnokság óriási sikere is ezt tükrözi. Kilenc versenynap izgalmaiból, örömeiből-keserveiből válogattunk.

Első. A vb első aranyérmét a spanyol Álvaro Martín a 20 km-es gyaloglásban nyerte. Honfitársnője, María Pérez nem akart lemaradni, ő is 20 km-en megszerezte az első helyet.

Dupla első. A kalapácsvető Ethan Katzberg győzelme után a nők között is kanadai győztest avattak, Camryn Rogers diadalmaskodott. Női rúdugrásban az amerikai Katie Moon és az ausztrál Nina Kennedy egyaránt 490 centimétert ugrottak a fináléban, következhetett a „szétugrás”. „Arra számítottam, hogy folytatjuk – mesélte Kennedy. – De aztán feltettem a kérdést: »Hé, csajszi, lehet, hogy meg akarod osztani az aranyat?« Láttam Katie arcán a megkönnyebbülést, és hát láthatta mindenki az enyémen is…” Így mindketten aranyérmet kaptak.

Három botlás. A női 10 ezer méteres futásban Sifan Hassan 20 méterrel a cél előtt elesett, így három etióp versenytársa is megelőzte. Femke Bol a 4×400-as mix váltó befutó hölgy tagjaként nyolc méterre járt a céltól, amikor bukott, elejtette a botot, majd anélkül ért a célba, így a csapatot kizárták a versenyből. A férfi 400 m-es gátfutásban a jamaicai Assinie Wilson a rajt után megbotlott és elesett – visszasétált az öltözőbe, nem várta meg a futam végét.

2+1. Az amerikai Noah Lyles a 100 méter döntője után 200 méteren sem talált legyőzőre (aztán még begyűjtötte az aranyat a váltóval is), ezzel Usain Bolt mellett az egyetlen olyan atléta, aki legalább háromszor győzött vb-n ebben a számban. A verseny után elmondta: az érmeivel szerzett hírnevével szeretné otthon megdönteni azt a tévhitet, hogy a profi kosárlabdaliga győztesei világbajnokok, hiszen az Egyesült Államok nem az egész világ, a valódi világbajnokok most éppen Budapesten harcoltak a hazájuk képviseletében.

Háromszor. Az amerikai Grant Hol­loway sorozatban harmadszor nyerte meg a 110 méteres gátfutást. A norvég Karsten Warholm győzött a férfi 400 méteres gátfutásban, így már háromszoros világbajnok.

Utolsóra. A japán Kitagucsi Haruka nyerte a női gerelyhajítást, utolsó dobásával megelőzte a kolumbiai Ruiz Hurtadót. Diszkoszvetésben a svéd Daniel Stahl az utolsó sorozat utolsó dobásával utasította maga mögé az addig vezető szlovén Kristjan Ceht.

Hármasugrásban a Burkina Fasó-i Hugues Fabrice Zango hazája első atlétikai világbajnoki címét szerezte, míg a nők versenyében a világcsúcstartó (15,67), sorozatban háromszor aranyérmes venezuelai Yulimar Rojas a verseny végéig küszködött, aztán az utolsó sorozatban 8 centiméterrel átvette a vezetést és győzött. „A világbajnoki címeim közül a budapesti a legkülönlegesebb, mert ezért kellett a legtöbbet szenvednem  – mondta a verseny után. – Már az első ugrásom előtt éreztem a közönség szeretetét és energiáját, nagyon jólesett, hogy ennyien szurkoltak nekem és hozzásegítettek az újabb aranyérmemhez. Gyönyörű a stadion, nagyszerű a pálya, szeretnék még visszatérni Budapestre, hogy jobb teljesítménnyel háláljam meg a támogatást.”

A magyar atléták mindannyian kitettek magukért: érem, nagyszerű helyezés, országos csúcs – például a 4×400-as női váltó 43 éves magyar rekordot döntött meg –, egyéni és idei legjobb eredmény kísérte fellépésüket. A fantasztikus közönség biztatását és rajongását – a 4×100-as férfiváltó tagjai megvallották: „Ép ésszel felfoghatatlan az az energia, amit a nézőktől kaptunk” – tiszta szívvel meghálálták.

Orbán Viktor miniszterelnök méltán állapította meg: a világbajnokság rendezvénye és a stadion a világ legjobbjai közé tartozik.

Most már akár a magyarországi olimpia is következhet…