Garami elhunyt

Életének 86. életévében elhunyt a magyar labdarúgás legendás edzője, Garami József. Garami Pécsett született 1939. augusztus 9-én, játékosként csak a helyi együttesekben fordult meg, és az edzői karrierjét is ott kezdte. 

Tanárként dolgozott, és nemigen akart kockáztatni. A magyar–orosz–testnevelés szakos pedagógus másodállásban gyerekfutballistákat pallérozott Pécsett, és egyre több tehetség került ki a kezei alól. Mindez a kulisszák mögött zajlott, ezért némi meglepetést okozott, hogy a kiesés ellen harcoló PMFC rábízta a süllyedő hajó megmentését az akkor már 46 éves utánpótlásedzőre. Garami József benntartotta a csapatot az élvonalban, a klub ott is akarta tartani a kispadon, és ő két év fizetés nélküli szabadságot kért a munkahelyétől, a Pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolától, hogy ha nem jön be az edzősködés, legyen hova visszamennie. A magyar labdarúgás nagy szerencséjére a főigazgató igent mondott, és egy kivételes edzői pálya vehette a kezdetét 797 NB I-es mérkőzéssel, három bajnoki címmel, négy kupagyőzelemmel. Garami József emellett öt meccs erejéig szövetségi kapitánya lehetett a válogatottnak. 

Az első teljes évében az ezüstéremig és a nemzetközi porondig vezette ki a pécsieket, és a város így élőben láthatta a holland Feyenoordot, az angol Manchester Unitedet és a német Vfb Stuttgartot. Irányításával 1990-ban a Magyar Kupát is elhódították a pécsiek, egy évvel később pedig bajnoki bronzot nyertek. 

Nagyszerű szeme volt a futballhoz. Mesélik, az egyik fiatal utánpótlásedző megkérte, nézze meg a csapatát, mert van egy fiú, akit el akar zavarni. Elment, majd azt mondta, akár az egész csapatot szélnek eresztheti, kivéve azt a fiút, mert abból igazi futballista lesz – ő volt Tököli Attila. Mindenkit tisztelt. Vezetőt, szurkolót, újságírót, játékost, legyen az idős vagy tizenéves fiatal. Történetek tucatjai keringenek a szórakozottságáról, de ezeket is mindig átitatja ez a tisztelet, mert szakmailag és emberileg is kikezdhetetlen maradt. 

Garami 1993 és 1996 között az Újpesti TE, 1996 és 1998 között az MTK, 1999 és 2001 között a Győri ETO, 2002 elejétől 2003 végéig pedig a Ferencváros szakmai munkájáért felelt. Majd több mint tíz évig – a magyar futballban páratlan módon – irányította az MTK-t. A kék-fehérekkel 1997-ben és 2008-ban, a Ferencvárossal 2003–2004-ben (az őszi idényben vezetve a csapatot) bajnoki címet szerzett. 

2013 tavaszán megdöntötte Illovszky Rudolf korrekordját az NB I-es edzők között, és 2015 nyarán 797 mérkőzéssel a háta mögött vonult vissza, ami csúcs. 

Igazi mester volt, bár mindenki csak Józsi bácsinak szólította. Hetvenes évei derekán zömmel szinte tinédzserekkel alkotott nagyot, visszavonulása évében, 2015-ben bronzérmet nyert az MTK-val. Arra a kérdésre, hogy miként találta meg a hangot ezekkel a fiatalokkal, a rá jellemző legszebb választ adta: – Nem esett nehezemre, szerettem őket.