Fényre liluló sípok

– Se hétvége, se pihenés, se születésnap a gyerekeknek, pedig pechjükre mind a ketten spárgaszezonban születtek – próbálja megértetni Radákné Simon Anikó, mit is jelent a spárgatermesztésben az április elejétől június elejéig terjedő időszak. Az öttömösi spárgafesztivál szakmai napjára látogattunk el, hogy kiokosodjunk: hogyan áll ennek a – szezonalitása miatt drága – csemegenövénynek a termesztése.

– Nagyon száraz volt a tavasz, ezért picit hamarabb jött a spárgasíp, de öntözni is kellett – jellemezte a szezont Fehér Béláné, a téma hazai kutatója. – Aki nem tudott locsolni, az biztosan szerényebb termésre számíthatott, de a mostani hibridek termesztését öntözés nélkül már nem is érdemes elkezdeni. A talajtakarással ki lehetett védeni a talaj szélsőséges felmelegedését.

Fehér Béláné szerint a magyar termelőknek elsősorban az értékesítésben kellene fejlődniük:
– Sokan kereskedőknek adták el a termést, akik nagyon alacsony árat igyekeznek fizetni érte. Akik ügyesen kereskedtek, 5-600 forintot kaptak az első osztályú áru kilójáért. Azok csinálták legjobban, akik az egész évi termésüket fix áron lekötötték, ehhez azonban nagyobb ültetvény, hűtőkocsi és hűtőház is szükséges.

Ráadásul a spárga meglehetősen „hisztis” termék: könnyen kiszárad, ha pedig fény éri, akkor lilás színt kap. A különböző minőségi kategóriák között nagyok az árkülönbségek, a külföldiek pedig kizárólag az extra és az első osztályú termést veszik meg.

Radák Tamás és felesége összesen tizenegy hektáron foglalkozik zöld és fehér spárgával. Mindkettejüknek van civil foglalkozása is, körülbelül húsz fővel dolgoztatnak a szezonban, a spárgaszedésben maguk is részt vesznek. Ez az idénymunkásoktól is szakértelmet kíván: mindenkinek meghatározott feladata van, vigyázni kell a termésre, meg a felhasznált anyagokra és a fóliára is. Radákék saját bevallásuk szerint inkább jeleskednek a termelésben, mint az értékesítésben, de az utóbbi is állandó készenlétet kíván.

Szentkuti Sándor és felesége is kiegészítésképpen spárgázik, összesen hét hektáron: itt az aszszony tartja kézben az üzletet és a termelést, az adonyi kikötővezető férj csak a szedésre érkezik Öttömösre. Nekik az értékesítéssel sincs különösebb bajuk, szállodaláncoktól kezdve sokfelé szállítanak, bár a Fehér Béláné által emlegetett felvásárlási árakat kissé túlzottnak találják. Szentkuti azt is megjegyzi: a spárga egyre több beruházást követel az öntözéstől a válogatógép beszerzéséig, mert ezek nélkül a piac minőségi követelményeit nem lehet teljesíteni. Mindkét párral beszélve nyilvánvaló, hogy a spárgázás – bár magyarországi körülmények között ültetvényeik nem számítanak kicsinek – pusztán kiegészítő jövedelemforrásként szolgál, nem szeretnék kizárólag erre alapozni a megélhetésüket.

A spárga magyarországi fogyasztása a szállodaláncokkal és a gasztronómiával, illetve az egészséges életmóddal kapcsolatban kezd fellendülni. A jellemző külföldi vendég német nyelvterületről érkezik, és spárgát kíván. Az elit éttermeket látogató magyar vendégeken keresztül a termék lassan itthon is divatba jön. Az üzletláncokba és a piacokra is a termelők a másodosztályú, német és osztrák piacra már alkalmatlan spárgát szállítják.
– A termelés Franciaországban és Görögországban csökkent, Németországban pedig nőtt az elmúlt években, de a növekedés üteme ott is megállni látszik – összegzi Fehér Béláné a nemzetközi trendeket. – Ez a magyar termelők számára komoly lehetőséget jelent.