Miért éljek Magyarországon?

Aztán egyre aggasztóbb jeleket láttam. Azok a korombéli barátaim, akik huszonéves korukban politikai vezető pozícióba kerültek, az egyik napról a másikra elhidegültek tőlem, és a legnagyobb élvezettel mesélték, hogyan rugdalják ki az öreg, akadékoskodó szakikat. Aztán azt is láttam, hogy sok helyütt, főleg a munkához való viszonyban, valóban nem történt meg a rendszerváltás, mi több igazából senkinek sem érdeke, hogy úgy dolgozzon, hogy azzal elsősorban magának, és ezzel persze másnak is örömet okozzon.
Akkor még ugyan nem volt gyermekem, és nem is volt gazdasági válság. Most már van gyermekem, tízéves, és gazdasági válság is van, és egyelőre senki sem tudja, hogy hány éves lesz. Látván és értvén a gazdasági mutatókat, látván és értvén a cselekvés szükségességét, kérdem, lesz-e valaki, aki ránk, potenciális jövőbeni munkásokra is gondol? Lesz-e miért nekünk, harmincasoknak, Magyarországon élni? A mostani politikai elit végre hajlandó-e összefogni és nem csak vádaskodni, hogy ilyen kérdések meg se születhessenek a fejemben?