Os(z)lóban

Ha a legdrágább betegség, a rák gyógyításának magyarországi helyzetét nézzük, úgy nagyjából félszáz kórház rendelkezik daganatos betegségeket gyógyító osztályokkal. Holott mindenki számára nyilvánvalónak kellene lenni, hogy ehhez a betegséghez nemcsak tudás és tapasztalat szükségeltetik, hanem iszonyú drága műszerek, berendezések, horribilis költségű gyógyszerek. Ezek hiányában vagy részleges hiányában, a gyógyulás esélye minimálisra csökken. Vagyis az 50 helyett kellene 5-6 regionális intézet, amely szoros együttműködésben dolgozna a legnagyobb, központosított Országos Onkológiai Intézettel. A döntés – természetesen leginkább a személyes érdekek és lobbik miatt – késik. Holott hamarosan eljön az az idő, amikor az európai akkreditációs program által meghatározott ellátórendszerbe ez az 50 kórház nem fér majd bele. És akkor könyörület nélkül törlik e kórházakat a listáról, mert a döntéshozók számára csak a beteg érdeke számít, és nem lesznek tekintettel arra, hogy ennek az egyetemnek vagy annak az intézetnek a megélhetéséhez betegekre van szüksége.
Idevágó adat: egész Svédországban mindössze két onkológiai intézet volt, de összevonták azokat, mert a svédek nem elég gazdagok… Norvégiában pedig egyetlen intézet van, Oslóban, igaz, ott viszont húsz, nagy teljesítményű besugárzó készülék várja a betegeket. Akik olykor a 2500 kilométer hosszú ország másik végéből indulnak ezer kilométeres utakra, s ez nem okoz problémát nekik, mert tudják, hogy ahová mennek, ott a legkitűnőbb ellátás várja őket…
Ja, és még egy hír Norvégiából: az országban nincs orvosi egyetem. A norvég fiatal, ha orvos akar lenni, külföldre megy tanulni. Talán éppen Magyarországra, amely jelenleg négy orvosi egyetemet tart fenn és el…