Szülcsi-napcsin tunkizik a műsi-vezi

A minap az egyik televíziós műsorvezető azon örvendezett, hogy színésznő vendégének „szülcsi-napcsija” van, s jó, ha a műsoruk szakácsa szaftosan főz, mert akkor lehet „tunkizni”. Jót tunkolt a magyar nyelvben az a cicababa külsejű tevcsis műsi-vezi is, aki így zárta az egyik kisfiú eltűnéséről szóló stúdiós beszélgetést: „Kérjük, jelentkezzen, aki látta a kisfiút, bárhol, bármilyen formában!”

Marketingszahar is ömlött már ránk, ha emlékeznek. Az egyik magyar filmnek – melyben főszereplő az „ősanya” – úgy akartak hírverést csapni, hogy álhírt jelentettek meg, mely szerint Kazincbarcika határában megtalálták Álmos nővérének, a „barcikai ősanyának” a csontmaradványait. Hülyének nézésünkhöz – bizonyára rendes gázsiért – egy hivatásos történész is adta a nevét, aki nyilatkozataiban meglepően épnek minősítette a nővérke feltárt koponyáját. Hogyne lett volna ép, hiszen – mint utólag kiderült – a kazincbarcikai gimnázium szertárából kölcsönözték ki a műanyag koponyát. Az egész nem volt más, mint úgynevezett mediahack, magyarosabban: médiahek. A film rendezője megjegyezte: azt hitte, ez egy halfajta. Sokan rá is haraptak...

Nem kevesen pedig arra kapták fel a fejüket, amikor a minap az egyik kereskedelmi csatorna esti híradójában így fogalmazott egy szóvivő, aki szóvivésért kapja a fizetését: „Augusztus közepétől fog az önkormányzatoknak elővásárlási joguk lenni.” Elhangzott mindez 2009-ben, a Magyar Nyelv Évében.