Generációk küzdelme

Az Árpádok korában apák és fiúk, illetve testvérek között igen sok viszály támadt. Nem volt ez másként II. András és bátyja, Imre király között sem. Imre egy alkalommal még be is börtönöztette öccsét. Amikor nem sokkal Imre halálát köve­tően András trónra került, folyamatos küzdelmet kellett folytatnia elhunyt bátyja pártjának tagjaival, akik igen hamar a maguk oldalára állították András fiát, Béla herceget (későbbi IV. Béla). Az Imre-párti előkelők kényszerítették ki például még 1214-ben a mindössze nyolcesztendős Béla megkoronázását.

Néhány évvel később, amikor II. András kivételes módon szárazföldön vezette haza seregét a Szentföldről, út közben sikeres diplomá­ciai munkát végzett, amit gyermekei eljegyzései is bizonyítanak. Leó örmény király leányát András herceggel jegyezte el, a niceai görög császár leányát, Máriát Béla fiával, Mária leányát pedig II. Iván bolgár cárral.

Noha András maga hozta el Laszkarisz Máriát Bélának, csupán két év telt el a házasságból, amikor sokak megdöbbenésére a király úgy gondolta, hogy örökösének még erősebb házasságra volna szüksége, és arra utasította Bélát, hogy taszítsa el magától feleségét. A fiú vonakodva engedelmeskedett, azonban a hazai főpapok a pápához folyamodtak, aki megtagadta a házasság felbontását. Béla visszafogadta hitvesét, és Ausztriába távoztak. Egy évvel később tértek csak haza, amikor a főpapok elérték, hogy csillapodjon András király haragja, és felhagyjon a válás szorgalmazásával. Jóllehet ezt megtette András, de rövidesen elmozdította szlavón hercegi pozíció­jából Bélát, és a kevéssé előnyös Erdély élére állította.

András tevékenysége országlása alatt alapvetően arra irányult, hogy megerősítse saját hatalmát, és ezt ügyes politikával el is érte. Egy hozzá hűséges új társadalmi csoportot hozott létre ennek érdekében, mindez csúcsosodott ki az Aranybulla 1222. évi kiadásával. András tehát a belpolitikai csatározásokból megerősödve került ki. Nézeteltérését fiával az okozta, hogy Béla hitt abban, vissza lehet állítani a korlátlan uralkodói hatalmat, és nincs szükség a királyi szerviensek felemelésére. A herceg vissza akart térni példaképe, nagyapja, III. Béla uralkodási stílusához, amelynek az alapját a ki­rályi birtokok túlsúlya jelentette.

Mindebben a pápa is támogatta, és megbízta a korábbi évek birtokadományainak felülvizsgálatával. Végül II. András is áldását adta a dologra, ám Béla törekvése néhány év alatt kudarcba fulladt, mivel óriási felzúdulást okozott az akció. András ezért rövidesen véget vetett az egésznek, és visszaadta azokat a birtokokat, amelyeket fia elvett.

Amikor 1235 szeptemberében, ap­­ja halála után Béla trónra került, ismét célul tűzte ki a királyi hatalom megerősítését. Leszámolt apja párthíveivel, majd elindította a királyi birtokok visszavételét.

 Eredeti formájában csupán kilenc esztendeig maradt érvényben az Aranybulla, egyházi nyomásra II. András 1231-ben ismét kiadta, többek között a papság ekkor részesült a sókereskedelemből. A király fia, IV. Béla, majd több más uralkodó is megújította később az okiratot. Mégis egyes rendelkezései évszázadokig érvényben maradtak. Az ellenállási záradékot csak Buda visszafoglalása után, 1687-ben törölték el például, a nemesi adómentesség pedig érvényben volt egészen a XIX. századig.

Érdekesség, hogy ugyan történelmünk egyik legfontosabb iratáról van szó, napra pontos kiadását mégsem tudjuk meghatározni, egyedül az évszámban lehetünk csak biztosak. Sem egyházi ünnepet, sem naptári napot nem írtak bele az oklevélbe.

„Adatott Keled, udvarunk kancellárjának és az egri egyház prépostjának kezei által, az Ige megtestesülésének ezerkettőszázhuszonkettedik esztendejében, amikor főtisztelendő János esztergomi, tisztelendő Ugrin kalocsai érsek volt, midőn Dezső csanádi, Róbert veszprémi, Tamás egri, István zágrábi, Sándor váradi, Bertalan pécsi, Kozma győri, Bereck váradi püspök volt, uralkodásunk tizenhetedik évében.”

Mivel a hagyomány szerint II. András Fehérváron, a Csúcsos-hegyen hirdette ki a király és a nemzet jogait, kötelezettségeit és a nemzeti kiváltságokat rögzítő bullát, ezért azon a helyen áll az Aranybulla-emlékmű. Rétfalvi Sándor 1972-ben, az Aranybulla kiadásának 750. évfordulójára készítette ezt a mészkő plasztikát. Helyét egészen 1990-ig egy szovjet T–34-es tank foglalta el. Az emlékművön a rendelkezés egy szövegrészlete olvasható: „Méltó szolgálattal szerzett birtokából soha senki meg ne fosztassék.”

Alig néhány esztendeje, hogy megtalálták II. András király sírját. Magyar és román régészek azonosították 2020-ban a bánsági egresi királyi alapítású egykori ciszterci templom alaprajzát, és bizonyossá vált, hogy az azt megelőző évben kiásott két sírépítmény alapja az a hely, ahova egykor eltemették II. András magyar királyt és második feleségét, a konstantinápolyi császárlányt, Courtenay Jolántát. A III. Béla király által 1179-ben alapított egresi apátság csaknem négy évszázadon keresztül a ciszterciták legfontosabb magyarországi rendháza volt. A kolostor feltárása és az ott 1235-ben eltemetett II. András király sírjának megtalálása azért is fontos, mert a magyar középkori királysírok többsége megsemmisült.