Babérkoszorúktól a jeltelen sírokig

A Herkules sportújság egy 1885 őszén megjelent vezércikke azt kifogásolta, hogy az arisztokratikus klubok nem vesznek fel zsidó származásúakat tagjaik közé. A biztató írás szerint „Budapesten legalább ötezer oly intelligens zsidó fiatalember van, ki a sport bármely ágában hasznos erőnek bizonyulna”.

Bizonyára a cikkben leírtaknak is része volt abban, hogy 1888-ban a Nemzeti Tornaegylet sportolóinak egy csoportja megalakította a Magyar Testgyakorlók Körét, melyet számos kutató a világ első zsidó sportegyesületének tart. Az MTK lett a zsidó sportolók bázisa, de sosem volt deklaráltan zsidó klub.

Meg kell jegyezni: gyakran becsmérelték a zsidókat, hogy gyenge testi felépítésük miatt fizikai erőkifejtésre alkalmatlanok. Ezért a modern zsidó középosztály fiataljainak csatlakozását a sportegyesületekhez egyaránt tekinthetjük integrációs stratégiának és az előítéletekkel szembeni védekezésnek is.

Az elkövetkező évtizedekben a magyar zsidó vagy később a faji törvények által zsidónak minősített sportolók, sportvezetők fényes sikereikkel dicsőséget szereztek nemzetünknek. Ez azonban mit sem számított a II. világháború során, a zsi­­dóság teljes kiirtását célzó eszement elképzelések és tettek idején. Többségük koncentrációs táborban vagy munkaszolgálatban vesztette életét, és csupán néhányuknak sikerült túlélnie a holokauszt borzalmait.

Még kevesebben vannak, akik sportágukban – versenyzőként vagy sportvezetőként – további sikereket értek el. Közülük Keleti (született Klein) Ágnes minden idők egyik legsikeresebb zsidó sportolója, tornászként Magyarország színeiben tíz érmet, köztük öt aranyat szerzett. 1940-ben nyerte első magyar bajnoki címét, és nagy eséllyel indult volna abban az évben a nyári ötkarikás játékokon, azonban az, valamint az 1944-es is elmaradt a világháború miatt. Zsidó származásúként bujkálnia kellett: vidéken, cselédként, hamis papírokkal vészelte át az üldözések idejét. Édesanyja és testvére életét Raoul Wallenberg svéd diplomata mentette meg, édesapját megölték Auschwitzban.

A háború után újra edzeni kezdett, sikert sikerre halmozott, ám a történelmi viharok nem kímélték. Az 1956-os forradalom, majd hazánk szovjet megszállása éppen a melbourne-i olimpia idejére esett, ahol Keleti Ágnes – más magyar versenyzőkkel együtt – úgy döntött, politikai menedékjogot kér Ausztráliában. A következő évben Izraelben telepedett le, ott edzőként jelentősen hozzájárult a tornasport fejlődéséhez.

Jelenleg ő a legidősebb élő olimpiai bajnok, január 9-én töltötte be a 103. életévét. A 100. születésnapja alkalmából Orbán Viktor magyar és Benjámin Netanjáhú izraeli miniszterelnök is felköszöntötte. Ez utóbbi azt is bejelentette, hogy Iz­rael­ben Keleti Ágnes nevét viseli majd az országos tornászbajnokság.

BRAUN JÓZSEF (1901–1943), becenevén Csibi az MTK futballcsapatának zseniális képességű jobbszélsője volt, aki a nemzeti válogatottban 11 gólt lőtt. Az első magyar labdarúgó, aki az USA-ban (is) kapott szerződést. Norvégia szövetségi kapitányaként csapata megnyerte az Északi Bajnokságot, hazatérve mint edző dolgozott. Zsidóként behívót kapott munkaszolgálatra, századát a később kegyetlenkedéseiért háborús bűnösként halálra ítélt Murai (Metzl) Lipót alezredes a keleti frontra küldte. A sorozatos embertelen bánásmód és körülmények közepette, a doni visszavonulás közben az ukrajnai Harkov közelében halt meg.

BRÜLL ALFRÉD (1876–1944) sportvezető, sportdiplomata; 1905-től 35 éven át az MTK elnöke, sokszor a magánvagyonából áldozott a kék-fehér klub fejlődéséért. A második zsidó törvény hatására 1940-ben néhány vezetőtársával úgy döntött, hogy a csapat érdekében visszavonul, ám a játékosok és a klub munkatársai másként határoztak: nélkülük inkább a teljes feloszlatást választották. Brüll Svájcba emigrált, majd 1943-ban hamis értesülés nyomán hazatért Magyarországra. A Gestapo 1944 májusában hurcolta el budapesti otthonából, és a kecskeméti téglagyár területén kialakított gyűjtőtáborba került. Valószínűsíthetően júniusban deportálták Auschwitzba, ahol decemberben meggyilkolták.

DR. GERDE OSZKÁR (1883–1944) az 1908. évi londoni és az 1912. évi stockholmi olimpián is tagja volt a bajnoki címet szerző magyar kardcsapatnak. Csapattársa az egyéniben is aranyérmes Fuchs Jenő, akivel az ötkarikás játékok közötti „félidőben”, 1910-ben komoly párbajt vívtak. Mivel akkoriban a párbajozás már bűncselekménynek minősült, mindkét bajnokot négy-négy nap fogságra ítélték, melyet a váci börtönben töltöttek le. Gerde versenyzői pályafutása után nemzetközi versenybíró lett, valamint a vívószövetség alelnöke. Zsidó származása miatt 1944-ben deportálták, október 8-án ölték meg az ausztriai Mauthausen-Gusen koncentrációs táborban.

STEINER ENDRE (1901–1944) öt hivatalos és három nem hivatalos sakkolimpián vett részt magyar színekben, amelyeken 108 partit játszott és 70 pontot szerzett. A hivatalos versenyeken csapatban összesen két arany- és két ezüstérmet szerzett, ezenkívül a nem hivatalos olimpiákon két aranyat és egy ezüstöt, egyéniben pedig egy ezüstöt nyert. Az 1920-ban életbe lépő numerus clausus (zárt szám) törvény korlátozta a felsőoktatási intézményekbe felvehető zsidó hallgatók arányát; emiatt idehaza nem járhatott egyetemre, Berlinben kezdte meg tanulmányait. Felnőttként a munkaszolgálat sújtotta, amely során 1944. december 29-én, Budapest ostromaként gránáttalálat okozta halálát.