Földosztás földelkobzás után

Noha a Nemzeti Parasztpárt javaslatait fogalmazta meg a rendelet, a kommunisták ezt elfogadták magukénak. A földreformrendeletet az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1945 őszén törvénybe is iktatta. A végrehajtásra Országos Földbirtokrendező Tanács, Megyei Földbirtokrendező Tanácsok és Községi Földigénylő Bizottságok alakultak. 

Szovjet irányítás 

A szabályozás értelmében egyebek közt az 1000 hold alatti úri birtokosok maximálisan 100, a paraszti birtokosok pedig 200 hold földet tarthattak meg. Az 1000 holdnál na­­gyobb birtokokat teljes egészükben elkobozták. Az úgynevezett paraszti birtok esetében a 200 holdon felüli részt sajátították ki, akiket antifasiszta ellenállóknak tekintettek, megtarthattak 300 holdat. A rendelet végrehajtása a kihirdetést követő néhány napon belül el is kezdődött. 
Az Országos Földbirtokrendező Tanács élén Veres Péter, a Nemzeti Parasztpárt egyik vezető politikusa állt. Nem véletlenül szerepelt a személye is egy olyan kortárs viccben, amely arról szólt, hogy kik a világ legjobb színészei: Eisenhower, mert még a vasfüggöny mögött is tapsolnak neki, Veres Péter, mert egyedül játszotta el a parasztbecsületet, és Rákosi, mert sokan szeretnék több darabban látni. Természetesen Veres Pétert nem lehet egy személyben felelőssé tenni, és azt is hozzá kell tennünk, hogy valójában a megszálló szovjet parancsnokságok irányították az eseményeket. Ezt igazolja Andornaktálya község jegyzője is, aki a következőt írta a mezőkövesdi járási főjegyzőnek 1945 nyarán: „Jelentem, hogy a járási orosz katonai parancsnokság rendelkezésére községünkben a földosztást végrehajtottuk a magyar rendeletek figyelmen kívül hagyásával.” 

Kárpótlás nélkül 

A Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár (Retörki) adatai szerint „az ország földterületének 34,5 százaléka cserélt gazdát többségében alig néhány hét alatt, Zala megyében például a földosztás már április végére lezajlott. Összesen 5,6 millió holdat vettek el korábbi tulajdonosaiktól, aminek közel 60 százalékát, 3,3 millió holdat 642 342 igénylő között osztottak szét. Közülük 250 ezer családnak már korábban is volt kisebb területe, 30 ezren pedig valamilyen szakmával is rendelkeztek, míg 340 ezren földnélküliek voltak.” A rendelet következtében alapjaiban alakult át az ország birtokszerkezete. A volt birtokosok nem kaptak kártalanítást, és nem fogadták el a kisgazdapárti Nagy Ferenc azon javaslatát sem, az egyházak kapjanak kárpótlást, hogy fenn tudják tartani intézményeiket. 

A földosztás velejárójaként jelentkezett az a probléma is, hogy az új birtokosok jelentős része nem rendelkezett a szükséges szakértelemmel, a befektethető tőkével és a munkához kívánatos gépekkel. Ez persze a Magyar Kommunista Párt szándékainak megfelelt, hiszen a kollektivizálást is ezen paraszti csoportokra tudták alapozni. 

Végrehajtott terv 

„A Vörös Hadsereg tisztjei és magyar követői úgy jártak el, ahogy a pártiskolákban tanították őket. Az orosz katonai teherautóval érkező és működésbe lépő kommunista párti megbízottak parancsai átfogóan meg­határozóak voltak. A bolsevik tár­­sadalomszervezés egyik lényeges pontja volt, hogy minél hamarabb kiiktatták a másként gondolkodás esélyét. A katonai hadműveleti logikának megfelelően a földosztás során a terror szóbeli, szimbolikus elemei rendszerint elegendőnek bizonyultak a kívánt cél eléréséhez: az orosz katonai parancsnokok által irányított helyi földosztás a kiszabott időben és módon megtörténjen” – fogalmazott Ö. Kovács József a Rubicon című folyóiratban megjelent tanulmányában. A történészprofesszor az orosz katonai parancsnokokat is idézte, akik arra is hivatkoztak a földelvételek során, hogy nincsenek magyar törvények, csak a „Szovjetunió akarata” számít. 
A rendelet kihirdetésétől kezdve a Magyar Kommunista Párt folyamatosan irányította a földosztási kampányt. Ö. Kovács József felhívta a figyelmet arra, „hogy a Vörös Hadsereg parancsnokai mellett a közvetlen, személyes akaratérvényesítést mintegy 100, vidékre küldött kommunista szervező jelenlétével is erősítették. A vizualitásra nagy hangsúlyt fektetve, 12-féle plakátot készítettek összesen 60 ezer példányban. Külön a helyi párttagság számára 10 ezer példányban adták ki egyrészt a sajtómellékletet, másrészt külön füzetformában rögzítették a földosztásban részt vevő kommunista párttagoknak szóló utasításokat”. Jellemző volt, hogy a magyarországi kommunisták tudatosan használták az oroszországi gyakorlatot és tapasztalatokat. 

Ö. Kovács József azt is hangsúlyozta, hogy „a földreformnak nevezett földelkobzás-földosztás valójában egy olyan, egész társadalmat érintő terv végrehajtása volt, amely a Vörös Hadsereg mindennapi jelenlétével együtt elegendő volt a kommunista párt kisebbségi diktatúrájának érvényesítéséhez”. Mint írta, a „földelkobzás és a földosztás nem agrártörténeti kérdés volt, hanem elsősorban a kommunista uralom érdekében bevetett hatalomtechnikai eszköz, amely több értelemben is össztársadalmi hatású lett”.