Paralelogrammák hercegnője

Lord Byron, a kor ünnepelt költője és Annabella Milbanke házassága néhány hónappal Ada születése után széthullott. Az anya elmenekült a botrányokkal terhelt férjtől, a költő pedig örökre elhagyta Angliát. A pletykák szerint a házasság tönkremenése nem volt meglepetés, mivel valójában azért köttetett, hogy Byron és féltestvére vérfertőző kapcsolatát elkendőzze, a társaság számára is elfogadható családapaként értelmezve újra a költőt. Hogy pontosan mi vezetett szakításhoz, nem tudni, ám Ada soha nem ismerhette meg apját, mivel anyja szívből utálta a férjét. 

Sosem találkozhattak, mielőtt Ada nyolcéves korában Byron a görög szabadságharcban meghalt. Sőt Byron fényképét is először húszévesen mutatták meg Adának. Ugyanakkor a költő testvérén keresztül mindig érdeklődött lánya sorsa iránt, egyszer állítólag a paralelogrammák hercegnőjének nevezte. Ada mindig vonzódott apjához, két fiát is róla nevezte el, találkozott Byron törvénytelen gyerekével, és végül kérte, hogy apja mellett temessék el a hucknalli templomban. 

Annabella Milbanke egész életében attól rettegett, hogy lánya örökli Byron „őrületét”, szenvedélyességét, kiszámíthatatlanságát. A romantikát és a költészetet ezért tudatosan száműzte Ada neveléséből, helyette matematikát, logikát és természettudományokat taníttatott neki, olyan tantárgyakat, amelyek a XIX. századi Angliában nőknél szinte példátlanok voltak. (Igaz, Lady Byron maga sem volt idegen a cambridge-i köröktől.) Ada gyerekkorát betegségek, szigorú fegyelem és magány jellemezte, anyja még azt is előírta, hogy hosszú időkre mozdulatlanul feküdjön, mert úgy vélte, ez fejleszti az önuralmat. Kapcsolatuk sosem volt igazán bensőséges, Ada sok időt töltött nagymamájánál, viszont a viktoriánus társadalmi elvárások miatt kifelé úgy kellett tűnnie, mintha minden rendben lenne. Ennek megfelelően Annabella rendre terjedelmes levelekben érdeklődött lánya hogylétéről, ám előfordult, hogy nem lányként, hanem egyszerű semleges névmással utalt rá. 

A kislány alapvetően nem bánta unortodox neveltetését, szerette a természettudományokat. Tizenkét évesen elhatározta, hogy repülni fog. Tollakból, selyemből és papírból szárnyakat tervezett, tanulmányozta a madarak anatómiáját, szerkezetét gőzhajtással akarta működtetni, de nem járt sikerrel. Már ekkor megmutatkozott az a különös képesség, amely később világhírűvé tette: a fantáziát és a mérnöki gondolkodást kapcsolta össze. 

Fiatal nőként a Kékharisnya Társaság lelkes tagja lett. A korabeli női önképző és szellemi mozgalmába olvasni, vitatkozni, tanulni jártak a tagok. Itt lett mentora Mary Somerville matematikus-csillagász, rajta keresztül ismerkedett meg 1833-ban Charles Babbage-dzsel, aki különös gépeket tervezett: hatalmas, gőzhajtású szerkezeteket, amelyek csillagászati és hajózási táblázatokat számoltak volna. Az Analytical Engine (Analitikus Gép) 25 ezer alkatrészből áll, 15 tonnát nyomott, és olyan elvi felépítéssel rendelkezett, amely meglepően hasonlít a mai számítógépekére: volt „malma” (a számolóegység), „tára” (a memória), bemenete és kimenete, sőt lyukkártyás programvezérlése is. A kortársak többsége nem értette, mire lenne jó. Ada viszont azonnal meglátta benne a jövőt. 

1843-ban lefordította Luigi Federico Menabrea francia nyelvű tanulmányát Babbage gépéről, és hosszú jegyzetekkel látta el, aminek köszönhetően a fordítás háromszor olyan hosszú lett, mint az eredeti. Leírta, miként lehetne a gépet Bernoulli-számok kiszámítására programozni, hogyan lehetne utasítássorozatokat ismételni, sőt azt is felismerte, hogy a számok nemcsak mennyiségeket, hanem szimbólumokat is jelölhetnek. Híres hasonlata szerint az Analythical Engine „algebrai mintákat sző, ahogyan Jacquard szövőszéke virágokat és leveleket”. Ez volt az a gondolati ugrás, amely elvezetett a számológéptől a számítógépekig. 

Hogy valóban Ada írta-e az első programot, máig vita tárgya. Egyes történészek szerint Babbage korábbi ötleteit dolgozta fel, mások úgy vélik, ő volt az, aki először értette meg a gép absztrakt működését. Azonban még a kétkedők is egyetértenek: Ada látta meg először, hogy a szerkezet akár zenét is komponálhat. Felismerése száz évvel előzte meg a modern számítástechnikát. A jegyzetekkel kiegészített fordítást pedig az első számítástechnikai szakcikknek tekinti a tudománytörténelem. 

Ada még gyerekként megszökött egyik tanítójával, ám a család megtalálta, mielőtt a botrány kitudódott volna. Miután bevezették a társaságba, számos kérője akadt. 1835-ben ment hozzá William King báróhoz, aki három évvel később Love­lace grófja lett. A cím onnan származik, hogy Ada a kihalt Lovelace bárók leszármazottja volt. A házasság harmonikusnak indult, három gyermekük született, William támogatta felesége tudományos érdeklődését. A család a kor szellemi elitjével barátkozott: Michael Faraday, Charles Dickens, Mary Somerville mind megfordultak a szalonjukban. Dickensről egy különös anekdota is fennmaradt: a legenda szerint Ada halálos ágyán ő mesélt neki, hogy enyhítse fájdalmait. A viktoriánus tragédia teljes volt, hiszen miközben az írónak mesélnie kellett, a férj hónapokkal korábban egy beszélgetés után otthagyta Ada halálos ágyát. Senki nem tudja, mi hangzott el kettejük között. 

A találgatások között szerepel, hogy Ada bevallotta több szeretőjét, például az utolsó éveiben orvosával szűrte össze a levet, aki rendszeresen ópiummal kezelte. Emellett szerencsejáték-függőségét is sokáig titkolta. Hitt benne, hogy matematikai modellel nyerő formulát tud kidolgozni, de súlyos adósságokba verte magát, zálogba adta ékszereit. Csak halála előtt vallotta be mindezt férjének és anyjának. Babbage, mint hű barát, később megsemmisítette azokat a leveleket, amelyek rossz fényt vethettek volna Adára. 

1852-ben, mindössze 37 évesen halt meg méhrákban. Utolsó időszakában anyja teljesen átvette élete fölött az irányítást, eltávolította barátaitól. Életében alig ismerték el munkásságát, még mára híressé vált cikkét is csak A. A. L.-ként írhatta alá, mivel nő nem jegyezhetett tudományos munkát. Csak az 1950-es években fedezték fel újra jegyzeteit, amikor a számítógép valósággá vált. 

Ma nehéz olyan területet találni, ahol ne bukkanna fel a neve. Létezik Ada programozási nyelv, amelyet az amerikai védelmi minisztérium róla nevezett el az 1980-as években. Minden októberben megtartják az Ada Lovelace-napot, amely a nők tudományos teljesítményét ünnepli. Nevét viselik egyetemek, kutatóintézetek, díjak, sőt egy mesterséges intelligenciával működő humanoid robot, egy grafikus processzor-architektúra és egy digitális műsorvezető is, Bíró Ada. 

Ada Lovelace mára jelképpé és ikonná vált. Azon modern gondolat megtestesítőjévé, hogy a tudomány és a művészet nem ellentétei egymásnak, hanem egymást erősítő nyelvek. Ő volt az, aki a számokban költészetet látott, és aki megmutatta, hogy a gépek jövője a képzeletben rejlik.