Döntés az államformáról

Munkával és példaadással akarom szolgálni a magyar népet – fogalmazott első köztársasági elnöki beszédében Tildy Zoltán 1946. február­ 1-jén, miután a Kis Újság tudósítása szerint a nemzetgyűlés „ünnepélyes, de ünnepélyességében is a nehéz időkhöz méltó egyszerű keretek között” köztársasági elnökké választotta a korábban református lelkészként is szolgált kisgazdapárti miniszterelnököt. Az új államfőt hosszan méltatta a magyar sajtó egy része. A Magyar Nemzet például így írt róla: „Tildy Zoltán személye valóban szimbóluma az új magyar köztársaságnak. A magyar élet mélységeiből jött, paraszt ősök ivadéka, aki már akkor magyar népé­nek szolgálatát választotta, amidőn a lelkészi pályára lépett. A magyar nép iránti szeretete, politikai tehetsége és felelősségtudata kiemelte a falusi paróchia szűk köréből és egyre nagyobb küzdőteret harcolt ki magának a magyar politikai életben.” 

„Igazságos dolog” 

A második világháború után szükségessé vált az államforma rendezése, hiszen véget ért a király nélküli királyság időszaka. A politikai pártok közül elsőként a szociáldemokraták vetették fel a köztársasági államforma létrehozásával kapcsolatos gondolatot. Támogatóik is akadtak, a legtöbb politikai irányzat egyetértett a javaslattal. Voltak azonban olyan kisgazda körök, amelyek népszavazáshoz kötötték volna az államformáról történő döntést, emellett állt ki Mindszenty József bíboros is. Talán ezért is hangsúlyozta Tildy Zoltán első elnöki beszédében, hogy az államhatalom kizárólagos forrása és birtokosa a magyar nép, és így a nemzetgyűlés döntése a nemzet döntése is, miután a nemzetgyűlés döntött az államformáról. 
Az sem volt minden politikai párt számára egyértelmű, hogy Tildy lesz a köztársasági elnök.

A szociáldemokraták Károlyi Mihályt javasolták, a kisgazdák viszont saját jelöltet szerettek volna, Tildy pedig a kommunistáknak elfogadható volt. A kisgazdapárton belül Nagy Ferencnek jó esélye nyílt a tisztségre, de a nemzetgyűlés elnöke visszalépett Tildy javára. „A történelmi igazság szerint Tildy Zoltán szolgált rá legjobban az államfői tisztségre” – fogalmazott Nagy Ferenc a visszaemlékezésében a döntése kapcsán, hozzátéve, hogy „ő volt a párt politikai vezére, majd ő viselte legutóbb a miniszterelnöki tisztséget”, ezért azt tartotta „igazságos do­lognak”, ha Tildy lesz a köztársasági elnök. 

Hosszú taps 

A köztársaság megteremtéséről szóló törvényjavaslatot 1946. január 31-én fogadta el a nemzetgyűlés. Sulyok Dezső kisgazdapárti képviselő a törvényjavaslatról szóló előterjesztésében közölte a királyság és köztársaság államformákról, hogy „egyik sem jobb vagy egyik sem rosszabb a másiknál”, de a köztársaságot javasolta. A vitában egy képviselő, Slachta Margit szólalt fel a köztársasággal szemben. „Nem lehetett népszerű, amit csinált, amikor a nemzetgyűlés részben fanatikus hitű köztársaság pártjaival szemben magános véleményt hangoztatott” – értékelte Slachta álláspontját a Magyar Nemzet a szavazást követő napon. 

A napilap így tudósított a szavazás eredményének kihirdetéséről: „Déli egy óra és húsz perckor mindenesetre valósággá vált a magyar köztársaság. A törvény részletes felolvasása és elfogadása után, ekkor jelentette be Kossa házelnök, hogy a törvényt kihirdeti. Ez a pillanat volt a harmadik magyar köztársaság születése. Mindenki önkéntelenül az órára nézett. Azután »mint egy ember« kelt fel a nemzetgyűlés, hogy hosszú tapssal köszöntse elsőszülöttjét, az 1946. 1. törvénycikket, a köztársaságot.” 
A törvény értelmében az elnököt a nemzetgyűlés választotta meg, és négy évre szóló mandátumot kapott. Feladata lett a magyar állam képviselete, de a kormányzásban közvetlenül nem vehetett részt. A köztársasági elnök sok kérdésben nem rendelkezett széles jogkörrel, például a nemzetgyűlés Politikai Bizottsága nélkül nem dönthetett a miniszterelnök személyéről. 

Tornyosuló feladatok 

„Tildy Zoltánnak köztársasági elnökké történt megválasztása után gondoskodni kellett a miniszterelnöki szék betöltéséről is. Még az elnökválasztást megelőző napokban megkezdődtek a kombinációk a miniszterelnöki állás betöltéséről. A miniszterelnökséggel kapcsolatban számos név merült fel, végül azonban Nagy Ferenc személye mutatkozott e legalkalmasabbnak, hogy ezt a magas hivatalt ellássa” – írt a Magyar Nemzet február 3-án. Másnap ki is nevezték Nagy Ferencet miniszterelnöknek, a nemzetgyűlés elnöke is kisgazda politikus, Varga Béla lett. 

Az új miniszterelnök első nemzetgyűlési beszédében hangsúlyozta, hogy „a kormányzat elé tornyosuló feladatok roppant nagyok és sokrétűek”. A kormányfő a feladatokat is felsorolta: „Igazgatni a magyar államszervezetet, építeni a romokat, fejleszteni a leromlott termelést, viaskodni a felsorolhatatlan hiányokkal, összegyűjteni és mindenhová eljuttatni az elégtelen élelmiszert. Megküzdeni a pénzromlással. Törekedni az államháztartás egyensúlyára. Harcolni az összeomlás után felburjánzó korrupció ellen. Kiegyenlíteni a különböző termelési ágak életfeltételeit, biztosítani a pártok és a társadalmi osztályok egymás közötti békességét. Megszilárdítani a jogrendet, zavartalanná tenni a pártok közös kormányzását.” Nagy Ferenc, aki a személye ellen elkövetett kommunista puccs miatt alig több mint egy évig tölthette be tisztségét, azt is fontosnak tartotta kiemelni, hogy személyében „először ül parasztember a miniszterelnöki székben”.