Máig Szent György nyomdokában

Károly Róbert király az Árpád-ház kihalása után, leányági rokonsága révén került Nápolyból a magyar trónra – nevéhez fűződik a Szent György Lovagrend életre hívása. Európában a keresztes hadjáratok alatt, egyházi alapon szerveződött lovagrendek után elsőként a magyar uralkodó szervezte meg a testvériességen alapuló, tiszta célokat kitűző rendet. A király 1326. április 24-én, Szent György napján hozta nyilvánosságra Boleszló esztergomi érsek és a magyar püspöki kar jelenlétében a rend statútumát (alapító okirat és szabályzat) Visegrádon – egyes források Esztergomot említik az alapítás helyszíneként, sőt három évvel ko­­rábbra teszik az időpontját. A latin nyelvű irat a korszak egyik legfontosabb dokumentuma, az Országos Levéltárban őrzik. 

A Sárkányölő eredete 

A lovagi eszményképet a nyugati világ egy részén Szent Mihály testesítette meg, Itáliában azonban a Sárkányölő Szent György alakja szolgált mintául. Károly Róbert nápolyi kötődése miatt érthető a névválasztás, annál is inkább, mert Magyarországon is régóta tisztelt szentnek számított. 

A lovagok térdig vagy lábszárközépig érő, csuklyás fekete köpenyt viseltek, amely egyszerűségében is méltóságot sugárzott. A köpenyt vagy annak belső részét a rend jelmondata díszítette rövidített formában: IVISHFS, vagyis In veritate iustus sum huic fraternali societati – Valósággal igaz vagyok e testvéri társaság iránt. 

Anjou-liliomok a zászlón 

Jelképei között szerepel a vörös mezőben ezüst kettős kereszt, zászlaján pedig az Anjou-liliomok és a vörös-ezüst sávok utalnak Károly Róbert korára és a magyar királyság szimbolikájára. A lovagkereszt központi alakja a sárkánnyal viaskodó Szent György, fölötte a stilizált Szent Korona jelenik meg.

A középkorban a lovagokra szigorú kötelezettségek hárultak. Legfontosabb feladatuk a király és érdekeinek védelmezése volt, de ugyanilyen súllyal szerepelt az egyház oltalmazása és az egymás iránti kölcsönös hűség (ez utóbbit a szabályzat különösen részletesen rendezte). Az alapítólevél ekképpen summázza céljaikat: „hogy ezen ország ura olyan kedve szerinti renddel bírjon, amelynek közreműködése mind testét megvédelmezze, mind életét és országát a hitetlenektől megóvja”. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a Szent György Rend tagjai alkották az erős kezű, merényletektől fenyegetett uralkodó testőrségét. Vigyáztak az udvartartás szereplőinek biztonságára, őrizték a visegrádi fellegvárba szállított Szent Koronát, és a lovagi tornákon is ők adták a király kíséretét. Emellett az udvari szabályok ellenőrzésével is megbízták őket. Egyházi kötelmeikből fakadóan a keresztény hit védelme, a böjti fegyelem megtartásának felügyelete, valamint a gyengék, a szegények és az elesettek támogatása is kötelességeik közé tartozott. 

Tagfelvétel egyhangúlag 

A rendnek kezdetben legfeljebb ötven tagja lehetett; az első években természetesen a királyhoz hű bárók és országnagyok kaphatták e kegyet. Kezdetben évente mindössze egyetlen új tag felvételét engedélyezték, és a felvételhez a teljes tagság egyhangú beleegyezésére szükség volt. A testület évente közgyűlést tartott, mégpedig Szent György napján, ami tovább erősítette az intézmény szakrális és közösségi jellegét. 

A statútum kimondja: felettük „ne merjen bíráskodni sem a király, sem senki más”. A rend nagy fokú önállóságát mutatja, hogy saját bírósággal rendelkezett. 
Nagy Lajos uralkodása után, az országot megrázó hatalmi küzdelmek idején a rend súlya politikailag is megnőtt, a XIV. század végén létrehozták a nagymesteri címet, idővel viszont háttérbe szorult. A második világháborút követő diktatórikus évtizedek nem kedveztek működésének, ugyanakkor alapítását nem nyilvánították semmissé, törvényes fennállása nem szűnt meg. A rendszerváltozás után, 1990-ben Visegrádon éledt újjá, amikor is az eredeti rendi alkotmányt csak annyiban módosították, amennyit a kor megkövetelt, lényegi változtatás nélkül. 

A mai Szent György Lovagrend céljai már nem a középkori testőri és udvari feladatokhoz kötődnek, hanem a magyar szellemi és tárgyi értékek védelméhez, a tudományok és a történeti kutatás támogatásához, a középkori katonai hagyományok ápolásához, a kultúra és a művészet pártolásához, valamint a karitatív szolgálathoz. Külön figyelmet fordítanak az ifjúság nevelésére.

Hagyományőrzőik Európa-szerte ismert haditornákon szerepelnek; egyik leglátványosabb megjelenésük a Visegrádi Palotajátékok, ahol a középkori magyar királyi udvar világa elevenedik meg. 
A rend tagjává ma az válhat, aki életvitelével és munkásságával bizonyítja elkötelezettségét e célok iránt, feddhetetlen előéletű, keresztény közösséghez tartozik, és megfelel a rendi felvétel szigorú követelményeinek. A lovaggá avatást várományosi időszak és meghallgatás előzi meg, az ünnepélyes avatást pedig a Szent György napjához közeli szombaton tartják, korhű külsőségek között.