Állati matuzsálemek

Jonathant diétára fogták

Erősen fújt a szél, midőn 1832 decemberében egy apró teknős áttörte a tojáshéjat a Seychelle-szigetek forró homokjában. Amikor kidugta a fejét, hogy rácsodálkozzon a világra, nem sejtette, hogy egyszer Guinness-rekorderként vonul be a történelembe.

Jonathan 50 évesen került mai lakóhelyére, az Atlanti-óceán déli részén fekvő Szent Ilona szigetére: az ottani kormányzó ajándékba kapta a hüllőt. Egészen 90 éves koráig boldogan élt egyedül, de egy ingerültebb időszaka után úgy látták, hogy az óriásteknős magányos, párra van szüksége. Frederica be is költözött a rezidenciára, a két állat szerencsére hamar megszerette egymást, ám miután 26 évvel később sem érkeztek meg a várva várt utódok, az állatorvosok gyanakodni kezdtek. Kiderült, hogy Frederica – hím!
A már 191 éves Jonathan ma is a kormányzó birtokán éldegél, társaságkedvelő, rendszeresen sétál a kertben, minden látogatónak örül. Öt évvel ezelőtt azonban utolérték az öregkor betegségei: hályogos lett a szeme és elvesztette a szaglását is. A helyi állatorvos szigorú diétára fogta, ami almát, sárgarépát, guavát, uborkát és banánt tartalmazott, s az életmódváltás csodákat művelt. Jonathant Földünk legidősebb élő szárazföldi állataként tarthatjuk számon.

Életre szóló kapcsolatban

Az amerikai hal- és vadvédelmi szolgálat tavaly közleményt adott ki, hogy a világ legöregebb ismert madara, Wisdom, a Laysan-albatrosz  72 éves létére ismét visszatért a Midway-szigeteken található természetvédelmi területre, ahol költeni szokott. Évtizedek óta ugyanazon a fészekhelyen jelenik meg a Csendes-óceán északi részén.
A biológusok 1956-ban gyűrűzték meg Wisdomot, amikor éppen tojást rakott. Akkor ötéves lehetett, az albatroszok ugyanis ritkán költenek korábban. Hosszú élete során 50-60 tojást rakott és körülbelül 30 fiókát nevelt fel. Azonban Akeakamait, akivel egy családot alkotott, tavaly már nem látták a vadvédelmi területen. Utoljára két évvel ezelőtt keltek ki fiókák, amikor Wisdom betöltötte a 70. életévét. A Laysan-albatroszok – amelyek egy életre választanak párt – minden év novemberében keresik fel a Midway-atollt, hogy szaporodjanak. A tojásokat december elején rakják, a fiókák jellemzően januárban vagy februárban kelnek ki.

Ha nem jól esszük, gyilkolhat! 

Az egész világsajtót bejárta idén a hír, hogy a Koppenhágai Egyetem kutatóinak sikerült egy grönlandi cápát nyomon követniük az Északi-sark vizein. Ez azért érdekes, mert 1995-ig egyetlen példányt sem tudtak lencsevégre kapni, és további 18 évbe telt, mire videófelvételt készíthettek e rendkívül különleges fajról.
A grönlandi cápa az Atlanti-óceán északi részén és a Jeges-tengerben él, öt méternél nagyobbra is megnő.

 Abból, hogy nagyon lassan növekszik (valószínűleg évente csak egy centiméterrel lesz hosszabb), a tudósok arra következtettek, hogy igen sokáig, akár 500 évig is él, s ezzel a leghosszabb életű gerinces a világon. Szaporodásukat talán csak az nehezíti, hogy nemi érésük az új adatok alapján 150 éves koruk körül fejeződik be. A természetben nincs ellenségük, az emberek sem vadásszák, ugyanis ennek a cápafajnak a húsa frissen elkészítve mérgező, csak szárított formában fogyasztható.
 

A hosszú kutyaélet titka

A Guinness-rekordok könyve szerint a világ legidősebb kutyája, a 31 éves Bobi a Costa családdal él a portugáliai Conqueirosban. 1992. május 11-én született egy fajtatiszta Rafeiro do Alentejo alomban (portugál kutyafajta, amely általában 14 évig él), de a gazdája szerint már a világra jövetelét sem kellett volna túlélnie. A család ugyanis számos állatot gondozott, amikor Bobi anyja megellett. Abban az időben mindennapos volt a nem kívánt kölykök eltemetése, ezért Costa apja elvitte a kicsiket a ház mögé, és gödröt ásott nekik.
Nem sokkal később azonban az akkor nyolcéves Leonel és a testvére észrevették, hogy a kutyamama folyamatosan visszatér a fészerbe, ahol a kölykök születtek. Egyik nap követték, és meglepetve látták, hogy az egyik újszülött ottmaradt – ő volt Bobi. Costa szerint a kiskutya barna bundája teljesen beleolvadt a környezetébe, az apja talán ezért nem vette észre a kölyköt.
Anélkül, hogy szóltak volna a szüleiknek, a kisfiúk gondoskodtak Bobiról, etették, itatták, amíg ki nem nyílt a szeme. Aztán a szülők elé álltak, és bevallották a titkukat.
Amikor az emberek megtudják, hogy Bobi a világ legidősebb kutyája, gyakran megkérdezik, vajon mi a titka – mesélte Leonel egy interjúban. Az állat hosszú élete a békés környezetnek köszönhető, soha nem kötötték pórázra vagy láncra, szabadon kóborolhat a környező erdőkben. Sosem volt magányos, más állatokkal körülvéve töltötte az életét, köztük anyjával, a 18 éves koráig élt Girával. Ráadásul Bobi nem kap kutyaeledelt, csak fűszerezetlen emberi táplálékot eszik, ami szintén hozzájárulhat hosszú életéhez.
Idén májusban több mint 100 ember társaságában ünnepelte a 31. születésnapját. Európából, az Egyesült Államokból és Japánból is érkeztek újságírók, hogy megörökítsék a nagy eseményt. A világ legidősebb kutyája még mindig meglehetősen jó egészségnek örvend, bár akad némi nehézsége járás közben, ezért ideje nagy részét az udvaron szunyókálva tölti.