Az évszázad képrablása

Két éjjeli és egy fegyveres őr is vigyázott a Szépművészeti Múzeum kincseire azon az emlékezetes estén, amikor szinte karnyújtásnyira tőlük meglovasították a világhírű festményeket. Elvitték Raffaello Esterházy Madonnáját és Ifjú képmását, Gianbattista Tiepolo Mária hat szenttel és Giandomenico Tiepolo a Pihenő szent család Egyiptomba menekülés közben című alkotásait, valamint Tintoretto Női mellképét és Férfi mellképét, továbbá egy ismeretlen festő művét, Giorgione képmását. Az őrök nyolc és kilenc óra között bejárták a termeket, de semmi gyanúsat nem vettek észre. A következő ellenőrző körútra éjfélkor indultak, akkorra azonban a képeknek már csak a hűlt helyét találták.

A két időpont között az elkövetők bemásztak az első emeleti olasz terem ablakán, amit előbb üvegvágóval gondosan kivágtak, leakasztották a falról a festményeket, majd ugyanazon az útvonalon angolosan távoztak. Nem volt nehéz dolguk, a körülmények a kezükre játszottak: az épület tatarozása miatt a hátsó szakaszt még 1982-ben felállványozták, s mivel sejtették, hogy az állványzat csábító lehet az esetleges tolvajoknak, a régi képtárat riasztóval szerelték fel. A berendezés azonban november 1-jén elromlott, és a javítása még váratott magára.

A közvélemény november 6-án este a Magyar Televízió A Hét című műsorából értesült a képrablásról. A példátlan bűntett óriási felháborodást keltett, a rendőrségnek már csak emiatt is gyorsan kellett cselekednie. A nyomozás hatalmas erőkkel indult.

Azt gondolnánk, hogy egy ilyen nagyszabású akció kitervelése és véghezvitele mögött profi bűnözők állnak, ám szerencsére kiderült, hogy a festménytolvajok amatőr hibákat vétettek: a rendőrök ujjlenyomatokat, egy olasz csavarhúzót, olasz feliratú műanyag zsákot és zöld-fehér-piros fonallal átszőtt kötéldarabot is találtak a helyszínen. Öt nappal később előkerült egy zsák a Dunából a százhalombattai hőerőmű zsilipjénél, amibe az Esterházy Madonna hátlapját, valamint az ellopott képek vakkereteit rejtették. A zsákról megállapították, hogy a múzeumban bizonyítékként lefoglalt zsák párja. Nyilvánvalóan olasz állampolgárságú tagjai is voltak a bandának, így összegyűjtötték azoknak az olaszoknak az adatait, aki az előző két hétben Magyarországon jártak.

Az olasz szál gyanúját erősítette egy aggódó apa bejelentése is, hogy eltűnt a 17 éves lánya. Jónás Katalin szorgalmasan tanult olaszul, feltett szándéka volt ugyanis, hogy Olaszországba megy majd férjhez. Amikor december 6-án letartóztatták, elismerte, hogy ő tolmácsolt az olasz megbízók és a magyar tolvajok között. Nem sokkal később rács mögé kerültek a tettestársak is, Kovács Gusztáv és Raffai József, akik szintén vallomást tettek. Ennek köszönhetően került elő Érd határában Raffaello képe, az Ifjú képmása, amit egyfajta zálogként ástak a földbe egy nejlonzacskóba csomagolva arra az esetre, ha a megrendelőjük nem fizetne a „munkájukért”. Rendőrkézre kerültek az olasz bűntársak is, elfogásukkal a szálak egy milliárdos görög étolajgyároshoz, Efthimiosz Moszkoklaideszhez vezettek. Egy telefonbejelentés után 1984. január 20-án a görögországi Panagia Tripiti kolostor kertjéből végül előkerültek a festmények, melyeket – mint kiderült – az olaszok egy Lada és egy Fiat csomagtartójában szállítottak oda.

A műkincstolvajok pere az 1984. április 16-án kezdődött a Fővárosi Bíróságon. Mint kiderült, az olaszok tíz-tízezer dollárt ajánlottak fel Kovács Gusztávnak és Raffai Józsefnek, ha segítenek végrehajtani az akciót. Kovács 12 év fegyházat, Raffai 7 év börtönt, Jónás Katalint 6 hónap felfüggesztett büntetést kapott. Olaszországban Morinit és Sciantit 4 év és 6 hónap, a banda másik három tagját 4 év és 9 hónapos elzárásra ítélték. Kihallgatták Moszkoklaideszt, a feltételezett orgazdát is, de nem tudtak rábizonyítani semmit.

A magyar rendőrség 78 nap alatt sikeresen felgöngyölítette az esetet. A súlyosan sérült képeket a Malév különgépével szállították haza, és rögtön megkezdték a restaurálásukat. Garas Klára, a Szépművészeti Múzeum akkori főigazgatója még abban az évben maga kérte a nyugdíjazását, mert felelősnek érezte magát a képlopás miatt. „Azt hiszem, én vagyok a világon az egyetlen, akitől egyszerre két Raffaellót is elloptak” –nyilatkozta.

A műkincsrablás nemcsak megdöbbentette a közvéleményt, hanem egyúttal a Kádár-rendszer kiváló közbiztonságáról alkotott képet is szétrombolta. A rablásnak szerte a világon híre ment. Többek között az amerikai Time magazin is beszámolt róla, tudósítója kissé maliciózusan így fogalmazott: „Az illetékesek azon kívül, hogy nem segítettek a tolvajoknak a kocsiba rakni a zsákmányt, minden mulasztást megtettek a képrablás sikere érdekében”.

Minden jó, ha jó a vége: a festmények szerencsésen előkerültek, a rablók megbűnhődtek. Csak a megrendelőként gyanúsított Moszkoklaidesz úszta meg a felelősségre vonást, aki azt állította, hogy egyáltalán nem érdeklődik a festészet iránt, nem gyűjt képeket, azt sem tudja, kicsoda Raffaello.

Epilógus: a hazakerült festményeket újból kiállították, immár jóval komolyabb biztonsági intézkedések mellett.