Fülessel az országúton

A bibliai történet szerint Bálám mezopotámiai jós szamara hátán indult útnak a királyhoz, ám egy angyal állta útjukat a szorosban, akit csak az állat látott meg. Ezért gazdája ütlegelése ellenére sem volt hajlandó tovább menni. Az okos, tanulékony, nyugodt vérmérsékletű négylábúak már évezredek óta szolgálják az embert. Bár a szerepük mára háttérbe szorult, megérdemlik a törődést, meghálálják a gondoskodást – vallja a mindössze húszesztendős szamártulajdonos. 

A fehér köd szitaszerű résein könnyeden szöknek át a napsugarak a tanyán. Szamárordítás töri meg a csendet. Bandi, a szürke csődör türelmetlenkedik. Majd a többiek is iá-zni kezdenek, rendszerint így üdvözlik gazdájukat. Füles, Fanni, Borisz, Manci, az egész szamárcsapat körbevesz bennünket, amikor a karámba lépünk. A bohókás állatok mindegyike külön egyéniség, s megvan a maguk története. 

– Bandi félig mentett szamár. Amikor az előző tulajdonosai elköltöztek, a gondjaimra bízták őt – vakargatja meg hátát a gazdája. – Amott,­ az a fekete szőrű Borisz, aki egy születési rendellenessége miatt nem nő akkorára, mint társai. De egészséges, jó kedélyű jószág. A beszédes nevet viselő Csámpi meséje szomorúbb. Egy jókora teherrel megpakolt lovas kocsi alá szorult az egyik mellső lába, ezért eltört és rosszul is forrt össze. Vágóhídra akarták vinni, de befogadtam őt – mondja Patrik, aki magának választotta ezt a nemes küldetést, de rejlik egyfajta isteni rendezés is abban, ahogy ez az élethivatás megtalálta őt. 

Gyermekkora java részét Mosonmagyaróváron töltötte. Szamarat nem, de háztáji jószágokat tartott a családja, ezért az állatok szeretete, a róluk való gondoskodás sosem állt tőle távol. Mutatja tetoválásait. Az egyik farkast ábrázol, szimbolikusan ezzel tiszteleg kedves kutyája emléke előtt. Fölötte a szamár, amely legújabb szenvedélyének bizonyítéka. A csornai mezőgazdasági szakközépiskolában gazda szakon végzett. Azt kö­ve­tően­, kisebb munkahelyi kitérők után kötött ki végül a szamaraknál. 

Szülei pár éve leköltöztek a déli határral szomszédos Ásotthalomra. Egyszeriben eladóvá vált a mellettük lévő tanya, Patrik pedig kapva az alkalmon, idén februárban megvette és odaköltözött. Házavató ajándéknak kapta az első szamarát, Fannit. Fülest társaság gyanánt szánta a szürke kanca mellé. – Szép időszak volt – mereng el vendéglátónk. – Ketten szabadon kószáltak az udvaron, éppen csak a házba nem merészkedtek be. Szüntelen a nyomomban jártak, keresték a társaságomat. Hamar a szívemhez nőttek. Tavaly decemberben egy másik tanya is a család birtokába került, a szamarak számára ideálisabb elhelyezkedésű két és fél hektáros területen létesül majd a rezervátum. 

– Még takarításra szorul és a lakóházat is rendbe kell tenni – szabadkozik körbetekintve. Szeretne mielőbb életvitelszerűen itt élni, s tavaszától látogathatóvá tenné a tanyát, hogy mások is jobban megismerhessék ezeket a barátságos természetű állatokat. Faluturizmusban gondolkodik, és tervez létrehozni egy szamármentő programot is. Hét állat lakja most a karámot. Ke­zeinkből örömmel elfogadják a répát. Ez, illetve az alma a kedvenc csemegéjük. Télire húsz szénabálát tárazott be a gazdájuk. Mint mondja, ez a mennyiség tavaszig kitart. Akad nekik elegendő hely mozogni, de Patrik rendszeresen kiviszi őket sétálni az erdőbe. Nem ám csak egyiküket, hanem négyet-ötöt egyszerre. 

Már túl vannak két hosszabb országos túrán. Először Fülessel gyalogolt nagyjából 450 kilométert Győrből indulva, és átszelve Csongrád-Csanád, Bács-Kiskun, Tolna, Veszprém vármegyéket. Földúton, járdán, réten, nagyvárosban baktattak. Útközben naponta tartottak közönségtalálkozókat, ahol az ifjú gazda a kedvenceiről és az állattartás fontosságáról beszélt, illetve adományt gyűjtött, hogy minél előbb megnyithassa a szamárrezervátumot. A második hosszabb út úgy alakult, hogy meghívták a tőlük 140 kilométerre lévő Ágasegyházára egy rendezvényre. Elmorfondírozott: miért ne menjen megint a szamarával? Szeptember közepén indult és október 5-én ért célba. Közben megannyi kalandot átélt útitársával. Füles ötkilós málhában vitte a saját holmiját: táplálékot, összecsukható vödröt, ápolási felszerelést, tartalék vezetőszárat. Akikkel csak találkoztak, örömmel ajánlottak fel nekik szállást éjszakára. Jó pár kilót felszedett a jószág, mert kedvességből mindenki meg akarta etetni őt. 

Füles a legjobb társ a túrázásra, Fanni már másképp viselkedik. Csökönyös, mint a szamár – tartja a mondás. Ez nem feltétlenül igaz, de kétségtelenül félnek az ismeretlentől, és olykor megmakacsolják magukat. A kanca a kirándulás során nem akart beállni a fedett pódium alá, ezért órákat áztunk kint az esőben – meséli a mára megszépült emléket. 

– Sok szép pillanatot okoznak nekem, és a róluk való gondoskodás célt ad az életemnek. Rengeteg költséggel, időráfordítással és áldozatvállalással jár őket háziállatként tartani, de minden perce megéri – mondja búcsúzóul. Jövőre, mikor már látogathatóvá válik a tanya, visszavár bennünket. S szívesen lát mindenkit, aki szeretné megismerni ezeket a szerethető jószágokat, akikre annak idején a Megváltó is bizalommal támaszkodott…