A rákos kismama sosem adta fel

Ibolya tizenkilenc évvel ezelőtt súlyos betegségen esett át. Szíve alatt hordta gyermekét, amikor az egyik nőgyógyászati vizsgálaton méhnyakrákot diagnosztizált az orvosa.

Vény nélkülBalogh Mária2009. 02. 28. szombat2009. 02. 28.
A rákos kismama sosem adta fel

Harmatyné Kiss Ibolya, túl a negyvenen és tengernyi gyötrelmén, ma is filigrán, halk beszédű, bölcs asszony. Pedagógus lévén, kenyere a beszéd, mégsem fecseg feleslegesen.

Az asszony megjárta a Golgotát, de hite sosem hagyta cserben. A szomorú múltról kérdezem, amikor az első nagy pofont kapta a sorstól. Mosolyog, s azt meséli, tulajdonképpen már a születése körül is bonyodalmak voltak, de a Jóisten valamiért életben tartotta. Maga sem tudja eldönteni, hogy a további próbatételek kiállása miatt, vagy épp azért, mert még feladata volt és van ezen a világon.

Ibolya az egyetem elvégzése után pár évvel döntött férjével a gyermekáldás mellett. Boldog kismama volt, aki rendszeresen eljárt a tanácsadásokra, figyelt a helyes táplálkozásra és életmódra. Biztos akart lenni abban, hogy makkegészséges, ezért még a baba vállalása előtt egy alapos orvosi kivizsgálást kért. Mindent rendben is találtak, csakhogy a méhnyakrák-szűrés kimaradt a sorból. Ma sem érti, miért. De azt sem értette, hogy négy és fél hónapos terhesen miért készített a nőgyógyásza citológiai vizsgálatot. Túl volt áldott állapota félidején, s a babája is megmozdult, amikor közölték vele, hogy méhnyakrákban szenved. Orvosa tudtára adta: olyan mértékű a rosszindulatú sejtek elszaporodása, hogy ha nem műtik meg azonnal, az élete is veszélybe kerül.

Megtörtént a beteg rész kimetszése, csakhogy ezt követően is jelen voltak szervezetében a rákos sejtek. Újabb keserves kálvária kezdődött. A rémálom akkor lett a legelviselhetetlenebb, amikor elszivárgott a magzatvize, s a tekintélyes orvosi konzílium választás elé állította: megtartja a babát, vagy sem? Túl sok választása nem maradt, hiszen a csaknem hathónapos magzat ekkor már komoly szervi károsodást szenvedett. Meg kellett szülnie a babát, akit soha nem is láthatott.

Pár hét múlva az orvosa közölte vele, hogy a méhét sürgősen ki kell venni, mert a baj nagyobb, mint gondolták. Ibolya idegösszeomlást kapott. Szülész-nőgyógyásza hamarosan a műtét időpontját is kiírta Debrecenben – csakhogy a betege a saját felelősségére nemet mondott az operációra.

– Éreztem, hogy elsősorban gyermeket szeretnék, az életem akkorra valahogy másodlagos lett – sorolja. – Tudtam, meg kell gyógyulnom, és azt is, hogy a méhemet nem veszíthetem el. Féltem, nagyon féltem, de nem estem pánikba.

Ibolya fohásza meghallgattatott, s újból gyermekáldás elé nézett. Megbeszélte a sógornőjével: ha meghalna, segít a férjnek a gyermeke felnevelésében. Ibolyát mindenki féltette, de döntését tiszteletben tartották. Csoda történt, vagy sem? A fiú egészségesen látta meg a napvilágot 17 évvel ezelőtt. Ibolya is meggyógyult, jól van. Minden kerek és teljes a család életében, amire mindig is vágytak.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek