A misztikus E-számok

A húsfeldolgozás melléktermékeiből gyakran készítenek párizsit vagy szalámit, amelyek a legtöbbször bőrkepépet, szóját, foszfátokat, ízfokozókat, színezéket és tartósítószert tartalmaznak. A tejfölbe és joghurtokba sűrítőanyagokat kevernek, az ízesített joghurtokban található gyümölcsdarabok pedig már feldolgozott termékek, amelyeket vegyi anyagokkal kezelnek, hogy visszanyerjék formájukat, és úgy tűnjön, valódi, friss gyümölcsök. Sokak szerint a feldolgozott termékekkel vigyáznunk kell, hiszen szinte mindegyik tartalmaz valamilyen mesterséges anyagot. De valóban annyira veszélyesek, mint amennyire kongatják a vészharangot mostanában velük kapcsolatban? Kérdéseinkre dr. Búza László, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal igazgató-főállatorvosa válaszolt.

– Pontosan mit nevezünk élelmiszer-adalékanyagnak?
– Az élelmiszer-adalékanyagok hivatalos definíciója elég bonyolult, a lényeg leegyszerűsítve: olyan anyagok, amelyeket
élelmiszerekként, önmagukban nem fogyasztunk, szándékosan adunk hozzá az élelmiszerekhez, vagy amelyek kedvező hatást váltanak ki az élelmiszerekben, már nagyon kis mennyiségben (néhány %-ban) is hatásosak.
Az egyes adalékanyagok megkülönböztetésére jól ismert kémiai vagy fantázianevük mellett nemzetközi jelölések, kódszámok (például E- vagy INS-számok) szolgálnak.

– Összesen hány fajta engedélyezett adalékanyag létezik, és melyek ezek?
– A jelenlegi közösségi szabályozás technológiai hatásuk alapján 26 adalékanyag-csoportot különböztet meg:
többségük az élelmiszer állományának, szerkezetének kialakításában vagy megőrzésében játszik szerepet (emulgeálószerek, emulgeálósók, sűrítőanyagok, zselésítőanyagok, habosítószerek, habzásgátlók, lisztkezelő szerek, nedvesítőszerek, stabilizátorok, csomósodást és lesülést gátló anyagok, módosított keményítők, térfogatnövelő szerek, szilárdítóanyagok, tömegnövelő szerek), ezenkívül vannak érzékszervi tulajdonságokat javítók (színezékek, édesítőszerek, fényezőanyagok, ízfokozók, étkezési savak), valamint eltarthatóságot növelők (tartósítószerek, antioxidánsok, savanyúságot szabályozó anyagok, hajtó- és csomagológázok, kelátképző anyagok), külön csoport az adalékanyagok kezelését (hígítását, adagolását) megkönnyítő hordozók, és vannak olyan adalékanyagok, amelyeknek egyidejűleg többféle technológiai hatása is lehetséges.

– Egyre többen vélik úgy, hogy az adalékanyagokat tartalmazó élelmiszerek veszélyt jelentenek az egészségre, főként az allergiás megbetegedések egyik forrásaként tartják számon őket. Az engedélyezett anyagok ön szerint eléggé biztonságosak?
– Az adalékanyagok helyes és biztonságos felhasználásának sok nemzetközileg elfogadott szabálya van. Ezek betartása esetén nem jelentenek veszélyt a fogyasztó egészségére. Ami az adalékanyagoknak az allergia kiváltásában játszott szerepét illeti, nagyon eltérőek a vélemények. Kétségtelen tény, hogy vannak olyan adalékanyagok, amelyek érzékeny embereknél előidézhetnek kellemetlen, allergiaszerű tüneteket, de a túlérzékenységet tudományos és szakszerű vizsgálattal nem mindig lehet igazolni. Sok szakértő szerint az adalékanyag-intolerancia többnyire a már eleve allergiás embereknél figyelhető meg, mintegy az élelmiszer-allergia kísérő jelenségeként. Akármi váltotta is ki valakiben a túlérzékenységet, okosan teszi, ha kerüli azoknak az adalékanyagoknak és élelmiszereknek a fogyasztását, amelyek tapasztalatai szerint szerepet játszhattak ebben. Akkor tekinthető egy adalékanyag allergiát okozó hatása bizonyítottnak, ha fogyasztásának leállításával megszűnnek a tünetek, ismételt fogyaszatáskor újra megjelennek, majd újbóli leállításakor másodszor is megszűnnek.

– Melyek az adalékanyagok alkalmazásának legfontosabb szabályai?
– Az adalékanyagok alkalmazása csak akkor engedhető meg, ha a felhasználás körülményei között nem veszélyeztetik a fogyasztók egészségét, nem szolgálnak az adott élelmiszer hibáinak elfedésére, a fogyasztók félrevezetésére, a felhasználás technológiailag indokolt, és egyféle adalékanyagból valamennyi élelmiszerrel a szervezetünkbe kerülő összes mennyiség nem haladja meg a toxikológiai szempontból megengedhető bevitelt. További fontos követelmény, hogy csak a kívánt hatást még biztosító legkisebb mennyiségben szabad őket alkalmazni, s hogy összetételük állandó, tisztaságuk a lehető legnagyobb fokú legyen. Felhasználásukat az élelmiszer címkéjén mindig fel kell tüntetni annak érdekében, hogy az érzékeny emberek el tudják kerülni a fogyasztásukat.

– Hogyan állapítható meg, hogy az adalékanyag veszélyezteti-e a fogyasztó egészségét?
– Az élelmiszer-adalékanyagok esetleges ártalmasságának a megállapítását világszerte állatkísérletes toxikológiai vizsgálatokkal és különféle biológiai tesztekkel végzik. Az ember számára megengedhető bevitelt (ADI-t) az állatkísérletek adatainak a felhasználásával, általában százas biztonsági faktorral számítják ki. Az ADI az adalékanyagnak azt a mennyiségét jelenti, melynek hosszú időn át való fogyasztása esetén sem kell mai tudásunk szerint egészségkárosító hatással számolni. Rákkeltő hatású anyag élelmiszer-adalékanyagként nem engedélyezhető.

– Mit lehet tenni a nem engedélyezett adalékanyagok használatának kiszűrésére?
– A hatóságok rendszeresen ellenőrzik az élelmiszergyártókat, vizsgálják az élelmiszerek összetételére, az adalékanyagok raktárkészleteire, felhasználására, tisztaságára és jelölésére vonatkozó dokumentációkat, amennyiben szükségesnek tartják, mintát vesznek, melyet kémiai analízisnek vetnek alá. Emellett előzetes tervek alapján országos szintű felmérő (monitoring) vizsgálatok folynak egyebek között az adalékanyag-felhasználás vizsgálatokkal történő ellenőrzésére is. Ha az ellenőrzés, illetve a vizsgálati eredmények alapján az előírásoktól eltérő adalékanyag-felhasználást állapítanak meg, a hatóságok zárolják a kifogásolt tételeket, és az elkövetett szabálytalanság súlyának megfelelő mértékű pénzbüntetést szabnak ki. Komoly hiba esetén a termelést is felfüggeszthetik. 

Forrás: Diéta és Fitnesz