Pirulafalók országa

Aki a patikában beáll a sorba és recepteket vált ki, az általában öt- és tízezer forint közötti összeget hagy a kasszánál; aki vény nélkül vásárol, a feléből megússza – ez az egyik szigetszentmiklósi gyógyszerész személyes tapasztalata. Az idősebbek főként a mindennap szedett gyógyszereiket keresik: a vérnyomáscsökkentőket, a vércukorszintet szabályozó, a szív- és érrendszerre ható készítményeket, valamint a fájdalomcsillapítókat.

A Szinapszis Kft. legfrissebb felmérése szerint a krónikus betegek havonta átlagosan 9300 forintot költenek olyan vényköteles gyógyszerekre, amelyek nélkül az állapotuk gyorsan romlana – saját érdekükben nemigen spórolhatnak a patikaszereken. Tízből hét ember ezenkívül még két-háromezret fordít „kiegészítésképpen” vény nélküli termékekre. Vagyis a nagybetegek – hiába a társadalombiztosítási támogatás sok gyógyszer árában – évente akár egy kisebb vagyont (120-150 ezret) is elkölthetnek a gyógyszertárakban.

A patikákban a december kiemelt forgalmú hónapnak számít, ami csak részben köszönhető a januári áremeléstől való félelemnek; a másik ok – bármilyen furcsán hangzik – igenis a mindenre kiható adventi vásárlási láz. Nyáron mindig visszaesik kicsit a forgalom. A hó eleje és vége között azonban nem mindig észlelhető különbség – amit muszáj megvenni, arra megtalálják az emberek a rávalót.

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint Magyarországon 2231 patika működik. Ezekben havonta több mint 12 millió (!) vényt váltunk be, plusz még egyéb gyógyhatású készítményeket, étrend-kiegészítőket, kozmetikumokat stb. vásárolunk. Ha ezek árát személyekre lebontjuk, azt kapjuk, hogy minden egyes honfitársunkra (betegre, egészségesre egyaránt) évente átlagosan 40 612 forintos patikaszámla jut. Mivel a magyarok már az első panaszok jelentkezésekor előszeretettel nyúlnak gyógyszer után, sikerült Európában a gyógyszerfogyasztás terén az élre törnünk.

Egy magyar körülbelül tízszer megy el orvoshoz egy évben – ez az arány is jóval magasabb az európai uniós átlagnál. A nagyszámú orvos-beteg találkozónk oka az ingyenes ellátásban és a népesség rossz egészségügyi állapotában keresendő. Az unió egyes országaiban, ahol 10 euró (kb. 2800 forint) a vizitdíj, csak indokolt esetben keresik fel a rendelőket. Emlékezzünk vissza: amíg rövid ideig nálunk is élt a 300 forintos vizitdíj, néhány hónapra visszaesett a „betegforgalom”.

Talán nem is lenne baj a sok orvos–beteg találkozó akkor, ha legalább hallgatnánk a szakember utasításaira. Ehhez képest minden harmadik magyar akut betegsége során megszegi az orvos utasításait. Életkor tekintetében jellemzően az idősebbek ragaszkodnak jobban a szakember iránymutatásához. Ezzel szemben az egészségügyi témák iránt érdeklődők bátrabban módosítják a javasolt terápiát – sajnos az is tipikus magyar mentalitás, hogy a félinformáltság már feljogosít minket arra, hogy okosabbnak higgyük magunkat a tanult orvosnál. Még akkor is, ha ez a saját bőrünkre megy… A fővárosiak körében is nagyobb azok aránya, akik megszegik az orvosi utasításokat.

Minden második beteg, ha némi javulást tapasztal magán, elhagyja a kontrollvizsgálatot. Zömében az idősebb, alapfokú végzettséggel rendelkezők veszik legkomolyabban a kontrollvizsgálat fontosságát, bár az egészségügyi témákban járatosak körében is az átlagnál nagyobb a visszajárók aránya. A rendszeres gyógyszerszedők 57 százaléka minden alkalommal visszamegy orvosához, nem veszi vagy nem meri félvállról venni betegségét – ezt magyarázhatjuk azzal is, hogy a betegség az „időzített” pirulákkal valamiféle rendszert visz az életükbe, amihez hozzátartozik az orvosi ellenőrzés és a receptfelírás is. Annál szomorúbb, hogy a krónikus betegeknek csupán a 73 százaléka tartja be maradéktalanul az orvosi javaslatot, míg az utasítást megszegők mindössze 15 százaléka egyeztet erről orvosával – pedig a súlyos betegségben szenvedőknek az élete múlhat a jól megválasztott terápián.

Tanulság? Lenne, de egyelőre úgy tűnik: rólunk, magyarokról úgyis lepereg. Pedig nem túl komplikált a képlet. Például a gyógyszer-támogatási rendszer keretei között kifizetett több százmilliárdos összeg egyharmadát szív- és érrendszeri betegségek kezelésére szolgáló szerekre fordítjuk. Holott ezen betegségek köztudottan helyes életmóddal nagyobb részt megelőzhetők. Patikán kívül.