Vége a medvekínzó táncnak!

Indiában ősi szokás a medvetáncoltatás: a források szerint egy vándorló  törzs tagjai idomítottak először ajakos medvéket, s mutatványosokként járva az országot, ezekkel az állatokkal kerestek pénzt. Sokáig senki nem emlegette az állatok jogait, így az sem számított igazán, hogy az idomítást sokszor igen kegyetlenül végezték. Hogy a medvék szófogadóak, jámborak legyen, többnyire kasztrálták őket, fogaikat kiütötték és tűt szúrtak az orrukba, táncolni pedig úgy tanították őket, hogy a bocsokat egy edényben tűz fölé akasztották. Nem csoda, hogy a kiképzés során számos állat elpusztult.

Az idők során aztán a vadonból begyűjtött mutatványos medvék egyre növekvő száma a fajt a kihalás szélére sodorta, s az állítvédő szervezetek is felfigyeltek az ősi gyakorlatra. Annak érdekében, hogy a veszélyeztetett állatokat megmentsék az idomítóktól, alapítványt hoztak létre, és „megvásárolták” a medvék szabadságát: gazdáiknak 200 ezer forintnak megfelelő rúpiát fizettek, hogy ezzel új üzletbe kezdhessenek.

A megszabadított medvék állatkórházba kerülnek, ahol begyógyítják sebeiket, majd 90 napos elzárás után beengedik őket a nyugdíjazott táncoló medvék számára fenntartott területre. Miután éveket töltöttek az emberek közelségében és a túléléshez nem csak a készségeik, de a fogaik is hiányoznak, sohasem térhetnek vissza a vadonba – de immár jókora erdős részen élhetik le életük visszalévő részét, s nem csak egészségükről, de táplálékukról is gondoskodnak gondozóik.

Az alapítvány munkája nem ért véget Raju megmentésével, hiszen ajakos medvéket nem csak táncoltatásra használnak. A veszélyeztetett faj iránt igen nagy a kereslet Délkelet-Ázsiában, ahol a medvecsontoknak gyógyító erőt tulajdonítanak. Az elmúlt években körülbelül 600 bocsot mentett meg az alapítvány a feketekereskedőknek dolgozó orvvadászoktól, de e téren akad még munkájuk bőven, ha szeretnék megmenteni a fajt a kihalástól – és a szenvedésektől.