Ingoványos a láp Dunakeszin

Körülöttem nedvességet különösen kedvelő fák, ágaik néhol a csapásra hajolnak, kétoldalt kisebb-nagyobb nyílt vízfelületek. Amúgy zsombékos, vizenyős felületen já¬rok, a talaj a lépéseim nyomán besüpped.
Elszáradt növény mellett haladok, alkalmi vezetőm, Sarkadi Márton külön felhívja rá a figyelmemet.
– Tőzegpáfrány – mutatja. – Tavasztól őszig ezerszámra virul a területen. Eszmei értéke ötezer forint – teszi még hozzá.

Most, télvíz idején viszont jelentéktelennek tűnik, magam el is mentem volna mellette – pedig jelenléte akár perdöntő is lehet. A növény ugyanis a lápok jellegzetes lakója. Márpedig az, hogy a hely láp-e vagy sem, késhegyig menő viták tárgya. Ha láp, akkor a törvény szerint megőrzendő, ha nem, akkor egyéb módon hasznosítható.

Nekem mindenesetre lápnak tűnik fel. De ezt erősíti Kriska György biológusnak a kérdéses területen – Dunakeszi határában az Auchan áruház, a bányató, a horgásztavak és az MO-sra felvezető út között –, vegetációs időszakban készült fényképei, rajta a lápokra jellemző állatok, növények.

A területet egyébként Sarkadi Márton tudomása szerint az 1993-as felmérésekor Dunakeszi önkormányzata is lápként tartotta nyilván, s eszerint jegyeztette be a földhivatalban a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága 2001-ben. Nem sokáig maradt azonban így, az akkori igazgatótól, Vas Jánostól az akkori tulajdonos, Murvai Zoltán – aki amúgy a területet birtokló egykori gödi téesz utolsó elnöke volt – kérte a bejegyzés módosíttatását – ami meg is történt. Alig került el azonban Vas János a nemzeti park éléről, az intézmény a területet újból a védendők között tartotta nyilván.

A területet 2003-ban kettéosztották, Murvai Zoltán tulajdonában a 10-15 hektáros területnek körülbelül a kétharmada maradt, a maradék részt a felesége, Murvainé Borszéki Éva tulajdonolta. Murvai Zoltán a maga részét eladta egy ingatlanfejlesztőnek, amely továbbadta az Auchan beruházó cégének, az Immochan Kft.-nek. Azonban a megmaradt rész lápi jellegét is vitatta tulajdonosa és a város önkormányzata.

A vita eldöntésére kirendelt Duna–Ipoly Nemzeti Park – a tulajdonos és dunakeszi önkormányzata kérésére történő – kizárása után a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség az ügyben pártatlan Bükki Nemzeti Parkot kérte fel. Az el is készítette az állásfoglalását: a kérdéses terület láp, mégpedig nemcsak a Murvainé tulajdonában lévő terület, hanem részben az Immochané is. Igen ám, de melyik terület is? Az, amelyiket a szakértők a földhivatalok által ma is elfogadott térképészeti – ám nem a legkorszerűbb GPS-es – módszerekkel jelöltek meg.

A tulajdonos és a dunakeszi önkormányzat fellebbezése nyomán az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség a hagyományos helymegjelölést nem fogadta el – új szakértőt rendelt ki, S. Nagy Lászlót. Ő pedig a szakvéleményében hosszasan taglalja, hogy a láp törvényi meghatározása nem helyes, majd az általa ásatott kutatógödrök talajösszetételét megvizsgálva kijelentette, hogy a terület – amelynek a GPS-koordinátáit egyébként ő sem adta meg – nem láp.

– Miért csak itt ásatott kutatási gödröket? – kérdeztem a 80. évében járó férfit, amikor a térképen kérdéses területnek csak az egyik felén ásatott gödrök helyét mutatta. – A terület zsombékos részén miért nem?
– Nem tudom – lep meg némi gondolkodás után a válaszával.

Az ő szakvéleményére alapozva pedig a hatóság a kérdést lezárta: tavaly június 24-én levette a védettséget a területről – amelyet néhány napra rá az Immochan megvásárolt. A döntésbe a helyi környezetvédők nem nyugodtak bele, s vezetőjük, Kertész Károly bíróság elé vitte az ügyet.