Karácsonyfák hattyúdala

A vágott fenyők egyeduralkodását megtörve terjedő műfenyő – egyes statisztikák szerint már minden harmadik magyar családban ilyet állítanak december 24-én – mellett fokozatosan alakult ki a később kiültethető példányok kultusza is. Ez utóbbiakat kedvelők közül mára már számosan kitehetnék a megtelt táblát kertjükre, ami a valamikori karácsonyfáktól kisebb fenyvessé alakult. Számukra is új lehetőséget jelent a bérelhető, azaz ünnep után visszavihető fenyők piacra kerülése.

A díszüket vesztett fáktól megszabadulásnak számtalan válfaja létezik. Hajdanán népszokássá vált, hogy a lakótelepeken a felsőbb emeletekről kidobott fenyők zuhantak a mélybe, mert tulajdonosuk nem bajlódott a lehurcolás gyötrelmeivel, mondván: a lépcsőház amúgy is csupa tűlevél lenne.

De megjelentek új fogalmak: a szelektív gyűjtés, a gyűjtőjáratok, a komposztálás, a zöldhulladék. A kérés mindössze annyi: ne maradjon a volt fenyőfákon semmi. A díszek jövőre is kellenek, a szaloncukrot már megettük – vegyük hát le a papírját az akasztóval együtt. Aztán minden – így a fácska is – a helyére kerül.