Magyar pisztráng trópusokon

– Csaknem százszázalékos arányban lettek pici halak az ottani meleget legjobban bíró szivárványos faj ikráiból! A hideget kedvelő sebes pisztráng vagy pataki szaibling ott szóba se jöhetett. Ma már ujjnyiak, fél éven belül piacra érettek lesznek – mondja a Lillafüredi Pisztrángtelep vezetője. A halászati szakember egy hónapot töltött Közép-Vietnam egy 1600 méter magasan fekvő, kilenchektáros területén, gyönyörű víztározó mellett.

Hogy miért éppen az ő pisztrángjaira támadt gusztusuk a halban gazdag vietnamiaknak? Mert tavaly nyáron, mikor egy delegáció megkereste a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumot, hogy magasabb fekvésű területeken pisztránggal is szeretnék az ország halválasztékát bővíteni, a szaktárca a lillafüredi tenyészetet javasolta. Megnézték, s az kivált tetszett nekik, hogy remek halfeldolgozója is van – egy kis erdei halsütöde tartozik hozzá –, mert a vietnamiak is teljes vertikumban, a tenyésztéstől a vendég asztaláig szeretnék terveiket megvalósítani.

A szemléből három évre szóló projekt lett, a szerződés egy ottani pisztrángtenyészet megvalósításáról szólt, melyből a szakmai, technológiai, halegészségügyi ismeretek átadása, az ikra biztosítása Hoitsy György feladata. Aki ezt szívesen vállalta: szakmai kihívás ez egy trópusi országban, ahol addig csak hírből ismerték a pisztrángot. Az egy hónapos kintléte során feltérképezett jó néhány patakot, folyót, víztározót hőmérsékleti és vízminőségi szempontból, és kiderült, a térség alkalmas egy másik telep építésére is.

– Mindez nem jelent számunkra konkurenciát – válaszolt a kérdésemre. – Viszont a hazai nagyáruházakban is kapható Pangasius filéjéből hihetetlen mennyiséget állítanak elő, ellátják vele egész Európát! Nagyon jóízű, fehér húsú hal, inkább a honi pontyosoknak riválisa. Nos, a pisztráng Vietnamban olyan éttermi kuriózum lesz, mint a norvégoktól vett lazac. A vállalkozó, akinél dolgoztam, 50 évre bérelte a területet. Jó helyre fektette be az 5 millió dollárját. Mellesleg jó magasra is...