Ki füzet vet, fát arat

Ugyanolyan a nyírségi dombok között is a tél, mint másutt. Bokáig ér a hó, hideg, nyirkos szél fúj és havas eső csapkod. Mi keresnivalója lenne az embernek ilyenkor a mezőn? Piricse alatt, egy kis mesterséges erdő mellett mégis legalább kétszáz ember nézelődik, és várja, hogy kezdődjön az aratás. A kombájn a Nagykunságból jött. Egy kis forgolódás után rááll az egyik sorra, s megindul.

A négy-öt méter magas, gyermekkar-vastagságú fűzfák pedig szépen eltűnnek a gyomrában, hogy majd apróra vágott szecskaként kössenek ki a mellette araszoló traktor pótkocsiján.
Nehezen hihető, de igaz: erőművet fűtenek majd vele.

Manapság a világ sok mindenre éhes, de talán leginkább az energiára. Igen ám, de az vészesen fogy. A kényszer rávitte hát az embert, hogy a gáz meg az olaj mellett más forrásokat is felkutasson. Így jutottak el az energiafűzhöz, amit újra és újra elő lehet állítani, ráadásul a világ nagyon sok pontján. Magyarországon is, ami persze nem meglepő, hiszen hazánké a világ egyik legtermékenyebb talaja. Az, hogy sok növényféleség termesztése manapság nem igazán kifizetődő, nem az adott növény hibája.

Az energiafűz viszont kifizetődő. A száraz homokot kivéve szinte mindenütt – de persze főleg a nedvesebb területeken, hiszen a fűzfélék fölöttébb szeretik a vizet. A piricsei Holland Alma Kft. bemutatóparcellája is egy lapos, vízben nem szűkösködő részen található. Kilenc energiafűz-fajtát szemrevételezhet itt a látogató – aki azonban, pláne a laikus, nem sok különbséget fedezhet fel köztük. Legfeljebb a nevük más. Gudrun, Torhild, Doris, Inger, Tordis meg ezekhez hasonló elnevezések olvashatók a sor eleji kis táblákon. Skandináv nevek, mert Svédországban nemesítették ki őket. A szaporításuk azonban már hazai munka. A piricsei társaság negyven hektáron foglalkozik szaporítóanyag előállításával, ezzel az ország egyik legjelentősebb energiafűzzel foglalkozó cége.

Négy éve kezdték a munkát, ötven gazda eddig mintegy négyszáz hektáron ültetett az ő közreműködésükkel füzet. Nem sok ez, de a tendencia erőteljes növekedést mutat. A mostani bemutató­aratáson is vannak itt például a Dél-Alföldről és a Dunántúlról is. Sőt, Arad, Brassó és Sepsiszentgyörgy térségéből is, ami azt mutatja, az energiafűz lehetőségeire nem csak a hazai, de a romániai gazdák is felfigyeltek, aminek eredményeként csak az idén újabb négyszáz hektárral fog gyarapodni a piricsei telepről származó füzesek területe. Később pedig még jobban gyorsulhat az ütem, hiszen az erőművek étvágya kielégíthetetlen, és a szabályzók is a zöld energiaforrások igénybevételére ösztönzik őket.

– Az energiafűz manapság az egyik legrentábilisabb növény az európai piacon – magyarázza a vendéglátó kft. faiskolájának vezetője, Babicz Szabolcs. – Igaz, a telepítése meglehetősen drága, hektáronként félmillió forintba kerül, de a támogatással együtt akár 900 ezer forint árbevételre is képes. Ez még akkor is megéri, ha tudjuk, hogy a támogatás összegét utólag kapjuk meg, és a szállítási költségek se lebecsülendők. Telepíteni azonban csupán egyszer kell, aztán pedig kétévente lehet „aratni”.

A tapasztalatok szerint az aratás tízszer ismételhető, húsz-huszonöt éves korára elöregszik a bokor, érdemes kiszántani. Nem olcsó mulatság, de addigra sokszorosan kitermeli az árát.